Egy kétnapos túra leírása, mely (néhányunk számára legalábbis) tanulsággal szolgálhat.

 „A szavak úgyjönnek, ki belőlem előre szólok, hogy senki nem menekül előlem...” (Tankcsapda)

Az egyetlen szabad hétvégém a hónapban, mivel már minden hétvégére sőt, hét közben is túra van tervezve. Tehát arra gondoltam, hogy egyedül esetleg 1-2 társsal mennék valahol a környéken, mikor megkeresett Imi barátom egy ajánlattal. Sofőrködni kellene a hétvégi túráján. Tudta jól, hogy ez a lökött megyula nem tud ellenállni egy jó, kis létszámú (5fő), magashegyi túraajánlatnak. (Tátrafüred-Kis-Tarpatak völgye-Téry-menedékház-Vöröstorony-hágó-Hosszú-tavi menedékház-Nagy-Tarpatak völgye-Tátrafüred.) Némi gondolkodás után elfogadtam. Gondolkodni azért kellett, mert egyszer régen megígértem magamnak, hogy nem túrázom a Tátrában legalább 25 évig. Gyors számolás után kiderült, hogy ennek már több mint 25 éve. Azért volt az ígéret, mert akkor túlságosan zsúfoltnak tűnt számomra úgy láttam, haldoklik a természet és agyonszabályozott a túrázás. Nos itt az ideje újra szétnézni. Maga a túraútvonal 1 nap alatt is megtehető, de két magashegységi elsőbálos volt a csapatban és az utazás miatt sem lehetett.

Szombaton délben érkeztünk, gyors jegyváltás a siklóra (elektricska), (7 euró menettérti) és már indultuk is. Gyalog is fel lehet menni, de borzasztóan unalmas és rossz az aszfaltozott és kiépített kövesúton menni. Első napirendi pont a Tarpatak vízesései. Szép és zsúfolt, mint azelőtt. Akár egy vásárban, tolong a tömeg, nem lehet normálisan fotózni stb. Ez, tehát nem változott. Sebaj, majd meglátjuk a végén az összképet, addig nem szabad ítélni. Tovább felfelé a Téry-házhoz. Az erdő, mint megállapítottam már nem haldoklik, már meghalt, vége. Mindenfelé halott fenyők egészséges már csak mutatóba akad.

A tömeg is iszonyú. Már ekkor elrettentem, számomra ez nem természet-, hanem pokoljárás. Imi vigasztalt mondván majd feljebb a Zamkovszky-menedékház után már csak bakancsosok lesznek. Igaza lett onnan már nem láttam körömcipőben, strandpapucsban, sétáló embereket és csökkent a tömeg. Addig 180-an jöttek szembe, onnantól már csak kb. 60-an. Percenként! (Elviselhetőségi határom: 6 fő.  Óránként!) Ha hétköznap ennek a tömegnek csak a tizede van már az is rémes. Sebaj, magamban sűrűn emlegetve a legmélyebb hangnemet, kiléptem felfelé. Imi még utánam kiáltott, hogy valami szép helyen álljunk meg pihenni. Hát én inkább úgy döntöttem, nem állok meg pihenni, és nem iszok, míg fel nem érek. Csak egy helyen álltam meg ledobtam pólómat, és fejjel előre belemerültem a patakba, egy éppen ott pihenő apáca kedves mosolyát kiváltva ezzel. (Gondolom örült, hogy megláthatta Európa egyik legszebb férfitestét. (Undorító exhibicionista! Apácáknak mutogatja magát!) Üde színfolt volt, drapp ruhájában fityulával a fején és túrabakanccsal a lábán. Mondott valamit én, pedig vigyorogva bólogattam. Apáca lévén nem hinném, hogy olyasmit mondott, mint mi annak idején a Balatonnál furakodó hülye német turistának. A lényeg, hogy szépen mosolygott hozzá és kedvesen mondta. Igaz mi is úgy mondtuk annak idején a németnek.  Elköszöntünk egymástól. Ő lefelé indult, én felfelé. Egyébként vasárnap az elektricskán még egyszer összefutottunk. Még egy érdekes társasággal találkoztunk. Négy fiatal, három fiú egy lány. Nagyon megjátszották magukat. Az egyik fiún olyan gleccserszemüveg, amilyen még a déli sarkra sem kell. Most is elkap a nevetés, ha rájuk gondolok.

A túravezetőnek igaza volt minél feljebb értem annál kevesebben jöttek szembe. Szerintem csak az idő múlása miatt. Nem akartak sötétben leereszkedni. Addig a szembejövő hölgyek domborulatait szemléltem szorgalmasan (hogy pozitív vonzata is legyen a tömegnek), attól kezdve inkább a terep halmai kerültek előtérbe. Mivel már otthon elterveztem, hogy bármilyen idő is lesz, a szabad ég alatt alszom, ezért a menedékház környékén már nézegettem a sziklapárkányokat, hol lehetne láthatatlanul meghúzódni. Ebben az elhatározásomban Imi közlése is megerősített, miszerint: 1, a TANAP tiltja a bivakot és a sátorozást. 2, a szállás 14 euró/fő/éj reggelivel, ha jut ágy. Ha nem, akkor 12 a padlón, ehhez is jár a reggeli.

