Végre eljött az a pillanat, amikor összehozhattam egy régóta tervezett túrám, ahol barlangászkodunk egy nagyot és Ősbuda romjaiból is megkeresünk jó párat!

    Már egyszer csináltam a Kinizsi100 előtt egy, egy napos felfedező túrát, ami alatt megkerestem 2 barlangot és megtekintettem a Monolovac tetejét, illetve a kőbányába való bejutás lehetőségét.
Szerencsére 1 héttel előbb kezdődött a nyári szabim, de „sajnos” kedden el kellett intéznem az új osztályom beiratkozását. ¾ 1re végeztem is vele, így volt negyed órám a bepakolás befejezésére, s már ugrottam is be az autóba, hogy felvegyem Gábort 1kor… Robi csak később tudott csatlakozni hozzánk Budapesten, ezért mi megejtettünk egy bevásárlást, és nagyon nagy mázlival át verekedtük magunk BP-en a Róka-hegyhez szinte nyíl egyenesen. Keresztül-kasul átjárva felfedeztük a helyet, közben az ebédet is elfogyasztottam. Át mentünk a tőle délre lévő hegyre is, ahol találtunk egy mini „kalandparkot”, azaz egy kötél csúszdát, amit meglátva visszavágtattunk a kötelekért, karabinerekért. Csináltunk kötélből beülőt, és leteszteltük, hogy milyen érzés lógni benne, hát mit ne mondjak vágott egy kicsit, így a csúszást emiatt és tapasztalatok hiányában elnapoltuk. Helyette kerültünk egyet a hegytetőn. Találtunk több a hegyről egyenesen lefelé haladó kőfal maradványt, amelyek a hegytetőn elfordultak egymás felé. Illetve láttunk 2 verekedő macskát, amikhez közelebb érve(kb 2 méterre), az egyik elfutott, s kiderült, hogy a másik nem is macska, hanem egy idei nyúl. A macska megpróbálta elejteni, a fejének hátsó felén csinált csúnya harapásokat is, így a nyúl nem is tudott normálisan lábra állni, mozgáskoordinációját elvesztette. Idővel picit javult, mi is hagytuk szegényt, így arrébb evickélt. Ki tudja, hogy túl élte-e ezt a sérülést?!
      Aztán Robi telefonált így felvettük Békésmegyeren és irány a Két-bükkfa nyereg. Leparkoltunk, megmutattam nekik a Zsivány-sziklákat, ami először ott jártamkor lenyűgözött, mivel annyira természetes erőd hatását kelti. Azután visszamentünk a kocsihoz, a srácok az aszfalt úton felvitték az én csomagomat is a katonai bázisra. Ez idő alatt én leparkoltam pilisszentkereszti temetőnél, és délről felmásztam a bázisra, László kúpja után a szikla soron haladva, útközben sikerült pár gyöngyőrű fényképet ellőnöm. Mire felértem a többiek megtalálták azt a „hangár” szerű blokkot, amit magyaráztam, gyűjtöttek tűzifát, így gyorsan meglett a menta tea (abból, amit még a Bükkben gyűjtöttem), sütöttünk virslit, majd lefeküdtünk.

