Kellemes emlékek fűznek Keszthelyhez. Méghozzá a Helikon ünnepségek révén. A középiskolai tanulmányaim végéig kétévente rendszeresen utaztam ide, így sikerült megkedvelnem a helyet, persze ebben nagyon sok szerepe volt egy szédül tini liba itt szerzett szerfelett kalandos kamaszélményeinek is.

Most, jó pár év után a gyerekeimmel érkeztem ide. Furcsa is voltm végigjárni azokat utakat, ahol mosollyal idéződtek bennem a kamaszkori élmények, és most „anyaként” kirándulok erre. 

Szóval…

Öröm, - hogy ne merüljek el a saját élményeim nosztalgia tengerében-, hogy a legnagyobb nevezetességek még mindig a helyükön vannak. Megnéztük a Balatoni Múzeumot, a Marcipán Múzeumot, a Baba Múzeumot, s persze a Helikon Kastélymúzeumot – vagyis a Festetics-kastélyt. Bár ezt csak kívülről. Azt gondolom, hogy a srácok életkori sajátosságai miatt, ezt így élvezték a legjobban. 

Ezután vágtunk neki a trappnak. Jött a jelkeresés. A kéken kikerülve mindenféle forgalmi utat a Gyenesdiásnál található Nagymező fölé épített Festetics-kilátó volt a célpontunk.

A baktatás érdekes volt. A táj jellemzője más, sokban eltér a Zselictől, amihez szokva vagyunk mindhárman, de szépségéből természetesen ez semmit nem vont le. Nos, a jelek ritkásak. Sokszor hagyatkoztam a józan, parasztira, s előbb-utóbb a jel is meglett. De biztos, nem a legjárottabb turistaútvonal!

Pont a keszthelyi Tesco mellett visz át. Volt is döbbenet, mert vasárnap lévén, a legtöbb ember özönlött a Globálba, mi meg baktattunk be a Tesco melletti nagy gazba… Jaj, nem hiszem, hogy exhibicionista lennék – vagy mégis? De tetszenek ezek a döbbent arcok. Nem tudják mi a jó!

A kék egy lovas tanya mellett is elkalauzol , ez már Felsögyenesnél van, és aztán a Lötér, s úgy közelíthetö meg a  Nagymező.

Talán mert Keszthelyen, s útközben is több érdekesség volt, remek hangulatban baktattunk. Aztán a Lötér  közelében zaj volt hallható. Hoppá! Itt valami van….

Rügyfakadás, tavaszköszöntö programok, ezzel várt a Nagymezö bennünket közel 100km-re az otthonunktól. (ha valakit érdekel, ezen a linken többet is olvashat róla: http://west-balaton.hu/rugyfakadas-tavaszunnep)

Igazi gyerekparadicsomba cseppentünk. Mókáztunk is rendesen! Jártunk gólyalábon, meg hajtottunk csigát, kosárhintáztunk. S eközben azon gondolkodtam, de jó ismét gyerekké válnom, vagy jaj de jó, nem felnőnöm. Végül is az eredmény szempontjából ez totál mindegy is. 

Amikor pedig már kimókáztuk magunkat, akkor felbaktattunk a Festetics-kilátóba. A panoráma ebből a három szintes kilátóból pompás képet nyújtott a tanúhegyek felé, s a keszthelyi kikötőre.

Az időnk egyre jobban haladt előre, s a gyerekek egyszerűen fáradhatatlanok voltak. Még a régi elhagyott bánya felé, a sárga jelzésen trappolva gyíkkergetést rendeztek. No, azért sejtitek kik győztek! Bár egy példányról sikerült egy aránylag normális képet készítenem.

Vadlánlikra nem maradt idő. Ezt a szélvájta hasadékot legközelebbi kirándulásunkra halasztottuk, mikor ismét a Keszthelyi-hegységbe jövünk. Hiába, már a nagyanyám megmondta, egy fenékkel csak egy lovat… s a Nagymezőn eljátszottuk az időt. S egyáltalán nem bánom! Lesz még miért visszajönni, s lesz mire emlékezni!

m