Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Háború és Béke
2011/03/16 14:27:44 Küldte: Gejza

Ez valójában egy magán levél. Azért teszem mégis fel ide, mert közel ötven túratársat érint.

Kedves Jani!

Köszönöm az együtt töltött napokat! Hatalmas élmény volt. Jó volt újra találkozni az ismerősökkel és új barátságokat kötni.

Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Ha több napos túrát szervezek, alaposan előkészítem. Igyekszem semmit sem a véletlenre bízni, és mennél nagyobb a társaság, annál nagyobb fegyelmet tartok.

Te is felkészülsz valamilyen szinten, de sokkal lezserebben veszed az egészet.

-          Majd valamikor felkelünk reggel, s elindulunk…

… Igen, voltak holt idők, de mindezek ellenére még is működött a dolog. Mindenki jól érezte magát. Beszélgettünk, haladtunk, napoztunk, tréfálkoztunk és még is időben odaértünk.

 

Elfoglaltságom miatt csak estére jutottam Gesztesre. Még bujkált bennem a nyavalya. Legszívesebben lepihentem volna, de kíváncsi voltam kik jöttek el? Összeölelkezések, puszik, vidám tréfák és ugratások, beszélgetések ismerősökkel és újakkal, s mire elbújhattam volna beindult a csapatépítő játék…

Első hallásra könnyűnek tűntek a kérdések, aztán kiderült, hogy jó csapatot válogattunk. Volt, amire a zongora-tanár, vagy a természetvédő tudta a választ, és volt, amire a huszti születésű orosz nyelvet ismerő. Máshoz a történelmet, vagy a bibliát kellett ismerni. Összetéve ismereteinket talán, ha két kétesélyes kérdés akadt.

Aztán jött a bakancs-keresés, ahol a saját csapat társunkat bíztattuk, de együtt örültünk mások sikerének is.

A „Most mutogasd el!” kitalálásában is jók lettünk volna, ha Hédi hangosabban kiáltja be, amit meglátott. No, de sebaj. Hisz játék az egész…!

Az eredményt nem is vártuk meg. Elmentünk aludni, mert a jó hír másnapra sem romlik meg…!

 

A reggeli indulás késett, mert te még a „Tecsóba” vásároltad az újabb játék kellékeit, majd lázas szám ragasztásba kezdtünk… (Az ilyen nagy ötletek miatt szeretek veled csavarogni!)

 

Engem más értékek mentén neveltek. Nem voltam se kisdobos, sem úttörő. Irigykedve hallgattam, mikor osztálytársaim a nyári tábor élményeiről meséltek. (Ők viszont nem hitték el, ha az erdőben látott őzekről, muflonokról, sünről és erdei siklóról meséltem. A mocsári teknősről, partfutó madarakról, vagy a szerkők támadásairól nem is beszélve.)

 

Szóval, némi izgalommal készültem első szám-háborúmra. Én másként szerveztem volna, de élveztem, hogy ezen a túrán elengedhetem fülem-farkam, mert csak egyszerű résztvevő vagyok. Örömmel figyeltem, hogyan szervezed meg a vár védelmét, és igyekeztem tanulni tőled…

Késett a másik csapat… Vagy ez meg az ő fondorlatuk…?

Aztán átgondoltam, mi lenne, ha nem válna be a stratégiád? Ha egyedül maradnék? A sáncokat körbe járva megkerestem azt a pontot, ahonnan mind két völgyet egyszerre beláthatom. Ahol, ha egyedül maradnék is, meg tudnám magam védeni. Közben bemértem azt a távot, ahonnan még társaim számát le tudtam olvasni, de a vékony ágak takarásában az enyémeket nehéz. Arra is rájöttem, hogy merev nyakkal kell figyelnem, mert így az én homlokomról csak 2-3 számom olvasható le, én viszont mindent látok.

Aztán feltűntek a völgyben, de…     nem volt rajtuk szám…  lehívták Janit…

Telt az idő, de nem történt semmi. Végül azt mondtam:

-          Gyerekek! Nem érdekel, ha öt percen belül nem indulnak meg, folytatjuk a túránkat Gántra!

Aztán te kiáltottál:

-          Te vagy a parancsnok! Foglyul ejtettek.

De ők még sem tették fel a számjaikat. Tehát, az ő részükről a játéknak vége? Ám legyen!

