„A csöndes esőben elindultam a Kaposvárra vezető úton, hogy megnézzem a Palánkvárat. Sokszor elmentem itt autóval, és soha nem értettem, hogy minek kell ennek a játszótérnek ilyen messze lennie a Balaton partjától. A geocachig nevű játéknak köszönhetően most már tudom, hogy ez a remek játszótér eredetileg egy vár volt, amit még a törökök is támadtak. A várról nem írnék részletesen, ezt értesüléseim szerint Pavluxek túratárs megteszi egy későbbi írásában.” Ezt Fobizan barátom írta egy hete, a „Lángosozni voltam Fonyódon” című blogjában.

Legyen! Megírom. Már csak azért is, mert ez a távoli játszótér - azaz a fonyódi palánkvár - Magyarország egyik fontosabb vára volt az 1547-től 1573-ig terjedő időszakban. Nem stratégiai, hanem lélektani értelemben. A történet – és a vár - semmiben sem fog hasonlítani A koppányi aga testamentumából szerzett ismeretekre, habár ugyanott játszódik és ugyanakkor, ahol Fekete István regénye és a film.

Első menetben szögezzük le, hogy a Fonyód-Fácánosi palánkvár a maga idejében nem volt messze a Balatontól, hanem épp annak a partján állt. A középkorban a Balaton vízszintje ugyanis a mainál 3 méterrel magasabb volt, így a mai Nagy-Berek, Kis-Balaton és egyéb öblök a Balaton nyílt vizű, illetve nádas medencéi voltak (a meder mélységének függvényében). A mai partvonal az újkori lecsapolás és a Déli Vasút megépítése kapcsán alakult ki.

A Nagy-Berek gyakorlatilag a Balatonboglártól Balatonkeresztúrig terjedő 3-14 km széles egykori Balaton-medence, amely a történelmi vízszintnek a török idők utáni több méteres csökkentése következtében a nyílt víztől lefűződött mocsárvilággá lett. A Fonyódi-hegytől keletre eső része (jobbára itt járunk majd) a Keleti-Bozót így is mély vizű medencéket tartalmaz, míg a hegytől nyugatra eső nagyobb rész sekély vizű berekrészeit összefoglalóan Nyugati-Bozótnak hívják.

Dolfi kapitány a Borjú-szigeten és a Zardavári-berekben

A berek szigetei (Borjú-sziget, Zardavári-sziget, stb.) ma már csak nevükben szigetek, a zavaros időkben azonban a túlélést jelentették az állatállományukkal együtt a végtelen nádrengetegben bujdosó lakosságnak. (Az emberek rendszerint a nádtorzsákból álló úszó szigeteken laktak, hogy ne foglalják el a helyet a legelő állatok elől.)

Blogunk hőse, Palonai Magyar Bálint (15?? - 1573. április) vagyontalan nemesként Pécsett szolgált, majd Szigetváron állt Nádasdy Tamás horvát-szlavón bán szolgálatába. Jól szolgálhatott. Nádasdy később országbíró, majd nádor és országos főkapitány lett, Magyar Bálint pedig Nádasdy csapatainak parancsnoka, a mezei hadak hadnagya lett és minden csatájában győzött, pl. 1551-ben a Maros-menti hadjárat és Lippa felmentése, Szigetvár felmentése 1556-ban, Hegyesd visszafoglalása 1562-ben.

Szigliget és Fonyód várának rekonstrukciója

Feleségül Tóti Lengyel Brigittát vette, akinek családja ekkor Szigliget várát birtokolta, de a családé volt Fonyód és több déli parti település is. Így lett Magyar Bálint Szigliget várkapitánya, majd Buda 1541-es elfoglalása után felépítette Fonyód várát. Ezt a várat eléggé lesajnálja az utókor, mert nem kőből épült, soha nem volt látványos és nem sok maradt belőle, legkevésbé holmi romantikus várrom. Egy 60x60m-es töltés volt árkokkal, sározott palánkokkal, belül erődített kőépületekkel, amelyekből mára semmi sem maradt, hiszen a környéken ritka kincs a kő, amit egyébként Magyar az északi partról hozott, hajókon… Magyar Bálint azonban Fonyód várát 1573-ig (természetes haláláig) számtalan ostromban megvédte, Szigetvár és Kaposvár eleste után is, amikor a Balatontól délre már minden vár elesett s a fonyódi vár évtizedekig kellemetlenkedett az oszmán határvidéken. (Magyar Bálint halála után aztán 2 évvel végre elfoglalták és lerombolták.)

* * *

Az ordacsehi Kisvár földsánca.

Ezt a várat 1547-ben Magyar Bálint építette a török ellen. Ugyanakkor, amikor a fonyódit, s ugyanúgy a tó – akkori – partján.

