Pannónia fesztivál! Idén ki kellett próbálnom, egyszerűen nem hagyhattam ki, időben jókor volt, a Bakonyban Várpalotánál, nekem való fellépőkkel 4 színpadon, s ráadásul szinte fillérekért! (4napos belépő=5500Ft) Mondjuk ütött időpontban egy túrát az Alpokban, de mivel ismerőseim visszaléptek onnét, nekem pedig semmi tapasztalatom 1000m felett, ezért inkább ezt a programot választottam.
A munkahelyre is már vittem reggel a nagy hátizsákot, így mikor befejeztem az aznapi teendőket szokásomhoz híven átvedlettem a mellék helységben a túraruházatba, felkaptam a zsákot, és irány a buszpályaudvar! Útközben folytattam az együttesekre hangolódást, mint ahogy tettem ezt már kb 1,5 hete. Minden bandában belehallgattam, ami megfogott, azoknak összegyűjtöttem annyi számukat amennyit csak bírtam, és a programlapomon bejelöltem őket, nehogy kihagyjam őket.

    Várpalotára időben érkeztem, ettem egy kis vacsorának valót, leöblítettem vörösborral, aztán fel is szálltam a fesztivál buszra. A helyszínen már nagy tömeg volt, álltak sorba jegyért a bódékhoz, vagy csak ücsörögtek, beszélgettek, iszogattak. Kénytelen voltam én is beállni egy sorba a karszalagért, bár sms-ben rendeltem jegyet, feleslegesen, így csak plusz pénzt perkáltam le. Ahol találtam egy kis helyet felvertem az olcsó sátramat, reméltem, nem lesz nagy eső, s tapasztaltam, hogy az előző nyári nomád túra óta hiányzik egy merevítő rúd darab, de legalább a szigetelőszalagos reparálás jó állapotban volt. Bevágtam a cuccokat és körbe néztem a terepen. Hamar oda is jött hozzám két lány, akik közül az egyik megismert, mivel jövőre szinte biztos tanítani fogom, számomra Ő eddig ismeretlen volt, mert csak egy éve járt a sulinkba. A másik lánnyal viszont már dumáltam is többször koncerteken, de ott meg Ő volt úgy velem, hogy valahonnét ismerem. Egy idő után lecsatlakoztam tőlük, majd össze futottam öcsém ex barátnőjével, akit a szakítás óta nem láttam, elbeszélgettünk. Aztán elkezdtem a koncertek felé tendálni, először távolról a nagyszínpadról volt egy kis Ricse, aztán közelről Tirpunk, Akela, Intimtorna Illegál (ők iszonyat jók voltak, volt nagy tombolás, megőrült a tömeg). Korán mentem feküdni, mivel öcsémék (3haverunkkal), csak másnap késő délután jöttek, így korán kelve kiakartam használni az időt egy kis túrára. Az alvás nehezen ment, mivel induláskor, mikor felvettem a hátizsákot meghúzódott egy izom a hátamon, ami egyre gázosabb lett, meg a polifomon is sokat forgolódtam, de így legalább a sátorból hallottam a 2kor kezdődő Yellow Spotsot…

