Itt a nyár! Válság ide, árfolyam emelkedés oda, több tízezer hazánkfia fogja szabadságát tenger mellett tölteni. Az utazási irodák prospektusaiból sok minden megtudható, de hogy a gondtalan pancsolásnak veszélyei is vannak, erről legfeljebb a búvár tanfolyamokon ejtenek egy-két szót.

A sziklás tengerpartok azért jók, mert vízbe ereszkedve azonnal lehet úszni. Figyelni kell azonban a be-, és kijövetelnél, valamint a szirtek közelében, mert az aljzat napos oldalára kb. 80 centitől 3 méteres mélységig tengeri sünök telepednek a kövekre. Ha nem érünk hozzájuk, nem fognak utánunk rohanni, de a legkisebb érintésre, rálépésre, beletenyerelésre éles tüskéik tömege fúródik és törik bőrünkbe. A sérült testfelület ezután begyullad. Súlyosabb esetben fulladásos nehézlégzéssel járó allergiás reakciók léphetnek fel. Hasonlóak a tünetek az ivadékait őrző gyönyörű, csíkozott testű tűzhal (pulykahal) és a korall szirtek között megbúvó, az ajzat színébe teljesen beleolvadó kőhalnál is.

Mindhárom esetben a megelőzésen van a hangsúly. Figyeljünk, és csak tisztes távolságból gyönyörködjünk bennük. Búvárkodás közben talpunkat megvédi a békatalp, testünket a neoprém öltözet, esetleg a kesztyű, de úszáshoz nem szoktunk így felöltözködni. Ha viszont megtörtént a baj, ússzunk ki a partra. A sérült testrészünket tegyük egyre melegebb vízbe. Amilyen meleget csak kibírunk. Ha 45-46 fokos vízbe félórán át áztatjuk, a méreganyag kioldódik, s a beletört tüskék kilökődnek. Ne próbáljuk meg kiszedni, kihúzogatni, mert a szilánkosra töredező tüskék még több bonyodalmat okozhatnak. A betokosodott tüskékkel azonban forduljunk orvoshoz!

A medúza általában a több ezer méteres tengerek lakói. Nagyobb viharok azonban partközelbe sodorhatják a rajokat, s ilyenkor megtörténhet a baj. Had idézem most egyik olaszországi naplómat:

„Hoztam labdát is otthonról, hatan-nyolcan dobáljuk körbe. Már a bóják magasságában úszkálunk, éppen nekem dobták és rásprintelek, mert elfelé fúj a szél, amikor égetõ fájdalmat érzek a bal karomon. Nekem is sikerült megtalálnom egy medúzát. Partra úszom, néhány perc és látszik már az ovális, pirosodó, 8-10 cm átmérőjű duzzanat. Olyan, mint egy nagy egybe függő csaláncsípés. Ezt is Fenistil géllel kenjük be. Jó 20 perc múlva, mikor már megszáradt, megismétlem. Iszom még rá vízben oldott kálcium pezsgő tablettát a mentőcsomagból.

Már jóval hazaérkezésünk után egy orvostanhallgató barátomtól tudtam meg, hogy mindez csak szemfényvesztés volt. A medúzacsípés elsősegélynyújtása a következő: partra úszva először is éles késsel, vagy borotvával a csípés felületéről le kell borotválni az azon megtapadt csalánozó csápok maradékait. Mivel a medúza teste áttetsző, így az alig egy-két milliméteres kocsonyás leszakadt csápok szinte láthatatlanok. (Ennek hiányában a homokos ledörzsölés is sokat segíthet!) Ezután tengervízzel, vagy édesvízzel alaposan le kell mosni, szárazra törölni, majd a bőrfelületet vastagon behinteni liszttel. A száraz por magába szívja a bőr sejtnedveit, s a keményítő megköti a méreganyagot. Öt-tíz perc múlva ecetes vízzel lemossuk (Az ecet, vagy citromlé enyhíti a fájdalmat), majd újra beszórjuk liszttel, s ezt a csípés erősségétől függően többször megismételjük. Így elejét lehet venni, hogy a méreganyag a bőrön át felszívódva a szervezetbe jusson. Ez az eljárás az Északi féltekén élő fajok ellen bevált módszer. A trópusi tengerekben élő kocka-medúza csípése azonban néhány perc alatt halált okoz.”

