Ismét folytatódnak a kalandozásaim, ezúttal egy bakonyi bringázás tanulságos története következik:

A szeszélyes áprilisi vasárnap, kigondoltam hogy ismét ellátogatok bringával a Bakony keleti részére. Elég viharos szél kavarta a port, így sehogy sem tudtam rávenni társaimat hogy velem tartsanak. Ment a kínlódás, induljuk e vagy sem, így jelentősen kedvemet szegték tőle. Egyszer aztán kora délután mégis úgy döntöttem bringa be a kocsiba és irány Várpalota. Megérkezve még viharosabb  szél fogadott, de ha már elindultam, végig megyek. Tudtam, hogy a Tési-fennsíkon elég kellemetlen lesz a légmozgás, de majd kibírom valahogyan.

Elindultam hát fel a Vár-völgyön, ahol a fák alatt már elviselhetőbb volt a szél. Mikor bringára ültem bizony fáztam, de ahogy a Várberek felé kanyarodtam úgy éreztem rám olvad a bringás kabát. A hosszú emelkedő megtette a hatását. Néztem ahogy a hatalmas bükk fák mint valami óriás szarvasok az agancsaikka,l vivták csatájukat az ágaikkal félelmetes recsegés kiséretében. Közben medvehagymára bukkantam, és gyorsan téptem pár levelet amit azonnal el is fogyasztottam és léptem  tovább mielött valamelyik fa a fejemre talál "ugrani"!

Tovább pedáloztam az emelkedőn még el nem értem a fennsík peremét, ahol azonnal lekanyarodtam egy erdészeti útra ami a Kis-Futóné-hegyre vezet fel.

Elég izgalmas hullámvasútazás következett, majd Tés felé kanyarodva megkezdődött a száguldozás a köves úton.  A híres Francia hegyikerékpáros Cedric Gracia mondata jutott az eszembe amit a Siemens Snow king kupán mondott egyszer: "A fék az a homosexuálisoknak való!"

 Ezen felbuzdulva felengettem a fékeket, és az igen köves vízmosásos út egyszer csak kisimult! Azon kaptam magam hogy egyre töbször vagyok a levegőben. Az orára néztem ami már 47km/h-nál tartott, gondoltam jó lesz vigyázni mert reptéri transzfert nem váltottam.

Velem ellentétben a kerekeim küllői igen, mert kezdtek elszállni. Az egyik fejvesztve menekült, olyan hangot hallatva mint a régi vadnyugati filmekben a hatlövetű colt lövedéke mikor gellert kap a sziklán!

Ez már fele sem tréfa! Behúztam a fékkarokat mielött  a küllő szakszervezet tömeges munka beszüntetést nem hírdet!Az igaz, hogy így lehet legegyszerübben ritka küllős aero kereket csinálni, csak hát ez esetben a név nem a jó légellenállásí mutatókra utal, hanem arra hogy hamar a levegőben, és majd a földön találom magam ha így folytatom. Szóval most sem volt töretlen a siker!Mikor megálltam a beteg küllőt ráhajtottam a szomszédjára, és innentől kezdve óvatosan kellett folytatni az útam, nehogy gyalogtúrát csináljak az edzőkörből.

Begurultam Tés végére hogy a temető mellett elhaladva ismét lejtőzzek immár megfontoltabban a Gaja szurdokig. Itt csodálatos az erdő, ráadásul az adrenalintól még mindig vidám ábrázatomra mosolyt varászolt egy apró sárga virágcsokor.

Nahát egy Szártalan kankalin! (Primula vulgaris)

Pár kilóméter megtétele után megérkeztem a Római Fürdő vizeséshez, ami mindig is a kedvenc helyem volt, amit mindig érintek ha erre járok.

Nagyon jó volt a Gaja patak vízhozama most így elég látványos volt, nem úgy mint pár éve mikor nyáron elapadt a víz az aszályban.

Miután kigyönyörködtem magam, leültem egy asztalhoz elfogyasztani egy szendvicset mielött tovább indultam volna. Azt gondoltam hogy útam hátralvő része már eseménytelenül zárul, de hát tévedtem.

Tovább hajtottam a kéken a patak mentén mikor ismerős illatra figyeltem fel. Megálltam hogy szemügyre vegyem, milyen virág az aminek a kellemes illata megtölti az erdőt.

Ez nem más mint az Odvas keltitike (Corydalis cava) Lila és fehér virágfürtjei.

Letámasztottam bringámat, és lefényképeztem e virágokat miközben  nem is sejtettem hogy milyen veszély leselkedik a hátam mögött!

Vissza fordulva azt látam, amint egy bükkfa hatalmas polippá változva  épp a bringámat készül elrabolni!

Ettől aztán úgy megrémültem, hogy bringámra pattanva meg sem álltam az autóig, utána meg  hazáig. 

A nap végére 46 km-rel a lábamban, boldog voltam hogy mégis megcsináltam ezt a jó kis túrát, igaz egyedül. De mint ahogy olvashattátok én jól  szórakoztam. A többiek meg sajnálják hogy nem jöttek el!

Címkék: Easybiker Kalandjai