 

Ha egy csúcsra szeretnék feljutni, nem az a néhány perc a fontos, amit a kereszt mellett töltök. Hanem a felkészülés, és az odavezető út! Tavaly, amikor a Pirenneusokban, néhány száz méterrel a Monte Perdidó alatt a hóvihar miatt vissza kellett fordulnunk semmi hiányérzetem nem volt. Most sincs!

Nem tudom, mind ezt hogy élte meg a völgyi csapat, de remélem ők is jól szórakoztak.

Egyedül téged sajnáltalak. Megszervezted a játékot. Nem is az volt a fontos, melyik banda kerekedik felül, hanem a közös móka öröme… Mi már túl voltunk rajta, de belőled ömlött a szó. Ki akartad magadból beszélni a fájdalmat, hogy aztán este és másnap már egy szót se ejtsünk róla. Azt hiszem sikerült is.

Máskor, máshol, másképp fogjuk csinálni. De tudd meg, hogy nekünk így is nagy élmény volt!

A gánti vendéglő forralt bora, süteményei feledhetetlenek. Udvarias, gyors a kiszolgálás. Ahol még a wc-ben is sramli zene szól, de a bakancsos turista is szívesen látott vendég. Igazán méltó befejezése volt ennek a napnak.

Hívtatok este a gesztesi kocsmába. Boldogan mentem is volna, egy jó beszélgetésre. Sajnos pihennem kellett. A betegség legyengített. Örültem, hogy egyáltalán el tudtam jönni.

 

Hétfő reggelre megjött a beígért eső. Elébb csak szemetelt, aztán már zuhogott. Vannak, akik túrázni jönnek, és semmi nem tántoríthatja el őket. Van, aki ismerkedni szeretne. És vannak, akik mindkettőért. Sokan meghátráltak. Hiába mondtam nekik a magyar közmondást:

-          Reggeli vendég nem maradós! De ha még is ott marad, három napig el sem megy.

És ez igaz a vendégre is, és a Kárpát-medence időjárására is. Mert a reggeli felhők könnyeit tízre, fél tizenegyre felszárítja az örök vándor ragyogása.

Most sem volt ez másként. Így a Tatabányáról jöttekkel kiegészülve a két csapat maradékával együtt a száraz fűre kifeküdve élveztük a márciusi nap melegét. Ettük a te nápolyidat, s az én görögdinnyémet. (Ezt csak azok értik, akik már túráztak velem.)

Voltak, akik veled dagasztották a sarat. De azok sem bánták meg, akik a Mária-szakadék mohos szikláinak átmászását választották. Pihenő a Vitány-várban, s a Szarvas-kút békájának körbe szeretgetése ugyan úgy hozzá tartozott a kiránduláshoz, mint a Zsigmond-kő szikláin csimpaszkodó hegymászók megnézése.

Végül az autókra várva kávéztunk, kapucsinóztunk, és csocsóztunk. Qutyát őriztünk és mókáztunk, mintha nem akarnánk tudomásul venni, hogy ezek már a búcsúzás percei…

 

Nem tudom mennyit adott vissza a szép napok hangulatából ez a néhány sor, de még egyszer köszönet érte! És ne feledd, jó dolog a béke, de máskor, máshol, másképp, játszunk újra együtt!

Címkék: Vértes Kéktúra Gánt Szám-háború





Bejegyzések 1 - 2-ig. Összes bejegyzésed: 2

Gejza
2013/03/18 22:15:36

Úgy legyen!



remeron
2011/03/16 17:39:32

Köszönöm Gejza a leveledet egyben az összefoglalót! Örülök, hogy jól éreztted magad. Ha tudnék tökéletes túrát szervezni már nem tenném, mert akkor nem lenne kihívás.

Havonta 1 x szervezek ilyesfajta eseményt ahol ennyi ember találkozik, így hagyom elbúrjánzani a létszámot. Ez persze azzal jár, hogy a résztvevőknek alkalmaszkodni és elfogadni kell folyamatában az eseményeket (egymást). Amit viszont szem előtt tartok, hogy a 90%-a azt mondja a végén, hogy megérte. (az se baj ha több). Ezúton is köszönök mindenkinek mindent, én jól éreztem magam!

Pálinkásat!     

Tisztelettel:  Jani

ui.: A számháborút még lejátszuk




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.