Orda azonban nem tartozott a család birtokaihoz. Fonyódtól 4 (a Zardavártól pedig 2) km-re, a berek szélén felépített „várkastély” más telkén épült: Orda Palota várának a birtoka volt. Az pedig elképzelhető, hogy az adó beszedésén kívül az ottani tulajdonosok (Újlakiak, majd Móré László), a vár királyi tulajdonba kerülése után pedig a jeles bajvívó Thury György kapitány mennyi figyelmet fordított a Várpalotától még ma is messze lévő kis falu védelmére.

Magyar Bálint annál több energiát fektetett a környék erődítésébe. Igaz, az ehhez szükséges pénz előteremtéséhez megadóztatta a más falvait is, ami miatt még Zrínyi Miklós is sűrű levelezésben állt Ferdinánd udvarával, s Magyar ügyében az országgyűlést is összehívták és törvényt is hoztak (1546. évi 56. törvény). Magyar szerencséjére befolyásos pártfogója volt Nádasdy személyében, akinek mentségként elég volt, hogy az adót nem a vagyona gyarapítására szedte: várakat épített, katonákat állított, ágyút öntött, fegyvereket vásárolt stb. Csak a kis fonyódi várban 2 pattantyúst tartott. Egerben sem volt több. „Két végházat tartani nem kis dolog; gondolhatja kegyelmed, hogy nem tökzörgetéssel leszen; mert attól nem fél az török, hanem emberrel szokták az végházat tartani és szablyával oltalmazni. Az ember pediglen ételt, italt és pénzt kér.” – írta egyik levelében.

Szigliget ágyúi

Mindenesetre Magyar az ordai várat csak 1559 után adta át Thury Györgynek (Palota kapitányának) aki nem tudom, hogyan vette leltárba, mert korábban ilyen vára nem volt. Biztosan írt egy „Jegyzőkönyv feltalálásról” című iratot. A várat viszont nem védte meg.

* * *

Az Agár-tető (jobbra) a berekből

Szóval, Magyar Bálint a kor egyik hírhedt, de magyar, török és császári katonai körökben nagy tiszteletnek örvendő, legendás alakja volt. Példa következik:

A Tapolcai-medence északkeleti peremén található a Hegyesdi vár bazalttufa dombja (281m). (A képen előtérben a Hegyesd, a háttérben az Agár-tető fennsíkja, a bal oldalon pedig a tető kettős csúcsa is látható.)

A tatárjárás után épült kis vár élte a családi várak zilált középkori életét, hol ez birtokolta, hol meg az birtokolta, mígnem 1561. április 16-án a törökök elfoglalták. (A törökök is praktikus népek, hogy keresztény foglyaik ne lábatlankodjanak alkalmatlan helyen, az ostrom idejére fülüknél a környező fákhoz szögezték őket.) Bajezid vajda lett a várúr, akit azonban a neves bajvívó Gyulaffy László – aki a várrá erődített Tihany mellett a Hegyesddel szomszédos Csobánc várkapitánya is volt – 1562-ben párviadalban megölt. Az új várúr Memi aga lett.

1562-re János Zsigmond erdélyi fejedelem és Ferdinánd király közötti béke olyannyira megromlott, hogy a királyi Magyarország és az erdélyiek közt kitört a háború, amelybe a törökök is beleavatkoztak. Hogy ne tudjanak a Dunántúlról nagyobb erőket átküldeni János Zsigmond megsegítésére, támadást kellett indítani az itteni várak valamelyike ellen. Ferdinánd utasította Nádasdy Tamást, hogy a Felvidéket pusztító budai pasa támadásának ellensúlyozására támadja meg a dunántúli törököket. Zrínyi Miklós Kaposvár, Koppány és Pécs megtámadását javasolta, Nádasdy azonban Hegyesd várának visszafoglalását határozta el.

Az operatív felderítő munkát Palonai Magyar Bálint végezte, aki meghallgatta a környékbeli falvak munkára hajtott népét, majd részletes jelentésben tájékoztatta Nádasdyt arról, hogy a törökök milyen erődítési munkálatokat végeztettek a váron. Az ostrom március 31-én kezdődött. A főparancsnok Enyingi Török Ferenc pápai főkapitány volt, Nádasdy csapatait Palonai Magyar Bálint vezényelte (aki az ostromra Fonyódról hajón, majd tovább gyalog jött), de jelen volt a bajvívó Gyulaffy László tihanyi-csobánci kapitány is és az ostrom közepette megérkezett Salm Eckhardt győri főkapitány is.

