Egy  fárasztó szerdai napomat követően, vonaton zötykölödtem a bringám társaságában hazafelé a munkából. Bámultam kifelé az ablakon, néztem ahogyan szalad a táj. A napos időt látva kedvet kaptam egy kis erdei bringázásra, annak ellenére hogy hideg viharos szél kavarta a port. Vonat begurult Velencére, és nekem sem kellett több, egy hirtelem elhatározást követően a peronról néztem hogyan távolodik. Bicajra ültem és irány az északi part!

Tudtam, hogy sietnem kell mert csupán pár óra áll rendelkezésre a teljes sötétedésig, így megnyomtam a pedált. A Bence-hegy aszfaltos utcáin kezdtem, a küzdelmet, és nagy meglepetésemre igen hamar felértem a hegy tetejére, tán még sosem sikerült ezt az emelkedőt ilyen gyorsan abszolválnom. A szél alaposan kifujta az arcomat, de ezzel mit sem törődve folytattam az utamat végre terepen.

Nekilódultam az első lejtőnek ahol fék nélkül eresztettem bringámat lefelé a lejtőn. A Nadapi réten átgurulva igen jó iramban kezdtem meg a Kövecses-hegy megmászását.

Mikor felértem nem sokáig tartott a pihentetőbb kevésbé meredek út, mert máris jött a Meleg-hegy gránitmurvás emelkedője.

A hegyre felérve kellemes galagonyavirág illat lengte be a környéket, és valami varázslatos hangulata volt ahogyan a lenyugvó nap fénye aranyló köntösbe öltöztette a virágzó bokrokat.

Ezután egy lendületes szakasz következett, kedvemre száguldottam amíg el nem érkeztem az Angelika -forráshoz.

Jó kis technikás, köves, gyökeres szakaszal idul a Bodza-völgy amit mindig is nagyon kedveltem. Az óvatos ereszkedést csakhamar száguldós szakasz váltotta fel. A völgy közepénél aztán majdnem el is sokaltam, kis híjján lecsúsztam a patak mederbe.  (valószínüleg nem röhögtem volna ha sikerül)

A nagy iramnak köszönhetően igen hamar átrobogtam a völgyön, érintve a Hurka-völgyet és már el is búcstam az erdőtől. Az erdőtalaj löszösre változott, úgy ereszkedtem Abajka felé. Egy óvatlan pillanatban, egy fácánkakas futott velem versenyt hangosan kakatolva. Mosolyt csalt az arcomra ahogy szaladt, úgy festett, mint az a bizonyos kengyelfutó rajfilmfigura.

Elképesztő volt volt a nyugalom sehol senki rajtam kívűl. Máskor szembe szoktam találkozni kirándulókkal, de ezúttal ez nem így történt amit cseppet sem bántam.

Hamar megérkeztem a Pogány-kőhöz ahol megpillantottam a lenyugvó napot, amint arany köntösét bíbor színüre cserélve igyekezett a horizont alá bukni.

Itt döbbentem rá hogy most aztán jobb ha sietek, mert az nem lesz kellemes ha terepen talál a szükület. Éppen ezért a Kockánál lefelé kockáztattam, és 2km hullámvasútazós száguldozás után az utolsó lejtőt is letudva,...

...a lovastanyánál meg tanyáltam! Szerencsére a mély homok tompította az esést, így csak a meglepetés lett, sérülés nem. Feltápázkodva leporoltam nadrágomat, és kigurultam a főútra ahonnét 10 perc alatt bent voltam a városban. Kiválló idózítéssel, mert éppen hogy beesteledett.

Egy élvezetes edzőkörön voltam túl,  24 km terepezésen, amit háromnyegyed óra leforgása alatt abszolváltam. Elégedetten gurultam haza, mert az unásig ismert hegység most számomra megmutata egy új arcát, amit eddig még nem láttam...

Címkék: Easybiker Kalandjai