2. rész

13-án reggeli után a csapat azon része, mely hosszabb túrára indult, 9 órakor elhagyta a bázist.

Az ő túrájukról nem tudok hitelesen beszámolni, mivel én nem tudtam velük tartani. Estére viszont szinte mindenki egyszerre érkezett a szállásra. Jártak szurdokban, hegygerincen patak-völgyben, kilátóban, forrásoknál stb. Vadakat is sikerült látniuk, de a részletekről ők tudnának írni.

A házban maradó társaságnak egy rövid túrát gondoltam erre a napra, ugyanis a gyerekek azért csak elfáradtak az előző napi túrán. Feladatot viszont kaptak azért a délelőttre. Kokárdákat készítettek a hölgy túratársak segítségével. Megjegyzem, hogy nem sokon múlott, hogy befürödjek a gyerekek előtt. Tudni illik, mire kellő képpen fellelkesedtek a piros-fehér-zöld szalagrózsák gyártására, sehol nem leltem a mintegy 5 méternyi nemzeti színű szalagot. Legalább 30-40 percig kerestem és éppen az utolsó pillanatban lett meg, mert már fogytán lett a türelme az aprónépnek. Megjegyzem, a szalag ott volt egyébként, ahová otthon eltettem.

r0t0 beteget játszott egész nap. Állítása szerint az előző esti gyümölcslevektől volt rosszul, igaz lehetett benne valami, ugyanis easybiker is gyengélkedett és ő is hasonlóképpen fogyasztott az említett vitaminból. Én nem vagyok orvos, de a szemem azért még jó annyira - igaz előző nap majdnem kiverte egy visszacsapó ág-, hogy láttam rajtuk, azért meg fognak maradni. Délben indultunk a gyönyörű falut és a várat megtekinteni. r0t0 maradt házőrzőnek, és gondolom, nyalogatta sebeit.  Közben az utca túloldalán, éppen velünk szemben a Vár étterem kerthelységében cigányzenészek húzták a nótát az ott étkező vendégeknek.

6 gyerekkel Kata, Ibolya, Easy, Katkó és én indultunk el a falu főutcáján, ahol már szép számmal jelen voltak a turisták, kirándulók. A falu a világ örökség része 1987-től. A szépen felújított házakban a kézműves mesterségektől kezdve, Erdészeti  múzeum, Polgármesteri hivatal,  szövőház, babamúzeum, tourinform iroda stb található. Ezeket végig nézni egy nap nem lenne elég.

A faluból felkapaszkodtunk a várhoz. Egész jó állapotban, berendezett termekkel, szép kilátással és nem utolsó sorban nagyon finom forralt borral várt reánk a történelmünk egy szelete.

Vár tövében uzsonna, majd a társaság egyik fele vissza a „házikóhoz” a többiek pedig még végig járták a Vár alatt kanyargó tanösvényt.

A gyerekeknek következő feladat az volt, hogy rajzolják le az eddigi élményeiket! Kiosztottam a színes ceruzát és a papírosokat és a gyerekek az emeleten lázas rajzolásba kezdtek. Mivel nem lehetett az elkészült rajzok között győztest hirdetni, ezért mindegyiket első helyezettnek tekintettük. A rajzokat itt láthatjátok:

                            Gyerek rajzokért katt ide!

Hazaértek a hosszabb túrákról is a többiek és kezdetét vette az élmények megosztása. Előkerültek a szokásos főzetek, gyümölcslevek, gyógyszerek és vegyszerek. Közben Katával neki láttunk a vacsora elkészítésének, ami a palócok földjén mi más is lehetett volna, mint egy gazdag palóc leves. Igaz én nem tudtam sokat segíteni a főzőcskében, mivel el kellett menni Hatvanba a már megjavított autóért. Ibolyával beültünk Dió mellé. Ő sajnos nem tudott tovább maradni, mint ahogy Józsiék is elbúcsúztak a csapattól. Mire visszaértünk már mindenki a száját törölgette a nagyon finomra sikeredett vacsora elfogyasztása után. Ekkor jött a már előre beharangozott TOTO kitöltése. A 13+1 kérdésre a legjobban Ibolya és megyula válaszolt 11-11 helyes válasszal. Ketten kapták meg, de közösen fogyasztottuk el a győztesnek járó pezsgőt. Mentek a sztorik, a kiszáradt torkokra ürültek a poharak. Néha kisebb vita is kialakult. A túr-ittas szilveszteren Juli által megtanult körtánc elsajátítására sajnos nem nyílt lehetőség ezen alkalommal, de legközelebb bepótoljuk.

Hétfő reggelre még az Öreg Isten is tudtunkra adta, hogy szomorú, amiért elhagyjuk a falut.

Reggelit a férfinép készítette easy, megyula, Holden és én. 10.30-kor kigurultunk a Cserhát egyik gyöngyszemének számító Hollókőből. Irány a levezető séta kiinduló pontja: Cserhátszentiván.

Ládászok keresgéltek, kilátóból lesekedtünk, majd két gyönyörű patak mederben, melyek néhol szurdok szerű falak között kanyarogtak. Sajnos az áradás bevitte mélyen az erdőbe az emberek által a faluszélre kidobált szemétdombot. A gyönyörű látványt ez el is rontotta. Alig lehetett képet készíteni, úgy, hogy ne lett volna benne legalább 3-4 zacskó, flakon stb. A hegyoldalon a szivárgó víz az árnyékos oldalon megfagyva nagyszerű képződményekkel gyönyörködtetett bennünket.

A folyamatos oda vissza-vissza átkelések először a Zsunyi, majd a Szuha patakon kalandossá tették a sétát. A falu szélén a 30-as években kiépített strandfürdő működött. Ebből ma már csak a szomorú látványt nyújtó lepusztult maradványai vannak meg. Strandfürdő nincs, strand idő sem, de, aki megyulát ismeri, nem fog meglepődni, ha azt mondom, ő azért csak felfrissítette magát egy arra alkalmas kis medencében.

16 órát ígértem a túra végének. Ez olyannyira bejött, hogy a faluban a kocsma 16 órakor nyit, és egy csoportkép elkészülte közben kinyitott a kocsma. Fél óra szusszanás, búcsú és mindenki ment a szélrózsa minden irányába.

Köszönöm mindenkinek, akik eljöttek. Nagyszerű élmény volt ennyi vidám gyerekkel és gyerekké váló felnőttekkel tölteni ezt a hétvégét! Köszönet a vacsorákért-reggelikért, bizalomért. Máskor is fogok szervezni gyerekes túrát azt eldöntöttem. Az általunk felkeresett helyeket pedig mindenkinek csak ajánlani tudom. A Cserhát is rengeteg szépséget tartogat magában. Legendák és mesék szólnak szinte minden településről. Keressétek az ország ezen szegletét is!

Találkozunk valahol, valamikor.

Szép időt!

Bakancsot fel!

Címkék: Cserhát Hollókő Fürge