Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Chamanna Tschierva és környéke
2011/01/31 22:23:07 Küldte: szamoca86

A menedékház szó szerintem akár félrevezető is lehet; inkább menedékkomplexum...



A bal oldali doboz csupa-ablak szintjén egy előadóterem van. Node ez boldogítson másokat, nekem csak a zuhany számít. Melegvizes. De ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjem inkább az elhelyezkedésével. Mert az is van neki... Egy szóval? Eszményi. Persze, vissza lehet kérdezni, hogyan lehetnek más hütték 2500-600 méteren rossz helyen?! Önmagukban véve, nincsenek. Csak ha a Tschierva-val hasonlítjuk össze. Igaz, hogy pl. a Boval-ból tökéletes rálátás nyílik a teljes Bernina hegyláncra, de... igen, ez csak kilátás. A Tschierva viszont a hegyekkel él, nem csupán köztük. Az ember ha széles jókedvében úgy gondolja, a Roseg gleccserig el is dobhat valamit. A Tschierva-ból érezni lehetett a hegyek lélegzetét. Igaz, az olyanok mint a Roseg, messzebbről is kivételes hatást gyakoroltak rám.



A Tschierva hegy tövében, a Morteratschcsal, a Biancograttal, a Scerscennel körülvéve a Roseg könnyen áhitatra ébreszt és alázatra int.



Node maradjunk a hütte bemutatásánál. A bejáratot itt sem mondanám magától értetődőnek. Mert bemegyek a (nevezzük így) földszinten, hogy megtudakoljam van-e szabad hely még. Volt bőven. Ilyenkor olyan járulékos kérdéseket is feltesznek, hogy miket akarok megmászni és hogy mikor akarok kelni mindehhez. Ugyanis igyekeznek egy hálóterembe tenni, akik nagyjából egyidőben kelnek. Bizonyára komoly matematikai analízis alapján a Piz Bianco nevű hálóba osztottak be (ha jól emlékszem a nevére). A hálótermek ugyanis itt mind egy-egy hegyről kapták a nevüket. A Piz Bianco egyébként a Biancograt teteje - pár méter híján négyezer méter; gyakorlatilag a Bernina mellékcsúcsa, pár száz méterre északra tőle.
Azonban a hálót csak a megszokott protokoll betartásával vettem birtokba, ugye. Ehhez le kellett mennem az alagsorba, ahol a papucsok egész nagy választéka fogadott - mind méretben, mind bukéban egyaránt... De ne töltsünk ezzel sok időt, irány inkább a mosdó. Merthogy az is idelenn kapott helyet. Egyszerűen pazar! Főleg a megszokott viszonyokhoz hasonlítva. Vízöblítéses WC-k, piszoárok és a vizesblokk ékköve, a melegvizes zuhanyzó. A szigorú fémvályú a csapokkal persze itt sem maradhatott el... Csak itt három helyett öt csap jutott egyre és két vályú is volt. A zuhanykabin mellett volt egy kis fehér doboz is - digitális kijelzővel és zseton bedobására feltűnően alkalmas nyílással. No, akkor irány a mindenes pult; hogy é működik ez a becses masina? 5 CHF egy zseton. Remek, kérek egyet. 2 perc. Amíg lesz zseton? Nem, ameddig a víz fog folyni neked. Nyeltem egyet meglepetten, de tudtam, elég lesz.
Mostmár viszont lássuk az alvóhelyet is! A háló ugyanolyan hűvös mint máshol és csak páran voltak a vagy 30 fekhelyre. De ami a legfontosabb, az ablakok a Roseg-re néznek.
A készleteimből adódóan itt sem kértem az első éjszakához vacsorát, sem reggelit. Úgyhogy ettem pár falatot és a megszokottnál jóval nagyobb izgalomban zuhanyozni mentem. Zseton bedob, 2.0-t kijelez. Előkészül, vigyázz, kész, rajt! Dejszen a hőfok beállításához is idő kell! A szabályozó egység very very ergonómikus. Tekerő tárcsa - balra hideg, jobbra forró; középen nyomógomb, amivel megnyitni és elzárni lehet. A doboz szerencsére csak azt az időt számolja, amíg folyik a víz. Így azért sokkal egyszerűbb. Olyannyira, hogy egyetlen perc elég is volt a kettőből. Hohó, akkor a maradékon dőzsölünk; bőven elég arra, hogy jól átmelegítsen. Sőt, teljesen melegre állítva olyan forró víz jött, hogy szabályosan leforrázott. Hmm, oké, nem rossz. Ha ez ilyen, akkor holnap este már tudom, hogyan használom fel a két zacskós leves egyikét, amit minden ésszerűtlensége ellenére hoztam magammal otthonról. Este még kontakt az otthoniakkal; telefon, email, sms. Közben töltöttem a kamerát és a telefont is. A kivételes felszereltség ellenére konnektor mégsem jutott a hálóterembe. A folyosón viszont jót elücsörögtem, amíg a telefonnal babráltam.
Másnap reggel szépen kipihenten, félkilenc körül, mérsékelten felhős időben indultam neki az akkor még a környékkel ismerkedős, nézelődős túrámra. Csak mentem felfelé. Örömmel tapasztaltam, hogy a nehéznek ígérkező szakaszon (kb. 2700 m-en) létra és láncok vannak kitéve. Amíg a sziklás részen haladtam, nem sok emberrel találkoztam, azok is mind lefelé jöttek. Aztán a gleccseren már kezdtek elszaporodni az emberek. Ők is mind lefelé jöttek. Láttam egy nyolctagú kötélpartit is(!). Őket most hagyjuk is. Az alsó gleccserszakasz végén van egy baromi mély lyuk a gleccserben, amit azóta sem sikerült megértenem, mit is keres az ott.



