Zöld életem története

1952-es évjárat vagyok. 42-nek néznek, de 32-nek sem érzem magam. Mindig szerettem a testmozgást, sportolást, atlétikát, tornát. Kinőve az iskolapadból, választanom kellett. Hogyan is folytathatnám aktív életemet. Gyermekkori élményeim vonzottak a hegyi sportok irányába. Kerékpártúrák, gyalogtúrák, vízitúrák, sítúrák, tájfutás.

Talán van már vagy 30 éve, hogy életem első magashegyi túráján a Magas Tátra Tarpatak völgyében jártam feleségemmel. Április volt, minden jeges. Túrának nem nevezhetem, mert négykézláb haladtunk a tükörsima jégpáncélon. Öltözetünk sem illett még a hegyek világába, tapasztalatunk pedig semmi. Még volt néhány veszélyesnek is mondható kirándulásom, pl az Alacsony Tátra déli lejtőjén, két méteres hótakarón egyedül araszolva a Chopok felé, 500 m szint lebirkózásával, szivacs hócsizmában, számtalanszor derékig beszakadva, de feljutottam. Fotókamerám örökítette meg, hogy megmenekültem és a lenyűgöző körpanorámát, a Liptói Havasokkal.

Baráti és túraklubok közösségével, szeretett családommal, a Felvidék majd minden hegységégében, Erdély havasaiban koptattam túrabakancsomat, élményeket gyűjtve testem és lelkem épülésére. Később túravezetőként, diákturisztika körvezetőként, sok lelkes hegyjárónak mutattam be a Természet gyöngyszemeit, a táborozás kalandjait.

Kerékpárral több országban jártam. Legnagyobb élményem az Alpok hágói és a Dolomitok volt.

Időközben gyermekeim kirepültek. Az élet nem áll meg, ha nem állítjuk meg. Unokáimmal és kis barátaikkal folytatjuk a világ felfedezését. Sokan elcsodálkoznak a felnőtt turisták, amikor utódaim 25 km-t is legyalogolnak 7-8 évesen.

Mit adnak a hegyek? Csodálatos élményeket, bőséges ismeretet, bölcs életszemléletet egészségünk megtartásához, segítő szándékot, kitartást, nem utolsósorban fiatalságot.

A zöld élet, nem csak a zöldben járást jelenti, hanem a zöld tiszteletét külső (természeti és civil) és belső (testi-lelki) környezetünkben. Nem mindegy a szennyezés és helyreállítás mértéke és minősége. Saját belsőnk talán még előbbre való. Az életkor előre haladtával, egyre többen jönnek rá erre mások is.

Én idejekorán rájöttem és megismerkedtem a császárok italával, a gyógynövények királynőjével. Mióta fogyasztom, jobban megy a gyaloglás, jobban gurul a kerékpár, a közérzetem kiváló. Egyszóval 32-nek sem érzem magam.

Hogyan tehetjük szebbé a világot? Ha minél több embernek segítünk ebben.

Tartsatok velem!

Bagyinszki János 2011.02.22.