     Másnap reggel 7 felé útnak indultam. A bozótosból kikaptam a liter vizem, majd neki vágtam az észak felé lévő hegyvonulat felé. Áthaladtam egy hobbi kertes területem, ahol csemegéztem cseresznyéből, egy helyütt pedig nagyobb mennyiséget tankoltam egy elhagyott fánál. Mivel találtam jó kis kakukkfű mezőt ezért ott szedtem egy zacskónyit fűszernek, teának. Keresztül vágás után egy ösvényen haladtam a hegy oldalában felfelé, a gerincen elértem egy turista utat, és a látványból megsaccoltam merre járhatok, majd irány le a völgybe. Egy újabb zacskó kamillát is begyűjtöttem… Elmenten csomó víznyelő barlang mellett, mert ez a rész, Tés környéke tele van velük. Megcéloztam a tési szélmalmokat. Megcsodáltam őket, barátkoztam a közelben lévő lovakkal, póni lovakkal, kaptak tőlem egy kis friss lucernát bizalmuk elnyerése végett. Találtam egy zsákot, amibe beleraktam a gyógyfű készletemet, na meg az útközben gyűjtött snidling magokat. Majd a boltban megvettem az ebédre, vacsorára, reggelire valót. Sajnos kút nem volt, így a tuti vízforráshoz is betértem, ha már mellette haladtam, azaz a temetőbe, ahol így láthattam egy erdész szépen faragott fejfáját. Közben a turista út elveszett kb 1,5km-en, de mint kiderült jó felé haladtam. Kevés jel volt felfestve, és azok is elég megtévesztő módon, nem csodálom, ha sokan becsapnak. Szerintem akik felfestették, azok még nem jártak ilyen rosszul felfestett úton, szerencsére eddig én se. A lényeg, hogy meg lett a Római fürdő hatalmas kőkatlana, vízesése. A Sobri Jóska barlangot kihagytam, mert elégé necces peremen kellene haladni hozzá, kb 10 méter magasságban, alattad a mélység, így mivel egyedül voltam, kis tériszonnyal, ezért nem kockáztattam, majd úgyis jövök még erre. Lesétáltam Bakonynánára, mivel időben vissza is akartam érni a fesztiválra és mára épp elég volt a táv így kihagytam a tőbbi szurdokot, barlangot Csesznek felé, pedig nagyon érdekelt volna.
Bebuszoztam Zircre, onnét két stoppal jutottam vissza, bár nehezen vettek fel Zircen, de így is spóroltam időt. Mikor beléptem az ellenőrző ponton kérdezték mi van a zsákban. Mondtam, hogy kakukkfű és kamilla, a többit nem vallottam be. Belenéztek, szerintem teljesen örültnek gondoltak (lehet, hogy igazuk van?), de ezt bevihettem, hiszem nem kaja vagy pia volt! A többiek közül csak két sráccal találkoztam, velük lógtam egy ideig, a csapat másik fele még bóklászott, a telefonom meg szinte 0 töltöttségen, óvatosan használtam, mert azzal kellett még fényképeznem is. Így csak egy Holtidő, Kutya Vacsorája (Mindenkinek saját plázát!!! Zseniális, Lívius is, imádom a szövegét, főleg ahogy felépíti a közismert indián mondásra: Ha majd kivágtad az utolsó fát, és megmérgezted az utolsó folyót, kifogtad az utolsó halat, rájössz, hogy a pénz nem ehető!    http://www.youtube.com/watch?v=obtGJjqHX8E), Zuboly (nagy csalódás volt, amiatt hogy a vezető a végén egyfolytában az óráját bámulta, mikor hagyhatják abba, de azért menjünk majd Zubolyra, szarba se vette a közönséget, más banda meg szinte meghalt értük, ahogy a tömeg is sokszor értük….) koncert fért bele, a többi csak fél füllel.

