Vasárnap kora reggel. Még alszik a város, az égbolton a reggeli derengés első fényei. Az emberek ilyenkor fordulnak a másik oldalukra. A szombati túracucc az előszobában a földön, a kamásli beleakasztva a bakancsba, épp csak kiléptem este belőle, kedvenc túra zoknim mellette, a hátizsák a szobaajtó mellett. A csendet a telefonom ébresztője töri meg. Álmosan kinyitom a szemem, igyekszem nyitva tartani. Pár perc, és lassan feláll a rendszer. Mosakodás, gyors reggeli, öltözés indulás Örsre! Persze 10 perc késéssel. Nézzük a csapatot. Legea, mint sofőr, Bástya aki sok időt töltött itt, és most körbekalauzol minket ,és persze a többiek, Anita, aki a legaktívabb Kalandor, TúrázóT, aki sokat tart velünk és Loobelt aki imádja a túrák hangulatát. Norit hagytam a végére mint legfrissebb Kalandortag, neki ajándék az út hisz kemény maggal tarthat egy történelmi város felé. Jaa… és persze én is itt vagyok! Így heten mint a gonoszok! Nos, irány Selmecbánya, de mit is érdemes tudni a városról. IV. Béla 1238-ban szabad királyi városi rangra emelte, majd a tatárjárás után bajor és szász bányászokat telepítettek ide. A középkorban Magyarország legfontosabb arany és ezüstbányái voltak itt. A mendemonda szerint Sebenitz nevű pásztor két szalamandrának köszönhetően talált aranylelőhelyeket az Óhegy lábánál. A bányászat virágkorát a 15. századtól a 18. századig élte. A világon először itt alkalmaztak puskaport a bányászatban (1627-ben). 1763-ban Mária Terézia alapította itt a világ első bányászati akadémiáját, melynek elődje az 1735-ben alapított Felsőfokú Bányatisztképző Intézet volt. Nos, 10:30 berobogunk Selmecbányára...