A hosszú tél többeknek elveszi az eszét...talán az enyémet is. A fejembe vettem, hogy kerékpártúrákat fogok szervezni az idén a Zselicben, és ma volt az első. Senkire sem kellett várnom-mert senki sem jött el. Optimista vagyok és a rossz időt okolom emiatt. Reggel 1 fok és havaseső nézett vissza rám az ablakon. Úgy gondoltam, mégis csak az első túra, elmegyek a találkozóhelyre, hátha van olyan "lökött", aki bringázni akar ilyen időben... Nem volt. De ha már felöltöztem és összefröcsköltem a bicajt az odaúton, úgy döntöttem, végigmegyek a tervezett 35 km-es útvonalon. Nem bántam meg. Az erdő alja több helyen is fehér a hóvirágtól, szinte kaszálni lehetne, néhol már nyílik a keltike és olyan illatot áraszt, hogy már-már elhittem, hogy tavasz van. Tíz km-nél megálltam egy igazi falusi "egységnél" és házi pálinkát kértem. Adtak. Jó volt. Itt már biztosan tudtam, hogy volt értelme elindulni... Az út második harmadát erdészeti úton, nem túl meredek, de hosszú emelkedőn kellett megtenni. Itt volt idő élvezni az erdő igazi hangulatát, a csendet, amit csak a madarak törtek meg. Hiába, az egyedül túrázásnak is van előnye. A túra felénél elállt az eső, elkezdett melegedni az idő (egészen 7 fokig) és kitisztult az ég. Ilyenkor helyenként  kis foltokban "pipál az erdő", ahogy a pára elkezd felszállni a fák közül. Erdély jutott eszembe a látványról. Egy szó, mint száz, legyőzve a városi ember kényelmét, rossz időben is bicajoztam egy jót-egyedül. Jól is esett a vasárnapi ebéd. Remélem, legközelebb másokkal is megoszthatom ezeket az élményeket!

Üdvözlettel a Zselicből

Címkék: Kerékpár Zselic Túra Hóvirág