      Hajnalban már esett egy kis eső. Reggel bevágtuk cuccaink nagy részét egy közeli bozótosba, elmentünk a szopláki Ördög-lyuk barlanghoz, majd a Vaskapu völgybe, ahol felkerestünk néhány barlangot, átvizsgáltunk pár járatot továbbjutást keresve, persze az akna alakú barlangokat elkerültük. Találtunk pár rövidebb járatot, tovább jutni nem sikerült, de így is élmény dús időt töltöttünk ott. Majd visszatértünk a katonai támaszpontra, útközben szomjunkat erdei szamócát gyűjtögetve csillapítottuk, meg egy egész magasan fekvő réten meg tudtam mutatni a mentát. A bázison felvettük a cuccokat, megittuk a maradék vizet, majd leindultunk a szikla soron. Útközben megcsodálhattuk a kilátást, ami az egyik kedvencem, hiszen látható egy irányban a Hosszú-hegy, a Ziribári-hegy, a Kevélyek, Csúcs-hegy, az Oszoly-csúcs, nem is beszélve délebbre és északabbra eső területekről. Lerövidítettünk a Pilis keresztjéhez, a pilisi Boldogasszony kápolnához, sziklaszínházhoz, majd a csillagösvény mentén lesétáltunk Pilisszántóra. Egy háznál útközben láthattunk régi oszlop, faragott kő maradványokat, amelyeknél felmerült bennem, hogy honnét kerültek oda. Talán a temetőben talált romoktól, ahol a Keresztes követ is találták? Szerencsére a sokadik kút működött, ahol egy mosakodást is megejtettünk, majd bolt. Sajnos a templom rácsa zárva volt, így csak a padlón lévő üveglapot láthattuk, ami alatt feküdt a Keresztes kő. A templom előtti római kő oszlopot alaposan szemügyre vehettük, ami egy római út mentén ált a közelben. Szántóról ment római út a Kevélyek alatt keletre, Dobogó kőre, illetve nyugati irányba is, így szerepe nem elhanyagolható. Egyes feltételezések szerint Özséb által alapított első Pálos kolostor itt állhatott, és nem Klastrom pusztán, Holdvilág-ároknál, illetve Pilisszentkereszten. Ebben a témában folytat kutatásokat Pilisszántó polgármestere Szőnyi József, akinek a település amúgy is sokat köszönhet. Éppen emiatt felmerült bennem, hogy kellene egy kirándulást szervezni, ahol a környéket meglátogatva, vele találkozva hallhatnánk a település és a Pálosok múltjáról. Közben elkezdett az eső is esni, ami sokszor megismétlődött ezen a napon. Átsétáltunk Pilisszentkeresztre a kocsihoz, közben megnéztük az Orosdy kastélyt és a hármas forrást. Majd egy kocsiban eltöltött kényszerű UNO partival áthidalt idő után végigmentünk a település határában lévő szurdok gerincén, majd vissza a völgyben, egy mészégető kemence megtekintése mellett. A mai napra már csak a szállásra kellett eljutni, ami az időjárás miatt a Mackó barlang lett, mivel az ezüsthegyi kőfejtő tetején, ahonnét szép kilátás nyílik BP-re, ebben az időben nem lett volna jó választás. A hosszú-hegyi nyeregről másztunk fel az alvóhelyünkhöz, ahol este csináltunk egy paradicsom mentes lecsót és ruha/cipő szárítgatás után jöhetett a lefekvés.

