Már régóta szerettem volna a vezérhangyáról mesélni neked. Mindig is sejtettem, hogy létezik, de nyáron megmutatta nekem magát teljes pompájában. Most ne arra gondolj, hogy frakkban jelent meg, glóriával a feje fölött! Ez inkább amolyan belső pompa volt, amit csak érzel, nem látható. Szeretem a halkszavú forradalmárokat, ő is pont ilyen. Inkább a hiánya üvölt, nem ő maga. Nem akarja rád kényszeríteni az elgondolásait, nem akar meggyőzni, de mégis kitartó, céltudatos, mindig ugyanazt mondja. Ez idegesítő is lehet benne. Figyelned kell rá, hogy megbízzon benned. Nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem minden sejteddel. Amikor sikerül igazán ráhangolódnod, azt észre fogja venni, velem is ez történt a nyáron. Csendben maradtam, figyeltem minden rezdülést, még a lélegzetemet is visszafojtottam. Erre azt súgta nekem, indulj el! Sokszor mondta, mindig csak ennyit. Mennem kellett. Nem mondta merre, nem mondta miért, csak indulj már. Annyira tiszta volt a lénye, annyira megkérdőjelezhetetlen, hogy hallgattam rá, elindultam hát. Egy leckét készített számomra elő, a fájdalmasabb fajtából. Utólag értékeled, de amikor benne vagy a közepében, akkor inkább félelmetes, akkor menekülnél, ha tehetnéd. Azt mesélte el nekem, hogy ugyan teljes mértékben a természet gyermeke, része vagyok, de nagyon kicsinyke, alig egy porszem. Tudott nyomatékot adni a szavainak. Esőt bocsátott rám, egyre nagyobbat, már-már azt hittem, hogy ennél jobban nem eshet. Tévedtem, mindig volt újabb, magasabb energiaszint. Ő győzött, el kellett fogadnom az érveit, végtelenül esendőnek éreztem magam, esélyem sem volt ellenkezni, mert olyan erőkkel szembesültem, amelyek létezését korábban nem is hittem volna.
A vezérhangyával azóta nem találkoztunk, de várom már, hogy újra felbukkanjon, és az igazán fontos dolgokról meséljen nekem, azokról, amik a felszín alatt laknak, amik nem láthatók.

"Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked... ne hidd, hogy csúnya és rossz a világ. A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot... De egészen elrontani nem tudják mégsem... Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged s elcsúfítja a világot."