De csak mentem tovább felfelé - ez a szakasz a legmeredekebb. Itt is jöttek szembe néhányan. Mivel itt elég keskeny az a sáv, amin érdemes haladni, az egyik embernek volt alkalma megkérdezni, hogy mégis hova megyek én így egyedül? Hát, mondom, mostmár a Morteratsch csúcsa a célom. Ááá, te őrült vagy! Nos, szerintem ezt inkább annak kellene mondani, akik olyanokat visznek fel, aki ezen a keskeny és meredek részen úgy jön lefelé, hogy a kötelet maga előtt rugdossa - mindezt egy háromtagú parti középső tagjaként, ráadásul buksi nélkül. Bár ez utóbbival sokkal inkább saját magát veszélyezteti.
A felső szakaszon már alig voltak - két csoportra emlékszem csak - egy kéttagú lefelé és egy háromtagú felfelé az északi gerincen. Valószínűleg ők lehettek azok a németek, akikkel kb. egyszerre értünk fel. Erről persze nem beszéltünk, de az hamar kiderült, hogy az egyikük nagyapja magyar volt. (Ez a srác egyébként a külföldiek németországi beilleszkedésével az egyetemen is foglalkozott.) Meglepett viszont a két srác és a csaj kimerültsége. Lefelé nagyjából egyszerre indultunk, csak én egy kicsit előbb; a meredek szakasz tetejéig (a felső szakasz végéig) kicsivel előttük haladtam és figyeltem a hangjukra, ha történne valami - a fáradtságnál kevés alatomosabb vaszély van egy hegyen. Aztán én megálltam videózni, mert végre kicsit tisztább lett az idő. A csúcsról egyébként szinte semmi sem látszódott a felhőktől. Viszont volt fenn egy érdekesség. Ornitológiai alulműveltségem okán most inkább levarjúzom azt a szerencsétlen kóbor állatot, amelyik a csúcson és annak környezetében téblábolt. 3751 m - mégis minek jött ide fel?! Az alattunk lévő ezer méteren semmi élet; mit keres itt? Az utat lefelé? Dejszen ez egy madár. Nem értem.



