Szívünk csücske – Zala

2011. március 12. Egry József emléktúra

Zalakaros – Zalaújlak – Gesztenyeház – Nagybakónak – Eszperantó-források – TV torony - Újudvar 18 km

Végre itt a tavasz! Szeles, de szikrázó napsütésben gyülekeztek a résztvevők Nagykanizsán, az autóbusz állomáson. Az egyre duzzadó csoport láttán a Zala Volán mentesítő járatot indított számunkra, amit ezúton köszönünk meg. A kényelmes külön busszal már jóval kilenc óra előtt Zalakaroson voltunk. Itt még három túratársunk csatlakozott a csoporthoz, így 43-an indultunk neki a verőfényes, de kihalt zalakarosi utcáknak.

Az autóbusz állomásról észak felé indultunk el a Termál úton. Rövid séta után értük el a 2010-ben állított szépen faragott székely kaput, mely egyben a bokor sor mögött megbújó arborétumnak is a bejárata. Az arborétum 2006-ban került kialakításra, szép sétautakkal és pihenőpadokkal. A parkban található növények előtt ismertető tábla szolgálja az érdeklődők még jobb tájékoztatását. A parkból egy  faragott fahídon keresztül értünk ki a Park utcába. A szépen felújított, sok kanyarral tarkított   utcán végighaladva értünk ki az erdős részre. Az út végében hangulatos erdei pihenőhely van, esőbeállóval, padokkal, asztalokkal és tűzrakó helyekkel. A régi esőkunyhó mögött ér véget a térség egyetlen téli sportolásra kialakított szánkópályája. A pihenőhelyről egy kanyargós aszfaltozott úton értünk fel a kilátóhoz. Itt rövid pihenőt tartottunk. Szerencsére a kilátó lábánál megbújó borozó ezen a napon nyitott, így lehetőség nyílt megkóstolni a helyi specialitásnak számító karosi királyleányka 2010-es évjáratát. A kilátóból a párás idő miatt szinte semmit sem lehetet látni, éppen ezért hamarosan tovább is indultunk nyugat felé. A szép tavaszi erdőben sajnos a madárfüttyön kívül semmi mást nem találtunk. A sokáig tartó hideg idő miatt még nem indult meg a jellegzetes tavaszi növények virágzása az erdőkben. A keréknyomokban még fagyos volt a víz, a nyílt területeken pedig a hideg böjti szelek kísérték utunkat. Kb. 3 km megtétele után értünk Zalaújlak határába, ahol a kék sáv és kék kereszt jelzés találkozik. A jelzett utakat elhagyva, egy régi fakereszt mellett egy jelzetlen mélyúton ereszkedtünk le Zalaújlak településre. A Fő utcán északra fordulva indultunk tovább a település központja felé. Az út mentén a nemrég befejeződött csatornázás nyomai látszottak. Vendéglátóink az önkormányzat épületében forralt borral, meleg teával, üdítővel és egy kis édességgel vendégelték meg a kirándulókat. Csuha Piroska, az Egry József Alapítvány vezetője tartotta meg a megemlékezést, a híres festőművész születésének 128. évfordulója alkalmából. A megemlékezés , a forralt bor és a tea megkóstolása után a csoport átment a szomszédos épületben kialakított helytörténeti kiállításra, ahol a település lakói által adományozott tárgyakból, fényképekből hozták létre a színvonalas kiállítást. Jó példa ez arra, hogy hogyan lehet a „semmiből valamit” létrehozni. Látogatásunk vége felé megérkezett Bőröndi Ferenc polgármester úr is, aki köszöntötte a kirándulókat és megköszönte, hogy ezen a jeles napon rendszeresen felkeressük településüket. Szívesen invitálta a társaságot, hogy máskor is látogasson el falujukba. A kedves vendéglátás alatt hamar elrepült az idő, így egy csoportkép elkészítése után tovább kellett indulnunk. A huzatos Fő úton észak felé vettük az irányt és a kék háromszög jelzésen hamarosan ismét elértük a Dél-dunántúli Kék Túra útvonalát. A folyamatosan emelkedő úton 2 km megtétele után értük el a térképeken is jelzett Gesztenye házat. Az emelkedő után itt szusszantunk egyet, majd egy széles kanyarban elhagytuk a kék sáv jelzést és rátértünk a Nagybakónak felé haladó kék kereszt jelzésre. Sajnos a Zalaújlakról ide vezető út mentén nagyon sok helyen teljesen kivágták a fákat.

Az erdőt elhagyva egy nagyon huzatos, szeles szántóföldre értünk ki. Még mondja valaki azt, hogy a déli szél meleg! Másfél kilométer megtétele után értük el a József-hegyi haranglábat. Itt néhány mondatban megemlékeztünk a harangláb történetéről az alábbiak szerint:

A József-hegyi harangláb története

„A József-hegy, a Kürtös-, az Imre-, és a Farkas-hegyi dűlők birtokosai  1926 nyarán többszöri gyűlésük után alapítványt hoztak létre a harangláb felépítésére. Ezen elhatározásuk végeztével idősebb Iván János és Horváth József helyi bognármester Sopronba utazott, és a Seltenhoffet-féle harangöntő gyárban megrendelték a harangot.
A harang 1926 szeptemberére készült el, amit a nagykanizsai vasútállomásról ünnepélyes keretek között szállítottak haza.
Az egyházmegyei főhatóság jóváhagyásával a harangot 1926. szeptember hó 12-én Mária neve napján az egyházkerület esperese főtisztelendő Kreutzer Dezső gelsei esperes plébános szentelte fel. Írásban rögzítették a napi harangozás rendjét. A birtokos halála esetén naponta 3-szor kellett harangozni és temetéskor is szólnia kellett a harangnak.”