Április 8-án Magyar Bálint és Salm között történt némi nézeteltérés. A törökök keményen tartották magukat, de mivel a palánk összeomlóban volt, a föladásról tanakodtak. Bár sok magyar és német előkelő úr volt ott, a törökök csak Magyar Bálinttal akartak alkudni. „Ide a sátorhoz futának utánam az sáncból valami darabontok – írja a nádornak Magyar Bálint -, kik mondták, hogy a törökök engem üvöltenek… Az sáncba menék és onnét az várhoz. Kérdém, miért kiáltatok engem? Mondák, hogy ím szablyáinkat kihányjuk, az házat is megadjuk és mi magunkat is rabságra adjuk, csak az Istenért az darabantnak ne hagyj levágni!”

Mivel Magyar nem akart egyedül maga tárgyalni a törökkel, Salm grófhoz akart fordulni, mire Salm nem akarva, hogy a törökök a várat magyar embernek adják föl, folytatta az ostromot, az ágyukat a tárgyaló törökre irányíttatta és azt megölte. Magyar Bálint pedig, aki a vitézi szokástörvényt mindig nagyra tartotta, azt a következtetést vonta le – és írta meg Nádasdynak –, hogy az irigység ezek szerint nem csak magyar átok.

Április 9-én aztán minden törököt levágtak, és Salm még aznap, Török Ferenc másnap elvonult a seregeivel, nem volt, aki abban őrséget hagyjon hátra. Mivel Magyar Bálint és Gyulaffy a várral rendelkezni nem tudtak, azt jobb híján használhatatlanná tették: felrobbantották, illetve felgyújtották, hogy később ne válhasson a török erősségévé. Azóta is úgy van.

Ferdinánd levele – amelyben Nádasdyt támadásra utasította – 1562. február 5-én kelt. Az ostrom március 31. és április 9. között volt, s április 12-én már a hegyesdi zsákmány elosztása zajlott Győrben. Hogy mindennek bármi hatása lett volna az erdélyi meg felvidéki eseményekre, azt én erősen kétlem, de mit tehetnénk? Ez egy ilyen történelem.

Kilátás a Hegyesd csúcsáról a Tapolcai-medence tanúhegyeire. (Jobbról balra a Szent-György-hegy, Szigliget hegyei, a Csobánc, a Gulács és a Hajagok. A képbe jobbról benyúlik egy erdő. Ez a kedvencem. Úgy hívják, azt a helyet, hogy Tücsöknyerítő-dombok.)

* * *

És, ha már megemlítettem a Zardavár nevű helyet, róla is ejtsünk pár szót. Rövid és szomorú történet lesz. Magyar Kálmán a Fonyód története c. terjedelmes tanulmánykötetben (615 oldal, 1985-ből), azt írja, hogy „…a Csehi-berekben (a mai Fonyódligettől pár kilométerre DK-re) létezett az ún. Zardavár. A mocsárban lévő hosszabb ÉD-i sziget É-i végében lévő 40 m-es átmérőjű, 5-6m magas kiemelkedésen volt a földvárszerű erődítés. Az erődítés nyomai egészen a hetvenes évekig megvoltak, amíg a fonyódi Településtisztasági Vállalat földgépei teljesen el nem hordták.

Nagy gödör Zardavár helyén

Ezen a dombon ásatott 1928-ban Gönczi Ferenc, aki kőfalmaradványokat, illetőleg csontvázakat is talált. Az 1960-as években itt terepbejárást folytató Müller Róbert őskori eredetűek vélte a várat.

Véleményünk szerint esetleg egy korai, Árpád-kori, Motte-típusú 40 m-es átmérőjű vár állt itt, amelyet a középkorban templomos helynek is használtak. Akkor kerülhettek ide a temetkezések.”

A Zardavári-sziget megmaradt része

Sajnos a földvárat a 70-es években bármiféle felmérés és régészeti feltárás nélkül hordták el, Fonyódliget parcellázásra kerülő mocsaras részeit töltötték fel a kitermelt anyaggal. A várnak középkori írásos említése nem ismert.

* * *

Visszatérve hősünkhöz: 1573. áprilisában az öreg harcos megtért Teremtőjéhez. Három évtizednél tovább, számtalan ostromban védelmezte Szigligetet és Fonyód várát. Becsülettel meg is tartotta mindvégig, a törökök legátütőbb sikere az volt, ha fel tudták gyújtani a gabonáját. Halála után két évvel azonban a török már elfoglalta Fonyódot, leölvén a benne talált őrséget, s végleg lerombolva az erősséget. Magyar Bálinttal nagy vitéz költözött el a világból, s a legnagyobbakat megillető tisztesség érte: a XVI. századi szokás szerint ugyanis a legnagyobb hősök főlovát és fegyverzetét megszerezték a bécsi udvar számára. Az ő felszerelését a parancs alapján már május 12-én útnak indították Bécsbe.

Szép nyarat, mindenkinek!

Címkék: Vártúrák Várak Fonyód Ordacsehi Hegyesd Zardavár Szigliget