Üdv mindenkinek! Nagyon örültem mikor rátaláltam erre az oldalra, mert én tényleg túratársakat keresek. Az egész ie. majd 20 éve kezdődött amikor is egy citromsárga barkasszal felkerekedtünk én a párom és az ő barátja. Az uticél Erdély volt. Először egy nem túl jó helyre keveredtünk, majd megtaláltuk a csodát. Ez pedig számomra, azóta is a Pádis ( pedig azóta jártam már Szlovákiában is, de a Pádis semmivel össze nem hasonlítható) Felfedeztük ezt a gyönyörű tájat és tényleg olyan érzésünk
volt, mintha a Jóisten tenyerén járnánk. Ezt követően minden évben elmentünk oda hihetetele volt látni a Csoda -várat ahogyan évről évre más, az Eszkimó jégbarlangot. Imádtuk az öreg nénike placsintáját, és a csorba levest. Aztán építettek oda kicsi boltot ahol már bizalom gerjesztőbb volt a placsinta,. Aztán mi összeházasodtunk és megszületett a kisfiunk is aki még 1 éves sem volt és már vittük oda sátrazni,ott tanult meg járni. Aztán nőtt és az ő szívét is meghódította Erdély. Csak aztán apuka úgy gondolta lecserél engem a legjobb barátja feleségével miután 3,5 évig volt viszonyuk, gyakorlatilag az orrunk előtt.. Az elsők között futott át az agyamon az, a gondolat, hogy nem látom többé a Pádist. És ki is maradt 1-2 év, de s múlt évben mégis eljutottam. Igaz, hogy csak a Boga telepig, de nekem ez is határtalan öröm volt. Sikerült találnom egy kollégát aki szokott menni és mehettem utána a saját autómmal a kisfiammal. Sajnos felmenni nem mertem, mert emlékszem milyen meredek és nehezen járható az út, de ha találnék valakit aki után mehetnék, meg,hogy ne legyünk mégsem egyedül a kisfiammal, nagyon jó lenne. Nincs gond velünk nekünk jó ha minden nap ugyanoda megyünk is csak ott lehessünk. Hihetetlen érzés volt újra látni, el sem tudom mondani, sokáig úgy éreztem az a nő éli az én életemet minden t elvett tőlem amit csak lehet, de aztán ott voltam mégis, és ott volt a Pádis és tudtam, hogy ezt nem veheti el tőlem, mert hiába jár most helyettem oda, úgy lelkesedni annyira hihetetlenül szeretni ezeket a hegyeket nem fogja. Imádom ahogyan az óriás köszönt bennünket amikor indulunk fel a hegyre., semmivel össze nem hasonlítható érzés. Már jó ideje tudom, hogy mindenre képes vagyok egyedül is, de azért egy gyerekkel egyedül nem merek elindulni. Ha valaki olvassa ezeket a sorokat és készül oda írjon nekem. Előtre is köszönöm. Üdv Gandika
Címkék: Pádis
Kedvencek
Digg
Del.icio.us
StumbleUpon
Google
. 