Hosszú eseménytelen hetek után ismét bicajozásra adtam a ferjem, meg is beszéltem Warhorse barátommal, hogy teszünk egy edző kört. Délelött érkezett hozzám, országúti masinája előkerült a csomagtartóból, míg én pár fontos dolog hátizsákba rakodásával bibelődtem. Nem volt megbeszélve merre indulunk, de mint ahogy az lenni szokott hamar eldőlt, szívem balaton felé húzott ismét...

Talán éreztem hogy nagyon meleg nap elé nézünk!

Alig múlt 9 óra, de a nap sugarai elég perzselőek voltak, épp elhagytuk a várost, és igazi felüdülést nyújtott Sárpentelei- erdő melletti árnyék. Gyorsan haladtunk, s mire feleszméltem Sárszentmihály végén a lejtőn gurítottuk bringánkat, rácsodálkozva a Bakony hegyvonulatára a szokatlanul záraz levegőben. Remek látvány volt de nagy bámészkodásra nem nyílt lehetőség, mert az út elég kanyargós. Gyorsan áthaladtunk Sárkeszin, Nádasdladányon, majd Berhidán meg kellett állni, a bántó napsugarak miatt. A zsákomból előkerült a napolaj, mielött szénné égek a napon.

Tovább indultunk Peremarton felé, az út hangulatosan dimbes dombos így meglehetősen élveztem. Vilonya után az emelkedőn keztem lemaradni barátomtól, a folyadékvesztés miatt. Kulacsomban felhevült viz már alig ért valamit, rosszullét kerülgetett ha ittam belőle de nem volt más. Igazi sivatagi vánszorgás érzése kerített hatalmába. Királyszentistván utáni lejtő segített átlendülni ezen, mikor ismét felgyorsulva a menetszél lehűtöt egy kissé. Litér elött rákanyarodtunk a 72-es főútra és ismét száguldoztunk egészen Balatonfűzfőig. Az aszfaltcsík ekkor már ontotta magából a közel 40°C-os levegőt szerencsére a lejtő kitartott egy darabig így legalább a hűtés bíztosított volt. Fűzfő-gyártelep után megcéloztuk Balatonkenesét és a balaton keleti partvidékét. Balatonfűzfői strandnál megnéztük a vízet, de túlhevülve  bele menni szinte öngyilkosság lett volna. Így aztán nem sóvárogtunk ott sokáig, pár képet csináltunk és tovább álltunk.

Itt már éreztem hogy nem lesz egyszerű ez a kör, nagyon megterhelt a hőség. Tovább mentünk hát, és a Kenesei lőszfal alatti erdő igazi felüdülést nyújtott. Végre egy kis árnyék, ha már fürödni nem mertem!

Balatonkenesén be kellett ugrani a boltba némi utánpótlás beszerzésére, de a deleleő nap miatt alaposan kikészülve úgy döntöttem Balatonakaratyán is megismételjük ezt a műveletet. Hideg italról álmodoztam, a boltban elcsábultam  a hideg sörök láttán, így egy alkoholmentes változat landolt a kosaramban. Mondtam Warhorse barátomnak hogy tartsunk pihenőt, így letelepedtünk a közeli fák alatt.

 Bizony nem ártott ez a pihenő, mert hazafelé fordultunk innét már, és tudtam hogy a nyílt országúton nem sok árnyék lesz, csak a kíméletlen hőség,

Viszonylag hamar elértük Balatonfőkajárt, de a település emelkedőjén ismét rohamosan romlott az állapotom. Úgy éreztem, mintha be lennék rúgva, pedig nem is fogyasztottam egyáltalán alkoholt.  Pillanatra azt hittem elvágódok, de aztán össze szedtem magam. Felértem az emelkedőn és a szél arcomba vágta a forró levegőt. Olyan érzés volt mint egy hatalmas hajszárító fújná a levegőt az arromba. Mit sem számított a menetszél, és  már nem hűtött semmi. kétségbeesetten szorongattam a kulacs vízet, de az legalább olyan meleg volt mint a levegő. A szomjúság csak egyre fokozódott. Elértük Fülét, majd Polgárdit, itt azomban úgy döntöttem forduljunk le Jenő felé. Semmi kedvem nem volt a forgalmas 7-es főuton egyensúlyozni a kocsik között ilyen állapotban.

Jenőnél már meredten fürkésztem az út menti sávot, friss vizról álmodva, mert már a maradék készlet ihatatlan volt. Nádasdladánynál mikor útvonalunk bezárta a hurkot szerencsére működő kútra találtunk. Ájulás kerülgetett. Feltölve vizkészletemet, lehűtve magamat hamar visszatért az erőm. Ekkor már a hőmérő hioganyszála elkerülte a 36°C-ot, az aszfaltcsíkon még ennél is melegebb volt.

Barátommal megviselten érkeztünk sárkeszire ahol  a kocsmában egy pohár hideg kóla kellett hogy felfrisüljünk. Meglepő, mily sok erőt adott utunk hátralévő részére e ital, újjult erővel és irammal hajtottunk hazáig. 

A máskor élvezetes kör pokolivá változott, de ennek ellenére letekertük a 96km-t. Otthon aztán kora délutántól másnap estig, legyengülten tengődtem, éreztem borzasztóan megterhelt  ez a hőség... 

Végezetűl az elfogyasztott folyadék mennyiségem 96 km alatt. Ez azt hiszem magáért beszél:

3.5l viz, 1l itotóniás ital, 0.5 l Alkoholmentes sör, 3dl kóla

Címkék: Easybiker Kalandjai