Sok érdekes emberrel találkoztam már túrázásaim, edzéseim során. Elsőként legfrissebb ismeretségemről számolnék be.

Ma hazatérőben édesanyámtól Előszállás és Dunaföldvár között értem utol egy kerékpárost. Nagy csomagja volt, mint aki hosszú úton van. Megállás után üdvözöltem az első látásra sportos szikár napbarnított negyvenes férfit. Hívjuk Jánosnak.

Nyolc napja Münchenből ma Balatonkeneséről indult. Egész nyáron dolgoztatták, mint ács-állványozót. Munkatársaival napi 10 óra alapmunkaidőben heti 55 órában. Gyakran e felett is túlóráztak, ha sürgős munka volt. Míg főnökei kéthetente hazajártak illetve üdülni voltak, addig ők csak vasárnap voltak szabadok. Utolsó fizetése is késett már, igaz megkapta. Mivel nagyon vágyta látni családját, bejelentette, hogy hazajön.

Egy kidobott agyváltós bringára pakolta cuccát. Vett egy sátrat és egy Európa atlaszt. Napi 100km-t tett meg eddig. Elmondta, hogy az út elején jobban volt erő a lábában, de azért még bírja. Én is elmondtam, hogy idén Rómában jártunk ketten, igaz én egész évben edzésben vagyok. Javasoltam, ha szereti a vöröshagymát és a sört, iktassa be mértékkel étrendjébe, mert ezek a könnyen elérhetőek és jók a fáradtságra, izomlázra. Magam is ezt tapasztaltam.

Érdeklődtem sportolói múltjáról. Nem volt neki, de mint esete mutatja, van állóképessége egy ilyen úthoz is. Szerinte a kemény fizikai munka megadta hozzá az alapokat. Egyetértettem vele, igaz én ilyen alapokkal nem mertem volna elindulni ekkora útra. Csak nektek mondom itt a blogon, hogy elkeseredése is növelhette erejét. Mivel utunk csak rövid szakaszon volt közös, üdvözletem küldtem családjának és elindultam.

Címkék: Arcok