A hangulatos haranglábnál rövid pihenőt tartottunk, mely után a jelzett úton leereszkedtünk a faluba. Néhány nyílt részen csodálatos kilátás nyílt a Bakónaki-patak völgyében elterülő településre és a nyugatra húzódó dombsorra, melynek a tetején, a Tukora-tetőn (317 m) áll a táj egyik jellegzetes  épülete, az 1972-ben épült TV torony. Maga az épület 206 méter magas. Sajnos nem látogatható, pedig elmondások szerint tiszta időben innen 30 másik TV torony számolható meg. Érdekesség még, hogy a tornyot nem a táj legmagasabb pontjára, a Várdombra (338 m) építették. Ennek az az oka, hogy ott a „régi időkben” katonai lokátor állomás üzemelt.  A szeles úton hamarosan leértünk a faluba. A jelzett úton hamarosan ismét csatlakoztunk a kék sáv jelzéshez, melyen kisétáltunk a környék egyik legkedveltebb kiránduló helyéhez az Eszperantó-forrásokhoz.

 A források völgyébe érkezve a baloldali forrás volt eredetileg az Árpád forrás, de az elvégzett forrásfoglalási munkák után a jobb oldali forrással együtt Eszperantó forrásoknak nevezték el azokat. A szép erdei környezetben található völgyben már a harmincas években is szívesen táboroztak a kanizsai cserkészek az itt megbúvó források mellett. A források első nevüket is a cserkészektől kapták. Ők az akkoriban hagyományos neveket adták, de ebből csupán az Árpád név maradt fenn. Ezek a források sokáig a feledés homályában maradtak, használhatatlanná váltak.

 Az 1970-es évek végén a turisztikai feltárás során született meg a kiépítés gondolata, melyet tett is követett. A Nagykanizsai Természetbarát Szövetség és az eszperantisták szervező munkájával kettő forrás kiépítésre került. A forrásokat 1980-ban már a két világhírű eszperantistáról (Baghy Gyula és Kalocsay Kálmán) nevezték el. Ezzel a névadással a forrásokat az eszperantó mozgalom egyedülálló zalai emlékhelyévé tették. Később az öregcserkészek még építettek egy "víznélküli emlékforrást", hogy az Árpád forrás név esetleg újra használatba kerüljön. A szép és nyáron hűvös környezetben kellemesen frissít a kitűnő minőségű forrásvíz, s az ott elhelyezett ülőalkalmatosságokon meg lehet pihenni. Tűzrakó hely is található.

Sajnos a már említett szép erdei környezet lassan a múlté, mivel a források fölötti domboldalakról teljesen kiirtották az erdőket. Felrémlik a lelki szemeink előtt a közkedvelt kirándulóhely a Szuloki-forrás esete, ahol a környéken történt nagymérvű fakitermelés után elapadt a forrás vize. Lehet, hogy nincs összefüggés de ne is legyen!

Már említettem, hogy közkedvelt a kirándulóhely. Ezt nem is bizonyítja jobban más, min azt, hogy az egész túra alatt itt futottunk össze csak kirándulókkal. Két kis csoportba nyolc turista ballagott velünk szemben az úton.

A pihenőhelyen rövid szünetet tartottunk. Előkerültek  az elemózsiák és a napos, de szeles völgyben erőt merítettünk az előttünk álló meredély megmászásához. A menetrendhez való igazodás miatt hamarosan csomagoltunk és megkezdtük a kapaszkodást a TV toronyhoz. Sajnos az út jobb oldalán itt is teljesen eltűnt a nemrég árnyat adó erdő. Ösvényünk hamarosan egy földúthoz ért, ahol jobbra fordultunk és megindultunk az utolsó emelkedőn a Tv torony lábánál álló Czinki-kereszthez.  Régen ez a terület Újudvarhoz tartozó külterületi lakott hely volt. Több család is lakott fent a hegyen. Egyik ilyen család volt a Czinki család is. A kereszt  szomszédságában minden év augusztus első hétvégéjén családi összejövetelt tartanak.

A hosszúra nyúlt zalaújlaki vendégeskedésben elvesztegetett menetidőt az út hátralévő részén kellett behoznunk, így az utolsó 4,5 km-t nagyon gyors tempóban kellett megtennünk. Csak futólag érintettük a régi sípályát és néztük meg az alatta kéklő Morgányi- tavat és már siettünk is tovább. Szerencsére az út végig lejtet így a busz érkezése előtt 10 perccel már mindenki az újudvari buszmegállóban ácsorgott.

A tavaszi első túránk így sikeresen befejeződött. Nem csak azért nevezhetjük sikeresnek ezt a programot, mert 43 résztvevő teljesítette a távot, hanem azért is, mert sok érdekeset láttunk és ismertünk meg, a szeles, napfényben úszó Dél-zalai dombok között, melyek még mindig ezer apró csodát rejtegetnek a felfedezésükre induló természetjáróknak.

Következő túránk 2011. április 9-én kerül megrendezésre a Gelse – Kerecseny – Orosztony – Örömhegy – Nagybakónak – Újudvar útvonalon. Táv: 20 km

Találkozás 8 órakor Gelsén a termálfürdő bejárata előtt. Hazautazás Újudvarról 15. óra körül.

Jelentkezni lehet az indulást megelőző szerda estig a pannonturak@freemail.hu e-mail címen, vagy a 0630/246-51-90 telefonszámon Lőrincz Sándor túravezetőnél.

Címkék: Túra Dél-Zala Zalaújlak József-hegyszívünk Csücske-ZALA