Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 

Elszaporodtak a darazsak a főváros környéki erdőkben
2011/08/26 08:02:45 Küldte: Fidi
Az idei nyár különösen kedvezett a darazsak zavartalan szaporodásának és fejlődésének, ezért a Pilisi Parkerdő Zrt. fokozott elővigyázatosságra kéri erdei túrára indulókat 

 A Pilisben és a Budai-hegységben a hetek óta tartó kánikulában a nagyméretű lódarázzsal és a kisebb kecskedarázzsal meglepően nagy számban találkozhatunk.

 
Szinte naponta fordul elő darázscsípés az erdei munkások körében, a darazsak nem egyszer kifejezetten agresszívan viselkedtek.
A fentiek miatt a Pilisi Parkerdő Zrt. az erdei kirándulást tervezőket kéri, hogy mielőtt elindulnak, a darázscsípés kezelését, illetve arra való felkészülést illetően kérjék ki orvosuk tanácsát. Különösen fontos ez a csípésre érzékenyek esetében.
 
További jótanácsok, amelyek betartásával a darázscsípés kockázata minimálisra csökkenthető:
- Csak a kijelölt turistautakon közlekedjenek, ahol nem bolygatják a növényzetet, így a darazsakat sem.
- Ne nyúljanak fa-, szikla- vagy mesterséges üregekbe (sorompó), hiszen a darazsak szívesen építik a fészküket ezekre a helyekre.
- Ne másszanak magaslesekre, és a kilátókat is fokozott óvatossággal közelítsék meg. Az erdészet ezeket rendszeresen ellenőrzi, de mivel egy-egy újabb darázsfészek nagyon gyorsan elkészül, nem garantált, hogy a mentesítés már megtörtént.
- Mielőtt a földre letelepednének, mindenképpen vizsgálják meg, hogy a fűben, földi üregben nem találhatóak-e darazsak.
- Ha meg is jelenik egy-egy darázs a közelben, igyekezzenek megőrizni a nyugalmukat, a hadonászás csak ingerli az állatokat.
- Ha van rá lehetőség, szendvicsüket ebben az időszakban inkább zárt térben (menedékházban) fogyasszák el.
- Mindig tartsanak maguknál vizet, a folyadék-utánpótlás céljából, ami a darázscsípés esetén is rendkívül fontos, valamint a csípés helye is hűthető vele, amely a duzzanat kialakulását gátolhatja. Erre a célra a kis hűtőtáskában magunkkal vitt zselés jégakku is jól használható.
- Lehetőleg ne egyedül menjenek kirándulni és mindig legyen mobiltelefon a táskában, ha segítséget kell hívni.
- Ha valaki tudja magáról, hogy érzékeny a darázscsípésre, inkább halassza őszre a kirándulását.
 
A veszélyes időszak vélhetően az időjárás hűvösebbre illetve csapadékosabbra válásáig tart, az őszi időszakban a darazsak már nem olyan aktívak.
 
Az erdőkben, nagy számban időszakosan megjelenő darazsak szelektív irtása gyakorlatilag kivitelezhetetlen és nem is célszerű, hiszen természetes jelenségről van szó. Fontos tehát, hogy az erdőkbe látogatók maguk készüljenek fel a problémák megelőzésére.

Forrás: Pilisi Parkerdő Zrt




Bejegyzések 1 - 3-ig. Összes bejegyzésed: 3

Gejza
2011/08/28 22:28:47

A darázs a fullánkjával védekezik. Az ember az eszével. Ha erdőben találkozom velük, kikerülöm őket. De amikor az almafám odvába költöztek, késő éjjel beontöttem hozzájuk két deci benzint, majd berepült utánna egy szál gyufa. Végül jó negyed óra múlva egy vödör víz. A dolog további előnye, hogy az óta nem korhad tovább az almafám.


Végül még egy dolog. A "Kell-e félni a kígyóktól?" című blogomban említett aspiverin nevű méreg szívó szerkezet itt is kivállóan hasznosítható (Montex, 4.990.-FT) Ha a csípést követően pár percen belül a szúrás helyére illesztjük, egy percen belül némi vérsavóval együtt a méreg 90%-át kiszívhatjuk és a fájdalom 2 percen belül teljesen megszünik. Akkor persze baj van, ha több szúrás is ért. Eddig három volt a legtöbb, amit így kezelnem kellett a túratársakon.



petour
2011/08/27 16:35:24

Bocs, hogy a "sztorizás" hosszabbra sikeredett, mint maga a szakmailag korrekt és hasznos blog.