A meredek rész aljánál még persze rám hozták a frászt a németek; elkezdtek szánkózni lefelé - fogalmam sincs, min, de pont a mély lyuktól pár méterre...
Azért nem teljesen ép bőrrel sikerült megúsznom ezt a napot. Szó legszorosabb értelmében. Jóllehet délután már bekentem, de az előtt már annyira megégett az orrom, ahogy eddig soha, sehol. Olyan sebesre, hogy a sebek még napokig véladékoztak... Pedig erre eddig mindig ügyeltem, csak a Morteratsch teljesen elvarázsolt.
Öt körül érhettem vissza. Kérek egy zuhanyzsetont. Nincs. Hogy-hogy nincs? Túl sokan használták ma már és nekünk is kell a víz a mosogatáshoz is. Pff, jól van. Végülis már teljesen otthonosan használom ki a jéghideg vizű acélvályú adta lehetőségeket... Bár, így attól az élménytől is megfosztottak ma este, hogy láthassam a reakciókat, ahogy zacskós levessel megyek be és egy bögre levessel jövök ki a zuhany alól. :D Igaz, a vacsora igyekezett kárpótolni. Pontosabban, annak is a desszert része. Most inkább nem cincálnám a memóriám azzal, hogy a többi fogást is felidézzem, inkább csak erről a kis felespohárnyi édességről írnék, amit legalább olyan nehezen lehet elfelejteni, mint a Coaz hütte paradicsomlevesét. A szóban forgó eledel tulajdonképpen egy túrókrém, habár ez csak jóval később jutott el a tudatomig. Sokkal inkább az élvezetével voltam elfoglalva. Amilyen aprócska pohárban volt, olyan hosszan csipegettem belőle. Mert egyszerre bizony egy fél borsónyi is elég volt belőle - így élvezhettem ki igazán. Először a krém hűvös, vaníliás teste oldódott szét a szájban, az ezután megmaradó mákszemnyi túrórögök pedig az édességét adták, ahogy a szájpadláson elolvadtak. Mondanom sem kell, már mindenhonnan leszedték a poharakat, mire én is elkanalaztam.
Másnap a Tschierva-ra vitt az utam. Ehhez csak balra kell kanyarodni a gleccser alsó szakaszának végén, fel az omladékos sziklás részen és a havas keleti gerincen könnyen fel lehet érni. Útközben néha rálátás nyílt a felhők közül a Roseg völgyre, amiből már sejteni lehetett a csúcs adta kilátás borzongató szépségét. De sajnos odafenn is csak felhőben úsztunk. Úgyhogy inkábbb nekiláttam ebédelni. Aztán a végefelé adódott egy kis szünet két felhő közt és újra megmutatta magát a Roseg völgy.



Lefelé jövet is adódott néhány hézag a felhők között amiben a Morteratsch végre igazán bemutatkozott és a többiekkel is megismertetett. Bemutatta Bernina-t a feleségét, amivel a Biancograt szentsége köti össze. Amikor az asszonya elvonul és felhőkbe burkolózik (igen sűrűn van ilyen), a Tschierva kedvességét élvezi... Roseg a legjobb barátja - szigorú vonásai ellenére ereje és büszkesége miatt mindig felnéz rá. Scerscen, Bernina kishuga méltó párja Rosegnek, aki ezt persze sosem ismerné el... Aztán ott van a sógora Morteratschnak, a Palü - legjobb ivócimborák. Ő csak Mortinak hívja. Talán, mert tényleg olyan kis pocakosnak tűnik onnan Morteratsch. Gleccserük, mely közös élményeiket zárja jégbe, igen messzire nyúlik.
Bizony máshogy tapostam már a havat, miután így megismerkedtem ezzel a társasággal. Nem is emlékszem másra aznap odafentről. Ez épp elég...
A következő nap is a Tschierva-ra kirándultam - mert ez a helyes kifejezés. Reménykedtem, hogy valamivel tisztább idő lesz odafenn. Egy kicsivel tényleg kevesebb felhő volt. Volt, hogy sikerült Pontresina-t is meglátni. Természetesen ebéd odafenn, majd búcsúzás. Lefelé a gleccsertől sem tudtam elszakadni. Teljesen a legvégéig mentem, ahol patanyomokat találtam - még bőven a gleccseren(!).



Ragaszkodásomért a gleccserhez meg kellett fizetnem - tudtam, hogy onnan nehéz lesz lemásznom a hüttéig és bizony érdekes mutatványokra volt szükség. De ennek a szakasznak is igen erőteljes hangulata volt - veszélyes volt, de megérte.
Másnap reggel még nehezebben ment az elszakadás a környéktől - még háttal is egész sokat jöttem lefelé a Roseg gleccser mellett... :) Mentem az utolsó szálláshelyemre, a Boval hüttébe. Erről majd legközelebb.


Címkék: Svájc Hütte Desszert





Bejegyzések 1 - 3-ig. Összes bejegyzésed: 3

Viane
2011/02/04 19:51:11



szamoca86
2011/02/02 06:47:34

Örülök, ha tetszett. Köszönöm a felvilágosítást is. Titkon reméltem, valaki úgyis meg fogja mondani. :)



Gejza
2011/02/01 22:26:45

Élvezet volt olvasni írásodat! A levarjúzott madár a havasi csóka. Az Alpok és a Magas-Tátra szikla-világát lakja. viharos szélben is találkozhatsz vele. Igazi légtornász.




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.