Sziasztok!

Újra itt J

Elég régen írtam már a naplómba – éppen itt az ideje, hiszen egy nagyszerű buszos túrán vagyunk túl, és erről szeretnék írni pár sort  J

Miután összeszedtük az utazni vágyó túratársinkat a Széna téren, elindultunk kalandos utunk felé, mely Somogy megyébe vezetett a Zselicségbe.

Zselic tájvédelmi körzet Somogy megyében - Kaposvártól délre a Zselicség központi részeit öleli fel. A belső somogyi táj legmagasabb dombvonulatai alkotják a Zselicség varázslatos vidékét.

A zselici dombság és a Kapos folyó találkozásánál fekszik a tájegység legjelentősebb települése - Kaposvár. A környék vizeit a Kapos gyűjti össze és vezeti el a Sióba. A folyóvölgy síkságán dús füvű rétek zöldellnek. Délebbre, a Zselic peremén, már megjelennek az erdők. A Zselic még ma is Somogy legerdősebb tája és persze nagy vadászterület.

Ennyit a Zselicségről, megyünk tovább Nikla felé.

A költő Berzsenyi Dániel 1804-től haláláig lakott, és gazdálkodott Niklán.

A Berzsenyi-kúria ma - múzeum. Életét, munkásságát bemutató állandó kiállítás található benne, ezt néztük meg nagy figyelemmel.

Az udvarban még áll az a gesztenyefa, melyet maga Berzsenyi Dániel ültetett, le is fényképeztük, a Galériában megnézhető. Hatalmas nagy kert veszi körül, az amúgy elég egyszerű - négy szoba-konyhás kúriát. Parkja természetvédelem alatt áll.

A Kiállítás után elmentünk a temetőbe is, ahol Berzsenyi Dániel sírhelye található – ott is eltöltöttünk pár percet, hogy tisztelegjünk nagy költőnk – a „Niklai remete” előtt.

Újra buszra szállás – megyünk Bárdudvarnok felé.

Nemzetközi Üveg Alkotótelep található itt, ahol 1991 óta Nemzetközi Üveg Szimpozionokat rendeznek az augusztus 20-dikai héten. Itt látható a Goszthony Mária festő- és kerámikusművész (1893-1989) emlékkiállítása és az üveg szimpozionok kiállítása.

Valószínűleg azért nem tudtunk bemenni, mert készültek a nagy eseményre – de a kastély parkja – figyelemre méltó. Itt is eltöltöttünk egy kis időt, aztán gyerünk tovább Szennára, sok még a dolgunk mára.

Szennát a 16. századi oklevelek Zana, illetve Zenna néven is említik, a kaposvári vár tartozékaként. 1715 körül a terület az Esterházy család birtokába került.

A település központjában szabadtéri néprajzi múzeumot állítottak fel, amely skanzen – lévén egy élő falu közepén hozták létre – egyedülálló Magyarországon.  1975-ben elkezdett munkálatai végeztével 1978-ban nyílt meg, azóta fokozatosan bővül. A Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény 1982-ben Europa Nostra-díjat kapott.

A régi idők faluképét idéző együttest a település központjában, a ma is működő műemlék református templom körül alakították ki.

Református templomát a 18. században építettek.  Az 1785-ben népi barokk stílusban épült templom belső berendezését Nagyváthy János asztalosmester készítette.

 A festett karzatok, a padok mellvédi, a mennyezeti kazetták a reneszánsz óta fennmaradt szépmíves mesterség legszebb motívumait őrzik.

A skanzen után újra felkerekedtünk és Gölle felé vettük utunkat.

Gölle környéke már a régi időktől fogva neves mezőgazdasági vidék volt. Híresek voltak a jó termőföldjei és a jó minőségű haszonállatai. A falubeli gazdák több kiállításon is érmet nyertek állataikkal. A község határában a gazdálkodással összefüggően több kisebb puszta alakult ki.

De mi Fekete István miatt vagyunk itt, hiszen nagy írónk Göllén látta meg a napvilágot 1900. január 25.-én. Első „vadászélményeit” már nagyon fiatalon (körülbelül 3 éves korában - a kis huncut J) szerezte, ahogyan a Ballagó idő című életrajzi regényében is említi.

  Az emlékházban megtekinthetők az író személyes tárgyai, eszközei, így kéziratai, igazolványai, bizonyítványai, oklevelei, kitüntetései, versei, könyvei. A Fekete István emlékkiállítás az író gyermekkorát, a természethez való viszonyát, írói pályájának főbb állomásait, irodalmi örökségét tárja a közönség elé.

1960-ban József Attila-díjjal tüntették ki a Tüskevár című regényéért.

Több regényéből készült sikeres film, így a Bogáncs, a Tüskevár és rajzfilmen a Vuk.

Hetvenedik születésnapjának méltó megünnepléseként megkapja a Munka Érdemrend arany fokozatát.

 Nagyon jól éreztük magunkat Göllén, de tovább kell indulnunk Zala felé, mert ugyancsak elmulattuk az időt mára – és vár minket egy nagyszerű kiállítás még.

Jelen esetben Zaláról van szó – ami Somogy megyében van szintén, csak éppen Zalának hívják J  Zala területe alig kétezer hektár. Ötszáz körüli a lélekszáma. A vidék egykori földbirtokosai a nemesi Zichyek, a Zalához közeli Zics községből települtek át a XIX. század elején.

Itt született 1827. október 14-én Zichy Mihály - a XIX. századi magyar festészet és grafika egyik legkiemelkedőbb alakja.  Művészetének mesteri színvonala, bravúros rajzi és akvarell-technikája miatt több, mint száz éve a közfigyelem csodálata veszi körül.

A Zichy Mihály Emlékmúzeumot 1927-ben alapította a család, az egykori műtermet a művész hagyatékából rendezte be.

Jelenleg a kastélynak majdnem az egészét - nyolc egymásba nyíló terjedelmes szobát - a múzeum tesz ki, valamint az épület hátsó traktusában él a művész dédunokája, akinek lakása magánmúzeumként is szolgál.

Kigyönyörködtük magunkat a múzeumban, még volt egy pici kis rés a fejünkben, azt is teletömtük élményekkel – és egy dolgunk volt már csak hátra – hazajutni Budapestre. Hatkor buszra is ültünk – és megindultunk a főváros felé.

Kicsit fáradtan a sok élménytől, csavargástól – de jó hangulatban vettük elő maradék enni-innivalónkat – csendben ment a beszéd is, az idő telt – és nyolc órára már a Sasadi úton voltunk.

2011. április 26. Húsvét után egy nappal

tigriske