Nem gondoltam, hogy ilyen népszerű olvasmányok lesznek, amiket a kullancsokról és kígyókról körmöltem. Így hát mérgelődjünk tovább!

Egyelőre kishazánkban nem büszkélkedhetünk a címben szereplő aranyos jószágokkal, de tőlünk délre, úgy Belgrád magasságában bizony már találkozhatunk a sárgafarkú skorpióval. S ha hinni lehet, amiket a klíma felmelegedéséről rebesgetnek, 10-20 év múlva bizony nálunk is megjelenhetnek.

Amikor a Durmitor-hegységben sátraztam, egy útban lévő követ felemelve találkoztam velük először. Hátukon vörösbarnák, hasukon sárgás színűek, 4-5 centis állatkák. Előbb farkukon lévő fullánkjukat emelgették, aztán oldalazó mozgással eltűntek a kövek között. Szerencsére olyan sátrat használok, amin van külön szúnyoghálós ajtó is. Így a meleg nyári éjszakákon sem kell tartanom látogatásuktól.

Második alkalommal Bulgáriában, a Rilla-hegységben az erdő határon gyújtottunk este apró tábortüzet. Inkább a hangulat kedvéért. Itt figyeltem meg, hogy a tűz fényére érkező megpörkölt szárnyú, aláhulló rovarokat már várták a fűben megbúvó skorpiók. Pedig addig egészen nyugodtan heverésztünk a tűz körül.

A mezei skorpió 7-8 centire is meg növő, sötétbarna színű. Ő vele a velencei ifjúsági szálláson ismerkedtem meg, de erről inkább akkori naplómból idézek:

„Amikor a szállásra visszaérkeztünk, az ablakból készítettem egy időfelvételt a Szent Márk székesegyházról. Míg én fotóztam Pisti megbökött:

-         A fejed felett van egy skorpió.

-         Jó helyen van, hagyjál békén!

Aztán a kép elkészültével én is megnéztem. A gerenda mellett az igazak álmát aludta.

-         Tudod, ő éjszakai műszakban dolgozik, ilyenkor pihen. Így hát ne abajgasd!

Pici fiam rögtön meg akarta mutatni a Mamónak, de lebeszéltem róla. Ő irtózik minden féle ízelt lábúaktól, s ha megtudja milyen társbérlőink vannak, nem sokat aludna az éjjel. De leballagtunk szólni a recepción, akik „meg is nyugtattak:”

-         Amelyik házban skorpió van, ott nincs bolha és poloska, mert megeszi őket!

Pistinek azért elmagyaráztam, hogy reggel rázza ki a cipőjét, mi előtt felhúzná, és éjjel ne mászkáljon mezitláb!”

A skorpiók nappal általában kövek között, szárazon rakott támfalakban, avarban, korhadék között, falak repedéseiben húzzák meg magukat. Éjjel járnak pókokból, rovarokból, álló zsákmányuk után. A prédát ollószerű rágóikkal ragadják meg, majd előre hajlított fullánkjuk mérgével megölik, s a testnedveikkel táplálkoznak. Az Európai fajok mérge felnőtt ember számára alig több egy darázs csípésnél, de ez lassan múló égető fájdalommal jár. Természetesen más a helyzet kis súlyú gyermek esetében.

A védekezés itt is a megelőzéssel kezdődik. A strandokon általában (a szemetelést megelőzően) nem szabad étkezni. Sajnos vannak, akik ezt nem tartják be. Az étel maradékokra rovarok gyűlnek, s a skorpiók ezekből szednek vámot. Így aztán kellemetlen meglepetés érheti azt, aki sötétedés után mezitláb megy a partra, vagy vékony szövetű ruhában a támfalra ül. Skorpiócsípésre ellenszérum nincs. A leghatékonyabb itt is a csípés kiszívása. Tehát – ahogy már a kígyóknál is írtam – akik mediterrán országokba mennek, szerezzenek be Aspivenin pumpát! Vagy is méreganyag kiszívó készüléket! (Ez nem reklám, csak egy tanács.)

Az emberre is veszélyes skorpió fajok a Szaharában, Indiában és Arizonában élnek. A  legnagyobb példányok a 17-18 centit is elérhetik

Szádeczky-Kardoss Géza