Már egy jóideje elment a kedvem az írástól, de szerencsére ismét sikerült egy élményteli túrát össze hoznom csak úgy spontán, ami nagy hatással volt rám...

Szombat este döntöttünk Imi barátommal hogy jó lenne ismét egy jó kis terepbringázást csinálni. Mivel leginkább az én környékemen mentünk eddig, jött az ötlet, mi lenne ha a Pilis-t néznénk meg?

Végül a Visegrádi-hegység lett belőle. A túránk kiindulási pontjának Dömöst választottuk. Elindultunk hát a Rám-szakadék felé, és majdnem be is tévedtünk arra. Nagyot néztek volna a kirándulók azt hiszem. Vissza fordulva megtaláltam a tervezett útat, ami felvezet a Lukács-árokban. Igen kemény mászás lett a jutalmunk hosszú kilómétereken át. Jött az ötletem, menjünk el Dobogókőre. Hát így utólag azt gondolom nem volt bölcs döntés. A Rezső-kilátóhoz érve leültem az idilli hangulatban enni egy kicsit és nézelődni.

Na de a jókedvem csak addig tartott még meg nem érkezett egy autóbusznyi kiránduló Nyomban tömegiszonyunk lett. Indultam volna de hát a nézegelődök elbarikádozták a bicajomat... Úgy kellett kiimátkozni hogy menni szeretnék! Úgy menekültünk tovább a parkolóig, hogy ott majd kitalálom merre indulunk tovább. Sajnos a darazsak is ostromoltak, így aztán egy hirtelen a térképre böktem menjünk arra.

Egy kellemes lejtős vízmosásos útvonalra tértünk és legurultunk a Zsivány-sziklákhoz. A kerékpáros zsiványok...

Miután kigyönyörködtem magam, ismét jött az útvonal újratervezés! Ráböktem a Vaskapú-völgyre és akkor hajrá! Indulás!

Ekkor még nem sejtettem hogy a völgyben esély sem lesz a bicózásra, úgy tünt nem sokan járnak arra gyalog sem nem hogy kerékpárral.

 Rengeteg mászást és tolást követően értünk Simon-halála nevű helyhez. Simon mondja meghalsz!!! Hát bizony halálomon voltam, össze kellett szednem magam, valahogy a völgyben szűken mérték a levegőt felfelé!

Elindultunk hát Pilis-nyereg felé egy igen élvezetes durván köves útvonalon, fülig ért a szám az adrenalintól. A nyeregnél a padon pihentünk egy kicsit, elfogyaztottunk pár szendvicset, aztán irány lefelé! Útunk legizgalmasabb része következett A z Négyzet jelzésen ami elég gyors és köves volt tarkítva egy kis patak gázlóval is. Száguldottunk egésszen a Hoffmann-vadászházig. Onnét ismét durva nehéz mászás következett, rengeteg tövises cserjével ami szaggatta a börünket, alig vártuk hogy felérhessünk a Szakó-nyeregre. Itt jegyeztem meg Iminek, hogy ez bizony olyan mint a Hosimin ösvény. Persze ekkor még nem is sejtettem hogy a Vietkongok fogják villanyozni a tojásaimat. Bizony felvillanyozott ez a meglepetés egy csemetekert átkelésénél.

 Gondolom a facsemetéket akarták ezzel az eszközzel véddeni az őzektől, akik röhögve átugorják, marhákat meg nem láttam arra, csak egyet az is bringával mászott átt a villanypásztoron. A megrázó élmény után aztán leszáguldottunk a Téry úton és Dömös felett még utoljára elém tárult  a Börzsöny látképe.

Szép lassan legurultunk a túra kiindulási pontjához. Az autóba pakolás közben konstatáltam hogy végre kibírta a bringám teleszkópja ezt durván sziklás terepet. Az elmúlt hónapban kétszer kellett szervízelnem és a túrán aggódtam hogy egyben marad e a csillapítás. 

Alaposan elfáradtunk ezen a cirka, "szánalmas" 34km-en amibe jutott szintemelkedés bőven. Így aztán hazaérve kis híjján a konyhaasztalnál éjszakáztam a tányér vacsorám mellett...

Címkék: Easybiker Kalandjai