     Reggel újból felvettem a bozótosból a reggelire valót, amit egy szatyorban felakasztottam, meg vizet. Megint arra indultam, mint tegnap így újabb cseresznyézés belefért, meg lovakkal barátkozás, de most egy másik helyen nyíl egyenesen mentem fel a hegyvonulatra szép virágos, lepkés rétes területen. A hegytetőn találtam egy újabb zsákot így nem kerülhettem el a sorsom, újabb gyűjtögetés jött. Lemásztam a turista útra, onnét azért felkaptattam egy közeli sziklára, majd jöhetett a Puszta vár, ott végre találkoztam az első komoly túrázókkal (egy pár), meg 3 fesztiválossal, szóval vannak még olyanok, akik nem csak mulatni, inni járnak ilyen helyekre. Megnéztem a közelben lévő kis barlang üreget, s meglátogattam a Burok-völgyet. Útközben feltankoltam újabb adag kakukkfűből (persze csak ott szedek, ahol van bőven és csak mértékkel), szedtem egy kis medvehagymát, és medvehagyma magot. A turistaút eltűnt egy idő után a völgyben, így egy picivel előbb rövidítettem ki a völgyből szinte járatlan erdészeti utakon. Rengeteg őzzel, szarvassal találkoztam, s volt ami engem nem is vett észre, az út mentén rengeteg eper volt, egy helyen kb egy kilónyit szedtem össze az apróságokból, de sajnos nem oszthattam meg a többiekkel, mert nem bírták a szállítást, úgyhogy bevégeztettek a bendőmben. Elértem a várpalotai lőteret, amely még mindig használatos terület, ami látszott is a kilőtt tank, harci kocsi maradványokból, lőállásokból, drót huzalokból, retesz darabokból. Találtam is kis fém csöveket szétszórva, amin voltak a végén légterelő szárnyak, a robbanó fej hiányzott a végéről, az egyikben volt valami vadászpuska lövedékre hasonló töltet is. Érdekes volt. Keresztül vágtam a területen, ami sajnos nem volt a térképeken, így nem sejtettem, hogy ennyi árok szabdalja. Így amikor már átkeltem egyen, aztán egy 3as egymásba futón, akkor már kezdtem örülni, hogy közeledek a fenyők felé, onnét már egyszerű lesz. Gondoltam én, de egy idő után feltűnt egy kerítés, frankó! Közelebbről látható volt, hogy nem lesz vészes, de mögötte egy még nagyobb árok, a Vár árok… Már nagyon kezdtem unni ezeket a szintkülönbség növeléseket. Kimászva belőle összefutottam egy juhásszal, vele elbeszélgettünk, megnyugtatott, hogy ez után már nem lesz több ilyen. Jó ilyen egyszerű, normális emberekkel találkozni. Visszaérve, jött az újabb zsákbemutatás, a srác annyira meglepődhetett, hogy a tarisznyámat már nem is nézte. Majd jöhetett a Magashegyi Underground, Paddy and the Rats, Ocho Macho, Subscribe koncertek. Sajnos a Nevergreen ütközött mással. Magashegyi volt számomra a fesztivál legjobbja, szívem szerint én is azt mondtam, hogy NAGYSZÍNPAD-NAGYSZÍNPAD, de sokkal hangulatosabb egy ilyen sátorban, Bíborka meg varázslatos egyszerűen. Paddy and the Rats soha se lehet nyugton kibírni, mindig akkora mozgás, pogózás megy rá, hogy az csak na! Azóta már voltam egy újabb Paddy-n, hát akkor minden ruhám szét izzadtam a bulitól, hőségtől a hosszúnadrágtól át a zokniig! Ocho Macho is nagyon-nagy élmény volt, a hangulata zseniális (http://www.youtube.com/watch?v=yr6-t95Eqdw , ezen a videón legalább szereplek is 2szer a szokásos piros túrás polómban!), terveztem egy Zöld Pardonos koncertjüket ezek után, de az annyira brutálisan sűrű program lett volna a többi elkerülhetetlen esemény miatt, hogy én se vállaltam be. Ez a 3as nagyot ütött! A Subscribe is iszonyat jó zenét játszanak, beleadtak apait-anyait, de valahogy náluk a nagyszínpadon nem volt akkora élet. Befeküdtem a kakukkfű és kamilla illatú sátrámba…

      Utolsó nap vasárnap már nem terveztem túrázást, hanem a többiekkel egy kis lógást, lazulást. Dekkoltam kicsit a sátraik körül, hátha felkelnek, közben a sátor elkallódott részeit elhagyott cuccokat összeszedve kiegészítettem, kellett is mert egy újabb tagot kicsórtak, így elég roskatag lett, szerencsére eső, vihar elkerült minket! Meguntam és behúztam a városban ebédelni, én is mint mások a kajáldában töltöttem a telefonomon. Majd felcsörögtem a többieket, s kiderült, hogy csak egy embert volt már a sátrakban, a többiek már előttem bejöttek Várpalotára. Felszedtem a buszpályaudvaron a bor tartalékomat, néztek is rám furcsán, amikor  bevágtattam egy víz elvezető árokba, egy fölé lógó fa lombjai alá, majd 10 másodperc múlva kivágtattam. Egy kislány meg is kérdezte: „ Anya a bácsi honnét jött?”. Aztán csatlakoztam az éjjel-nappalinál a többiekhez, akik a szomszéd büfénél a pizzás dobozokról gyűjtögették a kuponokat. A borozgatás közben sikerült összeszedni a 10 db-ot az ingyen pizzához! Lassan megindultunk vissza, ami eléggé elhúzódott hála nekem és Happynek. Azért az Agregátor felére visszaértem, a Bohémian Betyárst sajnos lekéstem. A többiek már leléptek. Hallgattam egy kis Csík zenekart, majd tombolás Alvinra, levezetésnek kis Fish. Erre a napra ennyi elég is volt.

     Pünkösd hétfőn reggel szedtem a sátorfámat, sajnos a büfé zárva volt, pedig volt még 5 kuponom, így indultam haza. Közben a többiek is már a vonatuk felé tartottak. Tömény, tartalmas volt ez a 4 nap, jövőre újra itt a helyem!
Telefonnal készült képeim mások által készítettekkel megspékelve:
https://picasaweb.google.com/105050223890260114220/Pafe2011
https://picasaweb.google.com/105050223890260114220/Pafe