       A csütörtöki nap sajnos még csapadékosabb lett, mint az előző. A hátizsákokat megint „félreraktuk”, csak a legfontosabb dolgokat és a víztároló eszközöket vittük magunkkal. A Kevélyek felé indultunk, felhőben gázoltunk a hegytetőn, tej fehér fátyol takarta még az Egri vár másolatát is, és még egy tevefej sem kandikált ki belőle. Ahogy haladtunk kelet felé, egyre jobban érzékelhető volt, hogy a hegyvonulat teteje mennyire megbolygatott. Kőfejtések árkai szabdalták, minden irányban kő-kő hátán. Vajon miért volt ilyen magasan ennyi kőfejtő, miért maradt itt rengeteg kő? Valószínű azért, mert ezeket mind itt használták fel. Megnéztünk 2 barlangot is, egyikbe alig hatoltunk be a kürtő szerű nyílás miatt, a másikba viszont nagyon sokáig lemászhattunk, így a többiek is megtapasztalhatták milyen is egy igazi barlangászat. Persze mindezt nagyon óvatosan, elővigyázatosan tettük. Nagy élmény volt, nem is bántuk a sok sarat/agyagot, amit felszedtünk testünkkel, ruhánkkal. Ezután jöhetett a Monolovac teteje, ahol szintén érezhettük/láthattuk, hogy itt is valami komolynak kellett lennie. Láttuk a mesterséges barlangot, amit még tovább bontottak ki, a szarkofágszerű 2 részes faragott sziklát, faragott kerek követ, a kutatómunka nyomait, állását. Folytattuk utunkat a kőbányához, amibe keletről hatoltunk be. Bent többen dolgoztak, de nem igazán foglalkoztak velünk, így szemügyre vehettük az itt halomba álló nagy precizítással és alapossággal megmunkált köveket, kődarabokat, amelyek mintha egy reneszánsz (vagy hasonló) erőd/palota romjai lettek volna. Az itt lévő kőfalat sajnos a munkások miatt nem keresgettük. Engem ez a terület egyre inkább lenyűgöz, minél többet látok belőle, olvasok róla. Hiszem azt, hogy Ősbuda azaz Vetus Buda nem azonos a mostani (Ó)Budával azaz Alte Ofennal. Hanem az ezen a részen állhatott és az Etelsburgnak azaz Attila városának és esetleg Sicambria romjain épült fel. Itt állhatott a közelben a Fehér-egyház azaz Alba Eclesia, amit összekevertek a mai Székesfehérvárral és így az Ő szerepét teljesen/abnormlisan megnövelték. Remélem egyszer fényderül ennek a területnek a múltjára, s a valós magyar történelem megismerésére, ugyanis sok helyütt még a romok létezését is tagadják. Ahogy múlik az idő egyre több ember/kutató foglakozik a  témával, csak addig is ki tudja hány emlékünk tűnik még el!? Az Ő munkájuk, akik a terepen tapasztalt emlékeket dokumentálják, bemutatják, régi oklevlek, krónikák, peres ügyek, terület bejárásokat tanulmányoznak rengeteg nyelven, a múlt térképeit és metszeteit vetik össze a maiakkal és hő térképekkel, nyelvészetet is segítségül hívva, rengeteg egyéb eszközzel próbálják kideríteni az igazat, nem lehet, hogy erőfeszítésüket ne koronázza eredmény. Aki szeretne utána olvasni a témának annak ajánlom kiinduló pontnak Pajzsvivő oldalát (albaregalis.hupont.hu ). Budakalászon feltöltöttük készleteinket, majd egy kényszerpihenő után nekivágtunk erdészeti utaknak egy újabb barlangot keresve. Az út során volt jó pár elágazás, de hipotézisem helyesnek bizonyult, megtaláltuk, bár a végén már csak én kerestem, mert addig a többiek egy érdekes épület maradvány teteje alá menekültek az eső elöl, s mire visszaértem az ott talált faágakból már majdnem tüzet raktak. Átmentünk a barlanghoz, persze átvittük a száraz ágakat, abba is jó mélyen behatoltunk, majd egy kicsit száritkoztunk/melegedtünk a lángok mellett. Mivel már fél 8 felé járt és a többiek elégé átáztak, ezért úgy döntöttem, hogy a legrövidebb úton visszamegyünk a Mackó-barlangba. Előbányásztuk a csomagokat, majd jöhetett a szokásos tea, szárítkozás és paprikáskrumpli kakukk fűvel, azután alvás.

     Reggelre már a 2 esős nap hatására nagyon lehűlt a levegő, így csak a többiek begyűjtötték harmadszorra a geoládát, ami most teljesen ki volt fosztva, majd szedtük a sátorfánkat és lementünk Csobánkára. Reggeli után még a kocsiban jöhetett egy UNO csata, s indultunk is vissza Kecskemétre.
     Mindent összevetve tartalmas, emlékezetet túra volt ez, ahol a többiek rengeteg új helyen jártak, belekóstolhattak a nomád túrázásba, jót barlangásztunk és kaphattak egy kis

elgondolkodtatót/kedvcsinálót a terület múltjának megismeréséhez. Ezt szerencsére az eső sem tudta elrontani, csak megnehezíteni, hála a jó kis csapatunknak és a többiek keménységének!
A kirándulás során készített rengeteg képet itt nézegetheted, jó csemegézést!
https://picasaweb.google.com/105050223890260114220/Barlangaszat_Osbuda_2011