Tegnap olvastam egy remekbeszabott kerékpáros élményről beszámoló blogot, nevezetesen Maty-ét. Nagyon tetszett, felidézte bennem saját hegyikerékpár maratonos élményeim. Aztán a megyei lapban ma újra kerékpáros „élményekről” olvastam, melyek kedvenc (lévén hozzám legközelebb eső J) hegységemben, a Kőszegi-ben estek meg.

    Maty blogjához hozzá is szóltam, mint „ex-mountainbike-os”, amiért Ő kérdőre is vont J(már az ex-ért), hiszen kerékpározni oly jó mindig, legyen akár tél vagy nyár.

-Vagy mégsem mindig? - Ötlött fel bennem a kérdés, hogy eképp használjam Maty blogját, az úságcikk, és az általa generált gondolataim szülte blog bevezetőjének.

    A cikket mindenképpen belinkelem, abból pontosabb képet kaphattok a történekről, és csak dióhéjban vázolnám a történetet, és vele kapcsolatos érzéseim.

    Egyszerűen csak érdekelne többetek véleménye a dologról, ezért döntöttem e pár sor közzététele mellett.

   A történtek tömören, a sajtó közlései alapján:

Múlt hétvégén egy kb. 40 fős kerékpáros társaság gyűlt össze, a Kőszegi-hegység egy pontján, hogy közös szenvedélyüknek (amelyet többen versenyszerűen űznek) a downhill kerékpározásnak hódoljanak.

A sportág lényege speciális bringákkal nyaktörő lejtőkön, minél hamarabb annak aljára érni. Nem pontos definíció, de nagyjából ez…

Tették ezt, egy illegálisan épített pályán, amely az Őrségi Nemzeti Park által óvott területen található.

Engedélyt kértek korábban többször is, hiába. A természetvédelem már egy ideje figyelte a hegyen ezt a tevékenységet, és ez esetben „razziát” tartottak. Bekerítés, gázspray és efféle eszközök lettek állítólagosan bevetve.

A bringások túlkapás miatt akár perelnének, a természetvédelem igazgatósága pedig jogszerűséget kommunikál.

    Nem szeretném egyik oldal felett sem pálcát törni, csak elmondanám a véleményem, és erre kérlek benneteket is.

Általában ha történik valami égbekiáltó disznóság, mindenki a másikra mutogat. A törvényekkel lehet egyet nem érteni, de tetszik-nem tetszik, azokat be kell tartani. Illetve nem kell, de ez esetben viselni vagyunk kénytelenek a következményeket.

Mivel az erdő talajának, és általában vett zavartalanságának védelméről van szó, nem tagadom, elfogult vagyok.

Én már nem járom kerékpárral, csak gyalogosan az erdőket, de mégis aggódom, hogy ilyen esetek a nyilvánosság elé kerülve, rossz fényben tüntetik fel a kerékpárosoknak legalábbis ezen szegmensét.

    Szinte látom is, ahogy egy, a cikket olvasó alkalmi, hétvégi kiránduló polgártárs durván beszól az amúgy természetet szerető és tisztelő, a többi erdőben közlekedőre odafigyelő hegyibringásnak, aki talán felveszi a kesztyűt, és máris újabb fronton áll a harc.

Mert az általánosítás sajnos létező, romboló jelenség.

És ezeknek a srácoknak, ha felelős természetkedvelő, szabadtéri sportot űző emberek, nem szabadott volna kihúzni a gyufát a hatóságnál, és nem megfelelő helyen hódolni szenvedélyüknek.

Ez az én véleményem, szerintem a természet érdeke az ELSŐ.

Nagyon sokat elvettünk már tőle, tartsuk tiszteletben az őt védő törvényeket.

A cikket itt találjátok:  http://www.vasnepe.hu/cimlapon/20110420_termeszetorok_vs_biciklisek

Olyan indulatokat remélem a blogom nem kavar, mint az online cikk erősen puskaporos, és zabolátlan kommentjei, csak érdekel a túratársak véleménye, mind kétkerekű, mind gyalogos oldalról.

Ha mégis felzaklatna Benneteket a cikk, azért a Vas Népe online-on, szintén a közelmúltból, van nyugtatóként is funkcionáló, kedves történet is a Kőszegi- hegységből: http://www.vasnepe.hu/cimlapon/20110419_gyalogturak_koszegi_hegyseg?s=rel

Ehhez is hozzá lehet szólni!

Címkék: Downhill Kerékpár Dalos Természetvédelem