Szombat délelőtt(01.15) éppen a kilátóban nézegelődök Keszthely felé, mikor jön a hívás. Szilárd az, itthon van, érdeklődik mi újság. Gyere találkozzunk – mondom neki. Fél óra múlva összefutunk. Jó hírt hoz, kapott egy hét szabadságot, és ki kellene ruccanni egyet a sógorokhoz...Az agyamba beindul a tervezési-szervezési ösztön. Szűkös lesz az idő, utolsó két vizsgámat le kell még tudnom, csak utána vagyok szabad. Megeggyezünk, hogy akkor szerdán és csütörtökön fogunk menni.

Hazaérve rohanok a PC-hez és szomorúan figyelem az időjárás előrejelzést, szerdától havazás és hideg érkezik egy hidegfront által. Nincs mit tenni, el kell fogadni, legalább lesz egy téli kaland megint. Lassan megformálódik, meg kellene látogatni a Pittentalersteiget szerdán még, és másnap Schneeberg.

Hát eljött a szerdai nap. Reggel megyek, lezavarom az utolsó vizsgát, hogy aztán teli vigyorral hamarjában útnak induljunk. Menetrend szerint jön a késés a suliban, így még utána a cuccaimat összepakolva pontosan délbe kerülünk autóba, és indulunk el. Sietni kell, hamar esteledik. A sümegi Tescoba gyorsan beugrok még kajáért, és meg sem állunk Gleissenfeld-ig. Ausztriába átérve a Neo-ról áttérünk a Radio Niederösterreich-re. Egész jó, és bőséges az időjárás jelentés is. Háromnegyed 4-kor érünk a faluba a parkolóhoz. Öltözés, táskapakolás, és már indulunk is a Türkensturz 80m-es sziklájához. Meredek erdei ösvényeken kapaszkodunk fel a szikla aljáig. Az idő borongós, de nem esik, és száraz minden. A szikla is. Ez örömmel tölt el. Következik a szokásos szerelés felvétele, videózás és negyed 6-kor már mászik is Szilárd a létrán felfele. Én következek. Gyenge pontom a biztosítatlan létra. Már a Haid-on is táncoltak a lábaim, ez itt is előjön. Szerencsére csak 5-6 m, és már akasztok is. Most már a létra fölött is van kötél, régebben kellett érte még vagy 10m-t mászni. Haladunk felfele, a kilátás gyönyörű a falura, az utcalámpákat már felkapcsolták. Sok-sok kis párkány van, ahol kihasználom a lehetőséget, és videózok., fényképezünk. Nincs tömeg, aki tolongana alattunk és siettettne :D kellemes 5-6fok lehet, szél még a sziklaoldalban sincs(szélárnyék van). Elérkezünk a legnehezebb részhez, egy kb.8m-es függőleges szakaszhoz. Papíron D. Azt hiszem leveszem a kesztyűt – mondom Szilárdnak, picit csúszik a dróton. Szilárd nekiugrik, csakhamar felér rajta. Így teszek én is. Egyszerűen túl sok a természetes kapaszkodó, mindenhol lehet fogást találni, így könnyű haladni. Talán csak a függőleges mivolta miatt kapott D besorolást?

Ezután nagyon hamar vége is van a drótkötélnek, felértünk. Mindjárt 6 óra, szinte teljesen sötét lett. Hirtelen megcsap az északkelet felől fújó szél, és elkezd szemerkélni az eső is. Fejlámpák fel, felszerelés le, és már haladunk is lefele. A sok apró ösvény és a fenyves miatt a GPS eléggé pontatlan, több helyen el is keveredünk, de rendületlenül haladunk lefele. Leérve autóba pattanunk, és már indulunk is Kaiserbrunn fele. Gloggnitz után eső fogad. Na szép-mondom...

Elhagyva Hirschwang a.d.Rax-ot, beérve a Höllental-völgybe azonnal átvált az eső havazásba!

Húú ezt vártam már, így nem fogunk megázni! A parkolóba érve hamar felállítjuk a sátrat. Még mindig pluszban van a hőmérséklet, fúj a szél és erősen havazik. Becuccolunk a sátorba. Rengeteg "felszerelést" hoztunk, kettőnké teljesen elfoglalta a csomagtartót és a hátsó ülést plafonig. Mivel nincs hiper-szuper hálózsákom, így kénytelen vagyok kettőt bevetni az ügyért, kettő polifoam, egy vastag matrac, és 3db pléd társaságában. 4 réteg felül, két nadrág alul. Szilárd hasonló szereléssel vág neki az éjjelnek. Vacsizunk, és eltesszük magunkat holnapig. Az éjszaka nagyon jól alszok, nem fázik a lábam sem. Úgy látszik, elég volt a szigetelés.