Hozzászólásomat egyetlen mondatban is össze lehetett volna foglalni: bizony, nagyon komolyan kell vennünk az erdei fullánkosok veszélyét!




petour
2011/08/27 16:22:46

Az alábbi eset még akkor történt velem, amikor minden ősszel sátorral jártam a Zemplént.

Szokásos októberi kéthetes túrámat Sátoraljaújhelyen kezdtem. A hosszú vonatozás után délután indultam el Vágáshuta irányába. A térkép alapján úgy terveztem, hogy a falu előtt 2 km-re, az erdőben lévő Csereptói erdészház környékén fogok sátrat verni. Arra számítottam, hogy az erdész majd megengedi, hogy az éjszakát a közelben töltsem, lesz ivóvíz, esetleg beszélgetni is fogunk, - talán előkerül még a híres vágáshutai almapálinka is...

Ősszel már rövidek a nappalok, este 9 körül, teljes sötétségben érkeztem meg a tisztásra. Kutya-támadástól tartva, óvatosan közeledtem a házhoz, de életnek semmi nyomát nem tapasztaltam. Se fény, se hang, az udvar és a pajták üresek. Nem úgy nézett ki, mintha csak éppen elmentek volna itthonról: a ház - minden jel szerint - lakatlan!

Kerítés nem volt, odasettenkedtem hát a bejárati ajtóhoz és lám: nyitva volt. Zseblámpámat körbefuttatva láttam, hogy a ház teljesen üres, de szépen ki van takarítva, mintha új beköltözőket várnának. Nosza, én leszek a lakó, legalábbis egy éjszakára. Úgyis késő van, sötétben nem szeretek sátrat és fáradt, álmos is vagyok. Rutinszerűen kigurítottam a hálózsákot a szoba hajópadlóján és pár perc múlva már az igazak álmát aludtam.

Amikor felébredtem már világos volt. A hűvös szobában a zsákot szememig felhúzva mozdulatlanul feküdtem hanyatt a kemény padlón. Lassan kinyitottam a szemem és az első, amit megpillantottam: pontosan a fejem fölött, a mestergerendáról egy hatalmas lódarázsfészek függött lefelé. A rovarok eddig nyugodtan matattak, de amint észrevették a mozgást a helyiségben, nyugtalankodni kezdtek és dühös rajban megindultak felém!

Szempillantás alatt kellett cselekedni: villámgyorsan becsúsztam a hálózsák mélyére és a száját a fejem fölött erősen összefogtam. Tudtam, hogy a 4-5 cm vastag zsákban biztonságban vagyok, de hogyan fogok kijutni innen? No, ezt videózni kellett volna: a zsákkal együtt, mint egy óriási hernyó, lassan elkezdtem araszolni arra, ahol a szabadba nyíló ajtót sejtettem. Közben hallottam, hogy a rovarok veszettül zúgnak, bizonyára százával támadják fullánkjukkal kívülről a hálózsákot.

Tudtam, hogy a lódarázs rendkívül veszélyes, 4-5 szúrás felér egy vipera-harapással. Az ajtóhoz érve - továbbra is görcsösen markolva belülről a hálózsák száját, hehézkesen felkúsztam a kilincsig. A rovarok agresszivitása, - ahogy távolodtam a fészküktől - kicsit alábbhagyott. Egy bonyolult mutatvánnyal ki tudtam csusszanni az ajtónyíláson és valahogy be is húztam magam mögött az ajtót. Nagyon lassan kikandikáltam a hálózsák nyílásán és megnyugodva állapítottam meg, hogy a lódarazsak a házban maradtak, de erős zúgásuk az ajtón keresztül is hallatszott. Megmenekültem!

Az már csak hab a tortán, hogy a szobában maradt hátizsákért sajnos ismét be kellett mennem a házba. Egy törött seprőnyélre szalma és nedves fű keverékéből nagy fáklyát tekertem, majd a hálózsákot félig kinyitva, mint egy kámzsát, a fejemre és a hátamra húztam. Erősen meggörnyedve, a csípős füsttől félvakon végül is sikerült kimentenem a hátizsákot is. Örömmel nyugtáztam, hogy egyetlen szúrás nélkül megúsztam a kalandot, de amíg élek, nem felejtem el!

(A kép csak illusztráció)      

A




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.