Hűvös szombat reggelre ébredtünk. Találkozót Márianosztrára írta ki Bástya 9 órára. Kocsikkal érkeztünk,
busz sajnos ide hétvégéken nem jár. Köszöntjük egymást, az újakkal ismerkedünk, lassan készülődik a csapat. Bástya háromnegyed tízkor indulást vezényel.
Felhős időben tesszük meg az első lépéseket, reménykedve hátha megússzuk az égi áldást. Lendületes tempóban indulunk, végigmenetelünk a falun, a helységtábla után nem sokkal letérünk az aszfaltútról, a kisvasút vágányán gyalogolunk.Nem véletlenül, a túra neve Talpfai talpalás!Tehát irány a sínek! 
Pár száz méter után azonban letérünk,következik egy patakátkelés. A csapat egyik fele lazán átgyalogol a többieknek, persze a lányoknak, köveket hordanak a fiúk. Így ők kőről kőre lépve jutnak át a túlsó partra, ahol a meredek patakparton még fel kell küzdeni magukat. Akik átjutottak sorba állva szurkolnak a köveken lépdelőknek. Száraz lábbal átért mindenki, irány felfelé a Odamásd vára felé. Felérve Bástya mutatja az utat merre kell menni a vár felé. Nóra felállva egy kis halomra kérdezi, „ez a vár? Tessék mondani?” Hát a vár nem az volt, de mi 313 méteres magasságba jutottunk, ami magasabb mint a Gellért hegy! Következő feladat, megkeresni a zöld jelzésű utat pár percet vesz igénybe. Ezen haladva elérünk a felhagyott andezit bányához. „Mindig ilyen sziklakertre vágytam!” hallom Anitától. Hát a 30-40 méteres sziklafal szép látvány, hatalmas andezit tömbökkel. Nem tudunk ellenállni, meg kell mászni!Azonban törmelékes, és kicsit vizesek a kövek. Tehát csúszik, és veszélyes biztosítás nélkül itt mászni. Csupán az íze kedvéért, egy kicsit. Miután kijátszottuk magunkat, haladunk tovább a zöld jelzésen.
Az út sáros...
Kedvencek
Digg
Del.icio.us
StumbleUpon
Google