Huszadika, 5:50, zörög a telefon, brrrrrrr, ébresztő! Kinézve semmi meglepetés nem fogad, az éjjel úgy néz ki, hogy nem havazott, 1-2 cm hó esett csak. Ködös hideg van. Pár perc múlva hatalmas zaj közeledik, jön a hókotró. Végleg felébreszt. "Gyorsan" vizet melegítünk teának. Eltart majd' egy óráin át. Addig elpakolunk, amit el kell, és reggelizünk. 7 óra előtt elindulunk a Weichtalhaus fele, pár perc és ott is vagyunk. Senki nincs itt. Fényképezkedés, és már vetkőzök is lefele. -1 kabát, nadrág és polár. Tavaly már megjártam, most tudom már, hogy kevés ruha is elég lesz(sígatyó és két polár). Nekivágunk a Weichtalklamm elejének. Pár cm hó fogad. Kis idő úlva a völgy kettéágazik. Hmmm, milyen csábító a jobb fele, tele sziklával, - a fene sem tudja merre mentünk már tavaly – menjünk erre. A GPS a táskában OFF állapotban figyel. Csak nem tévedünk el. 30 perc múlva feltűnik, hogy az út kezd nagyon meredekké válni. Mintha tavaly nem így indítottunk volna... GPS elő. Hoppá...mégis a másik volt a jó irány. Gyors tanácskozás után Szilárd úgy véli, próbáljunk szintvonalasan áthaladni a gerincen. Jó – mondom, de eléggé meredek, és ez a porhó nem a legjobb tapadás ügyben. Kell legalább fél óra mire átvergődünk a másik szurdokba. Szerencse, még nem kezdődtek el a szűk sziklás részek...10 előtt elérjük az első szűkületet, kis pihenő, aztán haladás tovább. 10:36, 1129m. Nagyon gyorsan repül az idő, korai ebéd következik. Messze még a Kienthaler-hütte is. A jégcsapok némelyike még mindig csöpög, a szurdokban folyik a patak. Hamarjában meg is ízlelem. Első korty megy kifele, a második hólé már lecsúszik. Kényszernek jó lenne. Szerencse, hogy van forró tea :) A szurdok, tavalyhoz képest könyebben járható, nincs fél méteres friss hó, viszont van még decemberi, ami szinte kőkeményre fagyott össze az enyhe idő után a hidegben. Sunyi néhol, a sziklától van ahol fél méterre is elolvadt a széle, és alul bevágódik. Hajdani túrázók 1-1,5 méteres lyukai láthatóak elég gyakran – beszakadtak szegények párszor :) Azt hiszem itt az ideje öltözködni. Az eddigi két polárt felváltja az aláöltözet+kabát kombó. Bőven elég, ahogy később érzékelem. Elérjük a Ferd-Mayr-weg csatlakozását 1200m-en. Kiértünk a szurdokból, innen már csak 900 m a csúcsig... Érzem, hogy fagy van, a hó nem tapad, és a bakancsra sem ragad. Haladunk felfele az erdőben, kettéágazó völgy következik. Túristajelzést nem látunk, most merre? GPS szerint egyenesen(jobbra). Rendben, megyünk tovább, Erős meredély következik. Hmmm, ilyenre tavalyról nem emlékszek, megint rosz fele mennénk? Sehol egy jelzés. Elérkezünk térképen a látszólagos Kienthaler-hütte helyére, de a hütte sehol, pláne a Turmstein. Ezt nem hiszem el – és ki-bekapcsolom a kütyüt. Hirtelen odébb tesz minket vagy 300m-rel a háztól keletre...ennyit a technikáról. Következik megint egy ronda erdős meredek gerinc átvágása. Fogjuk a gyökeret, a követ, bármit, amibe kapaszkodni lehet. Folyton ott motoszkál az agyamban, mi lenne ha lebukfencezne egyikünk. Ki-ki csúszunk, de átjutunk és a Hütte fölött érünk ki, és megtaláljuk a túrautat. A steigszerelés nálunk, majd akkor visszafele felmegyünk a Turmsteinre. Hirtelen aztán Szilárd fázásra panaszkodik. A haja tiszta víz, és a háta is. Tanakodás, mi legyen. Gyors átöltözés, de ez is kényelmetlen. Rendben, próbáljuk meg, hogy most ő diktálja a tempót felfele. Legalább 10-12 cm hó van már, de még mindig könnyű haladni. Kacskaringósan vezet az út felfele. Szilárd egyre csak panaszkodik. Hirtelen kitalálom, hogy menjünk el legalább a Rettungshüttéig, aztán ott elválik, mi legyen. 13 órára érek oda az 1561m-en álló hüttéhez, Szilárd leszakadt rendesen. A friss hó itt 20 cm körül mozog, és elkezd havazni rendesen. Kilátás szinte nulla. Bekukkantunk a hüttébe, csak az első részébe lehet benmenni, belső ajtók lakat alatt, egy alvó pad fogad, és rengeteg pokróc + mentőszánkó. Nekem még rengeteg energiám van, és nem vagyok fáradt. Tanácskozás következik. A variáció: egyedül felmegyek a csúcsig, addig Szilárd itt megvár. B variáció: elindulunk lefele. Mikor elmondom neki, hogy innen a tavalyi tapasztalat alapján a legkönyebb úton (Wurzen-graben, síút) is legalább másfél óra a csúcs és 1 óra a lefele út, Szilárd előugrik egy C-variánssal: menjek fel a csúcsig, addig ő elindul vissza, és majd a Weichtalhaus-nál lent találkozunk. Mikor ezt meghallottam, azt mondtam, szó sem lehet róla! Az még beleférne, ha itt megvár míg felmegyek-lejövök, de külön nem mehetünk le, veszélyes, és szinte senki nincs a hegyen, nem találkoztunk senkivel, sehol egy csapa, hütték zárva. Senki nem tudna segíteni, ha baj van. Így közös döntéssel azonnal elindulunk visszafele fél kettőkor. Szélvész sebességgel megyünk lefele, fél óra múltán már a Turmsteint fényképezem a Kienthaler-hütténél. A havazás eláll. Gyorsan harapunk valamit, majd megnézem a steig beszállását. Ronda és havas. Azt hiszem ezt ma kihagyjuk hágóvas híjján. Tovább indulunk a turistaúton, most különösen figyeljük a jelzést. Fél három előtt térünk rá a Ferdinand-Mayr-weg-re ami kacskaringósan vezet a Weichtalklammal nagyjából párhuzamosan fel-lefele a hegyen. Szuperül lehet haladni, a hó már újra csak néhány cm, de az ösvény néhol sáros, újra olvad. Háromnegyed négyre újra a Weichtalhausnál vagyunk. Tavaly fél órával hamarabb(másfél óra alatt) leértünk a Kienrhaler-hüttétől, sebaj, ez is jó idő. Bepattanunk a kocsiba, és irány vissza a sátorhoz. Egész nap nem esett itt hó. Viszont sötétszürke fehő ereszkedik alá a hegy felől..Szilárd átöltözik megint, és már csomagoljuk is a sátrat. Szerencsére teljesen szárazzá fújta a szél. Amint bepakolunk, erős havazás fogad. Ezt is megúsztuk. Indulunk is haza fél 5 előtt, még világos van. Amint Reichenau a. d. Rax-ba érünk, a havazás eláll, felváltja a szemerkélő eső. Innen a következő megálló már a házunk. Épségben megjöttünk.

