Nem múlhat el űnnep bicajozás nélkül így ez alól Pünkösd sem maradt kivétel. Hirtelen felindulásból bringámat a bakony felé kormányoztam egy jó kis országúti kőrre...

Késő délelött Pit barátom érkezet hozzám, hogy irány edezeni! Jó ideig tanakodtunk merre induljunk el, mert már unalmas a környék, így egy hosszabb és nehezebb út mellett törtem pálcát. Erős napsütésben hagytuk el a várost, bringám nyugtalanító recsegése közben. Hiába! nem szabad nekem bringát adni mert széthajtom! Hamar Iszkaszentgyögyön találtuk magunkat, és mire észbe kaptam, már Kincsesbánya útjain kanyarogtunk. itt éreztem hogy kaja és víz nélkül nem biztos hogy élmény lesz bringázni. (Tanárúr nem készültem!!!) Mivel hogy ünnep nap volt, csak valami kocsma nyitva tartásában bíztam. úgy gondoltam majd veszek valami csokit és üdítőt. Fehérvárcsurgón aztán megmenekültem! Hirtelen megláttam egy vegyes kereskedést ahol gyorsan pótoltam a hiányzó készletet, mert tudtam hogy az igazi emelkedők még csak most jönnek.

Bodajkot is olyan hamar kipipáltuk az itinerben mint az eddigi ősszes települést. Balinka, majd Mecsér következett és a számomra oly mumus Bakonycsernye, mert elég hosszú település így azt az érzetet kelti hogy nem haladunk. Állandóan a kilóméter órámat bámultam mi ez a szánalmas tempó, holott 30-as átlagot mentünk!  Elértük az első komoly emelkedőt Szápár határában, Bringám lánca rakoncátlanul recsegett a terheléstől. Na Easy mindjárt fejreáll ha munkabeszüntetésbe kezd-gondoltam. Szerencsére nem így lett. Csetényben aztán ismét lánc nyújtásán fáradoztunk a véget nem érő emelkedőn, de én élveztem, jó volt ez a kis küzdelem. Egymás arcán vigyorogtunk ahogy hajtottunk felfelé. Cseszneki vár felé akartam kanyarodni, de Pit érvei meggyőztek, miszerint könnyen ránk sötétedhet mert későn indultunk, ezért Tési-fennsík bejárása mellett döntöttünk. Így se rossz! Ott is akad emelkedő bőven, már előre röhögtem magamban.  Kettönk közül én vagyok a "hegyi menő" így tudtam én végig ökörködöm majd a felfeléket. 

Dudart elérve jött ez első holtpont stílszerüen pont a temetőnél! Az emelkedőre felérve már láttam a horízontot. Az 53 as tányér tépte a láncot ami ropogott kínjában. Lenéztem és akkor vettem észre nem váltottam elől vissza.  Így is nehéz ott feltekerni, hát Easy nehezített a feladaton egy kicsit. Hajrá mindjárt felérek! biztattam magam. Vigyorom  aztán az arcomra fagyott mikor láttam  hogy az melkedőt egy újjabb követi. 

De hát mint minden hegymenet  ez is véget ért,

 és jött a jól megérdemelt lejtő. Lefodultunk Bakonynána felé és az egykori bánya üzem mellett már a menetszél a könycseppet végig kísérte a fülemig. A 60 km/h feletti száguldás miatt hamar lent találtuk magunkat a gaja szurdok bejáratánál. Ismét emelkedő... Valami vicces figura felfestett egy vigyorgó smile-t az út menti táblára, mintha tudatni akarta volna velünk: Ezt most megszívtátok!

Csiga tempóban keztük meg az emelkedést a fennsíkra, de legalább lesz idő nézelődni, gondoltam.

Hát nem is tévedtem sokat: Pit kiszúrta az épp érésben lévő csattanó szamócát így nekünk se kellett több..

 Miután belakmároztuk e aromás gyümölcsből  tovább kapaszkodtunk felfelé.

Egyszer csak szarvasbogár mentő akcióba lendültünk. Pont az út közepén ácsorgott méltóságteljesen. Nem akartam megvárni míg egy autó csinál belőle bélyeget, ezért egy lapulevél segítségével le tessékeltük a betonról. Nem igen örült a háborgatásnak így átt is lyukasztotta a levelet.

Tés határához közelítve egyre jobban bele jöttünk és egy kis mókára is maradt erőnk. Pit ellószolt, na akkor versenyezzünk!!!:D

Igy haladtunk felfelé miközben ámultunk a jelegzetes bakonyi táj szépségén.

A fennsíkra megérkezve nyomban meg is álltunk Tésen egy sörre méghozzá a citromos fajtára. elkélt egy kis frissítés.

Természetesen szigorúan alkoholmenteset, mert sör nélkül is fejreállhatunk  a fennsíkról levezető 10% lejtőn, amilyen rossz az út minősége. Mi azért bevállaltuk, és 65 km/h így gyorsulva görcsösen húztam a féket úgy érkeztünk meg Várpalotára. Innét aztán őSi felé hajtva elbúcsúztunk a Bakony hegyeitől, és szinte unalmas útakon haladtunk Ősi, NádasdLadány,Papkeszi? Sárszentmihály útvonalon. Még napnyugtára vissza érkeztünk Székesfehérvárra. Elbúcsúztam barátomtól és pár perc alatt haza értem. A kapuban a kilóméter órámat babráltam kiváncsian mennyi lett a napi penzum. Egyszer csak rámkiabáltak: -Szevasz harcos!!!

Egy környéken lakó triatlonas volt az, ki épp az esti futására indult. Vigyorogva köszöntem vissza, és elégedetten csettintettem, a megtett 107km tudatával...

Címkék: Easybiker Kalandjai