Mivel ott, és akkor ezeket még nem tudtam, jó fél év is beletelt, mire a csípés nyom eltűnt a karomról. De még két év múlva is éreztem, ha forróbb vízben zuhanyoztam. a

Az óta - sajnos - kellett már használnom a lborotva + liszt + ecetes eljárást, és bevált! A nyoma hetekig megmaradt, de a fájdalom jelentősen csökkent és két nap múlva már nem éreztem semmit.

Itt a Földközi-tengerben egy tenyérnyi, áttetsző testű medúza él, testének 98 %-a víz. Ha tenyerünket a harang tetejére téve gyors mozdulattal a vízben megfordítva kiemeljük, látható a kereszt formájú szájszerve, s a harang szélén lévő csalánozó csápjai. A tengervízből a mikroszkopikus egysejtűeket kiszűrve táplálkozik, de néha apró halakat és rákokat is zsákmányol.

Mivel a szél által felkorbácsolt hullámzás hozza őket partközelbe, így ha szigeten, vagy félszigeten nyaralunk elegendő átmenni arra a partra, ahonnan a szél a tenger felé fúj. Itt biztos nem találkozunk medúzákkal!

A cápák a meleg tengerek lakói. Hozzánk legközelebb a Vörös-tenger ilyen. Bár az elmúlt száz évben bizonyára számos példány felúszott a Szuezi csatornán, eddig még nem fanyalodtak a strandolókra. De állítólag melegszik az éghajlatunk…

Az óceáni szigetek strandjai egyéb veszélyeket is tartogatnak. (Hozzánk legközelebb ilyen Madeira és a Kanári-szigetek) Ahol a strandokat nem védik hullámtörő kőgátak, ott bójákkal jelölik, hogy meddig szabad beúszni. Ezekre a bójákra nem írják ki, hogy „VIGYÁZZ MÉLYVÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK!” Ezek azt jelölik, hogy onnan még vissza tudsz úszni! Viszont, ha beljebb mégy a szél, vagy az áramlatok elsodorhatnak, s onnan saját erődből már nem vagy képes partra úszni! Fokozottan érvényes ez a szörfösökre és hullám lovasokra is.

Végül még a zsebtolvajokra kell felhívnom a figyelmet. Malorcán történt meg velem, hogy a szálloda recepcióján az útlevelemet kérték, mellyet az ingem alatt egy nyakba akasztható erszényben őriztem. Majd még valami igazolást, ami a hátizsákomban volt. A tárcám a pulton hagyva kb. 3 másodpercre fordultam meg zsákomhoz. Mire visszafordultam már csak a recepciós hölgy mosolygós arcát láttam. Pillanatra megzavarodtam, aztán a szállodainas kíséretében felmentünk a szobánkba. Mindenemet kiforgattam, de nem lett meg. Öt perc múlva a recepción „természetesen semmit sem tudtak róla”. Napokkal később a rendőrségről kaptam vissza. Német turisták találták meg a sétány mellett. Természetesen hármunk kétheti költő pénze már nem volt benne. Azóta az útlevelem és a bankkártyám egy külön erre a célra kialakított belső zsebben tartom, amit csak akkor érek el, ha letolom a nadrágom. Készpénzt csak annyit viszek a strandra, vagy este vacsorához, amennyit ott, akkor akarok elkölteni.

Teljesen mindegy, hogy spanyol, vagy görög, olasz, izráeli vagy portugál tengerparton jársz. Ahol sok ember gyűlik össze, megjelennek a zavarosban halászók is. Ha itthon ki megyek a piacra, nem ötezres viszek magammal, hanem öt különböző zsebembe teszek egy-egy ezrest.

Tudom, összefoglalóm nem teljes. (A rájákról, murénákról, tengeri kígyókról, polipokról semmit sem írtam) Nem vagyok a téma tudora, csak saját tapasztalataimat adtam közre. Örömmel veszem, ha valaki kiegészíti!

Szádeczky-Kardoss Géza

Címkék: Tengerisün Medúza Cápa Zsebtolvaj