Következtetések: Amiért a déli oldalon akartam felmenni a hegyre, annak egyszerű oka van, ugyanis 1510m a szintkülönbség amit le kell küzdeni, ráadásul nem sétagaloppként cikk-cakk úton, hanem egy szurdok társaságában is. Ez szerintem amolyan mérce arra vonatkozóan, hogy az átlag turisták sem mennek ennél többet egy napon felfele+lefele a jóval nagobb hegyeken sem. Bár a Triglavot is meg lehet egy nap alatt játszani, de az már 1800 fel, 1800 le.

Most azonban csak kerek 1000m-t tudtunk menni felfele, de ezzel is elégedett vagyok, sokkal jobban bírtam, mint tavaly. Másnap meglepetésemre csak a táska miatti vállamban volt izomláz.

Másik fontos tapasztalat az öltözék mennyisége és használata, és egy kis téli hangulat. Nyáron mennyivel könyebb a dolga az embernek - egy póló és már kész is.

Tavaly télen(2010jan.) voltam már ugyanitt, ahhoz képest sokkal jobban ment, sőt tavaly februárban az Edelweisshütte felől a Fischerhüttéig jutottam. Így nem kaptam hisztérikus romahot, mikor viszafordultunk a csúcs nélkül .

Harmadik tapasztalat; nem lehet elég korán elindulni a hegyre. A mi hét órai indulásunk is késő volt a téli rövid napokon, ha meglett volna a csúcs, sötétben érünk le. Legközelebb még korábban indulunk fel, ami előreláthatólag most februárban lesz. Remélem összejön, és szép napos téli idő fogad minket.

Címkék: Pittentalersteig Schneeberg