Mint a legtöbb ember, én is mindig szerettem volna kitűnni valamivel a szürkeségből, valamiben a legjobb lenni. Fiatal koromban jó rajzolónak számítottam, de a Képzőművészetire nem vettek fel. Próbálkoztam a sporttal is, úsztam, lovagoltam, de nem értem el sikereket. Aztán "átnyergeltem" a biciklizésre, a túrakerékpározás lett a hobbim, föltekertem az Alpok hágóira, eljutottam Norvégiába is, láttam csodás tájakat. Még azt is elképzeltem, hogy milyen lenne út közben, ecsettel megörökíteni az élményeket, hangulatokat, küzdelmeket - ez valóban, valami sajátos lehetne. De az ember gyarló:   végül "csak" lefotóztam a dolgokat. Nem - egyáltalán nem keserít el, hogy mások is jártak szép, még szebb helyeken, csináltak őrülten jó fotókat - és írtak nálamnál sokkal jobb blogokat...  Legújabb próbálkozásom, hogy valamivel bekerüljek a helyezettek közé: lerajzoltam magamat a schaffhauseni vízesésnél tett látogatásom után, igaz ehez felhasználtam barátom, rólam készült pillanatfelvételeit

Tivadar