Tour de Pelso Maraton

Mint az a címből is kiderül, ez a beszámoló egy balaton kerülő versenyről szól. De lehetne akár túra is, ha csak a 8:30-as időmet nézem össze a gyöztes, 5:30 as idejével.  Én a középmezőnyt tűztem ki célul, amit sikerült is teljesítenem. Ez a beszámoló nem fog képekkel bővelkedni mert versenyeztem.( Na jó! Leginkább magammal!)

Na lássuk, milyen is volt a Tour de pelso!

Hajnalban Pit telefonja ébresztett, ott toporgott az ajtóban, a megbeszélt időben, mikőzben én éledeztem. Hajnalig "barkácsoltam" a bringámat hogy menetkész legyen. Álmos fejjel másfél óra alvással pakoltam az autóba a cuccomat, kételyek gyötörtek hogy fogom így bírni a 204km-t.

Leértünk Siófokra és az álmosság eltünt a szememből, talán az izgalmak miatt. Egy alkalmas parkolási lehetőség keresése volt a feladat, amit sikerült jól megoldani. A versenyközpontban jelentkeztünk, és felvettük a rajtcsomagot. Időben érkeztünk, még a nagy tumultus elött, aminek nagyon örültem. Vissza indultunk a kocsihoz, felraktuk a rajtszámot , az időmérő chip-et, és elindultunk ennivalót vásárolni, még volt egy óra a rajtig. Egy kereszteződésnél majdnem rámtolatott egy kocsi, kis híjján megfosztva egészségemtől, és rajtolás lehetőségétől! &@{}#đĐ

A sokkot kiheverve elfoglaltuk a rajt szektort a sétányon és feszülten vártam az indulást.

A lassú rajtot követően aztán felpörögtek a bringások. Hatalmas bolyban haladtunk a 7-es főúton mig kisebb technikai zűr miatt le kellett állnom. Komoly tempóban haladt Pit egy nagyobb csoportban, mert végig 50-60 km/h ra volt szükségem hogy utolérjem őket, és felzárkózzak. Attól féltem ellőttem a puskaport az elején. Balatonföldvári emelkedő aztán szétszórta a mezőnyt.

(Nem saját kép, de mivel én vagyok rajta a "főszereplő", talán nem haragszik érte a tulajdonosa hogy felhasználtam)

Nagy  nehezen felzárkóztam, és azon csodálkoztam hogy már Fonyódon vagyunk. Jött a frissítő pont, ahol banán, műzliszelet ásványvíz várt a bringásokra.  (A buborékmentes víznek én nem örültem, de ez az én bajom) A verseny folyamán további három frissitó pont volt még.

Pár perc szusszanás és már tekertünk is tovább. Balatonfenyves után láttam meg elösször a Balatont. Jöttek a kilóméterek, néha út szélén defektet szerelő versenyzők, néhol meg bukás miatt kiszakadt küllőt rángató ideges arcokat lehetett látni. Ők voltak a verseny első "áldozatai". A keszthelyi öböl után, furcsa érzés adott erőt, mintha a felén túl lennék. Vissza fordultunk az északi parton, ami új lendületet adott az amúgy sem lassú 30-as átlag feletti iramnak. Gyenesdiásnál kis híjján tömeg bukásba keveredtem egy indokolatlanul, hirtelen, fékezésű versenyző miatt! ~ˇ^˘°˛`˙´ Sajnos nem mindenkinek van rutinja a bolyban tekerésre, és álltalában ők okozzák a baleseteket is!!!

Épp hogy megúsztam, de ettől aztán úgy begurultam, hogy el kezdtem hajrázni, minnél távolabb kerülni ettől a bringástól mielött kiszedi alólam a bringát idióta manőverei miatt! Felzárkóztam egy másik csapathoz, és következett a számomra oly kedves szakasz , a tanúhegyes vidék Szigligettől. A reggeli felhős idő könyörtelen napsütéssé változott, éreztem a nap hatását. Megpillantottam Badacsony hegyet, nagyon örültem a látványnak, mert valahol a szívem csücske, ami egy idő után még sem volt olyan kedves számomra mint ahogy azt gondoltam. A hegyet körül ölelő útszakasz lélektanilag próbára tett, mire Vonyarcvashegyre értem. A Badacsony tompa kúpja felületesen nézve minden oldalról ugyanúgy néz ki. olyan érzésem volt ha balra néztem a hegyre, mindig ugyan azt látom, és nem haladok.

Furcsa egy érzéki csalódás volt, ráadásul itt ért az első komolyabb  holtpont. Megáltam míg előszedek egy energia szeletet a kis zsákból. Bizony mikor elindultam, láttam bringást akin a mentők dolgoznak. Szerencsére vigyáztak ránk, rendőrők, és mentősők, orvosok,  akik motoron száguldoztak a mezőny mellett ha megálltál valahol, megkérdezték hogy minden rendben van e. Ez azért jól esett. Elég jól haladtunk, mikor Pit Tihanynál rosszul lett, napszúrás tüneteit produkálva. Alaposan lelassult, ezért vele maradtam. Megálltunk, miközben volt pár gúnyosan vigyorgó bringás, akit bármikor lesprinteltem volna, de a bajtársi szellem ott tartott. Miután kicsit jobban lett, elindultunk. Balatonfűzfőnél már sokkal jobban érezte magát, ez látszott a tempóján, így megbeszéltük hogy a célban találkozunk mert már alig bírtam ülni a nyergen.

Belehúztam hát, és mit ad isten, a sok gúnyos pofát sprinteltem le a Balatonakaratyai hosszú emelkedőn.Valahogy én mégsem tudtam vigyorogni, nem éreztem hogy most nekem törlesztenem, vagy bizonyítanom kellene,  de azt hiszem örökre a megjegyezték a mezem hátulján díszelgő Easybiker felíratot! 

Végig sprintelve számoltam vissza az utolsó kilómétereket Siófokig! Szinte katarzist okozott az aszfaltra festett felirat: Utolsó 10 km! Célvonalon mindkét kezem amagasba lendült, úgy gurultam be. Hát megcsináltam ismét! 

Nem gondoltam volna hogy marad erőm a végére, és ami külön örömöt jelentett, hogy a végére Pitt is felszívta magát mert csupán 20perc késésel érkezett utánam.

A célban elfogyasztottuk az adag bolognai tésztánkat, ami most különösen jól esett. Szükség is volt némi kalória pótlására!

A verseny alatt, végig frissítő záporról álmodoztunk, ami aztán az ajándéksorsolás végére meg is érkezett egy hatalmas zivatar formájában.  Ázott kutyaként gurultunk vissza az autóhoz hogy átöltözve haza felé vegyük az irányt...

Címkék: Easybiker Kalandjai-Tour De Pelso