Összeszedtem magam, és hozzáfogtam az ígért bejegyzés elkészítéséhez. Értesítésemre küldött válaszaitokat tolmácsolom szűkebb baráti körünk és a család felé. Egyedül a monitor előtt, 36 órával a lesújtó hír után. Újra olvasom ezeket az őszinte megnyilvánulásokat Tőletek, akikkel szinte „csak virtuális” ismeretségben volt Jenő Barátunk, és kitört belőlem, amit eddig visszafojtottam; a fájdalom és szomorúság könnyei hullottak a billentyűzetre miközben másolom üzeneteiteket.
Ritka volt az alkalom, amikor én a Túratárs oldalakat böngészve ne találtam volna Őt online hajnalban, napközben, éjszaka egyaránt. A 68 jegyzett túratársán túl sokkal többetekkel volt kapcsolatban, számtalan hozzászólása volt blogokhoz, képekhez. Saját blogjait élmény olvasni, ezt is mind tudjátok. Igazi mély barátságot ápolt Veletek, „virtuális” barátaival is.
Egyéniségének részletes taglalására nem igazán lennék alkalmas. Több ezer együtt letekert km során bizonyította, olyan, amilyennek Ti is megismertétek. Önzetlen, nyílt őszinte Barát.
Családi gondjai miatt idei első két túránkon nem tudott velünk tartani. Első útja során nem is volt elégedett saját idény eleji formájával: „Ezt elég gyengén adtuk elő, Fekete Sas!” – írja egy megfáradtan pihenő képe alá. Utólag nézve ez talán előjele lehetett a bekövetkezett tragédiának…
Jó értelembe vett megszállottságának megnyilvánulása pl. hogy nevet adott kedves megbízható társának, a bicójának: Fekete Sas.
Aztán jött február 13-a. Még jó időben bíztunk, pedig nem igazán ígértek, sőt havazást jeleztek mégis elindultunk. Nulla, plusz két fok még nem akadály. Tele voltunk új tervekkel az idei szezonra is, éppen Horvátország lett az első cél. A Dráva, aztán később Zágráb.
28 km-t tekertünk, hirtelen szörnyű rosszullét, mentő, kórház, 2 nap Csáktornyán (Čakovec) majd Zalaegerszeg, hétfői diagnosztika: azonnali műtét…
És sajnos nem jött vissza…
Csak beletörődni tudunk, elfogadni soha.
Jenő az Alpok, a havas hegycsúcsok szerelmese volt. Felejthetetlen legszebb túránk volt tavaly a Grossglockner út bringával. Aztán jönnének idén a további alpesi panorámautak.
A kórházban mondta: a koszos horvát árokpart helyett legalább a szép alpesi hegyek között ért volna el a végzet.
Kedves Barátunk!
Örökké fogunk emlékezni Rád, és minden évben emléktúrán elevenítjük fel felejthetetlen egyéniséged!
Barátaid nevében:
Józsi
Kedvencek
Digg
Del.icio.us
StumbleUpon
Google
Ez Hozzá méltó, a szinvonalat most se adtátok lejjebb......