Ha szabályt sérthetek az mindig jóleső érzéssel, tölt el (Biztosan perverz vagyok!) ráadásul spórolok, és ha már áthágom az előírásokat, azt pofátlanul teszem az orruk előtt. Ugyanis a padlón alvásért is pofátlan ár a 12 kétszínű. A reggelivel kapcsolatban pedig nem voltak illúzióim tudtam, mire számíthatnak a többiek. Reggel kiderült, helyesen gondoltam, helyesen döntöttem, de ne szaladjunk ennyire előre!

A menedékháznál kértem egy sört, amit ritkán teszek, de ilyen melegben jót tesz. Vártam rá úgy 15 percet és már épp meg akartam kérdezni:- Az árpát, amiből készül, elvetették már, vagy csak a szántásnál tartanak?- mikor megkaptam. A főnök addig kedvesen még magyarul is mondta: -Málenki pillánát! Lesz pivo!-

Úgy húsz perccel később befutottak a többiek is. Aggódva kérdezték: - Biztosan nem akarsz benn aludni? Hideg lesz az éjszaka, magasan vagyunk 2000 felett! –…sszus, ha nem mondják azt hittem volna, hogy az alföldön túrázom, igaz kissé ferdének tűnt a terep. Amúgy pedig minden évben többször megfagyok, főleg koraősszel mikor 0 fok alá nemigen esik a hőmérséklet még itt fent sem. Egyébként épp a magasságra való tekintettel a téli hálózsákomat tettem be, mely nagyobb helyet foglal nehezebb is, de -10 alatt is lazán alhatok benne. Beszélgettünk még egy keveset azután elindultam, mintha lemennék az ösvényen. Ahol a házból már nem lehetett látni, jókora vargabetűvel visszakanyarodtam és megnéztem a felfelé jövet kinézett két helyet. Az elsőt sem a házból, sem az ösvényről nem lehetett látni, fedél is lett volna felettem egy kiugró szikla képében, de nem volt jó a kilátás és messzebb volt a háztól. A második a házból nem, de az ösvényről látható volt és nem volt fedél felettem. A kilátás viszont pazar és kristályvizes jakuzzi is tartozik a lakosztályhoz. Ilyenkor viszonylag száraz időszak van fenn, tehát esőtől nem kell tartanom, bár beereszkedett egy kis pára később. 

Az ösvényről csak nagy távolságból lentről lehet odalátni, és ilyenkor már felfelé nem jön senki, ráadásul a távolság és a napnyugta miatt már távcsővel sem azonosítható, hogy ember vagy zerge mozog ott a párkányon.

Videofelvételt készítettem összkomfortos lakosztályomról, ami talán még 100 méterre sem volt a háztól:

(Helyesbítés a videó hangban: A lefekszek kifejezés helyett természetesen lefekszem a helyes!)

Frissítő fürdő után leheveredtem meggyújtottam az ott talált két mécsest. Úgy tűnik más is észrevette a hely használhatóságát, szépségét.

Alkonyat előtt a hold D-je fent volt a déli gerinc felett, de mire sötétedett leszállt mögéje és ott bujkált reggelig. Elfújtam a mécsest, hálózsákomra terítettem a magamnál tartott szürke fóliát a hajnali harmat ellen (álcának sem rossz a szürke kövek között) és 8 után már el is szenderültem. Tíz óra tájban arra ébredtem, nagyon melegem van (ez a fagyás első tünete gondolom) levettem tehát alvóruhámat és meztelenül vissza a zsákba. (Reggel tudtam meg a többiektől, hogy 5 fok volt éjjel, tehát melegebb, mint amire számítottam.) Gyönyörű kristálytiszta égbolt rajta milliónyi gyémántszemcse melyet csak néha takar el egy-egy denevér árnyéka. Kedvelem ezeket a kis repülő emlősöket, hihetetlenül ügyesen repülnek. Nézegettem őket egy darabig azután filmszakadás… Éjfél után újra felébredtem. Valami, (gondolom zerge) köveket zörgetve gyorsan ment lefelé és az esti sör is jelezte, elvégezte feladatát, menni szeretne. Miután visszafeküdtem, nézegettem még egy darabig a csillagokat és az alattam lévő Szlovák városok fényfüzéreit, valamint az általuk okozott és jól látható fényszennyezést. Sajnos a kép nem tudja visszaadni a látványt.

Abban az irányban (Dk.) alig látszott egy pár nagyobb, fényesebb csillag, míg másfelé a legapróbbak is. Már majdnem ismét elaludtam mikor a fűben osonó léptek nesze ért fülembe. A mellettem és felettem lévő párkányon volt fű tehát csak onnan jöhet. Körülnéztem, de nem láttam semmit, visszafeküdtem. Ismét az osonó nesz, újra körülnéztem, újra semmi. Ez még kétszer megismétlődött. Bekapcsoltam egy pillanatra a fejlámpát is, eredmény negatív. Mindig szörnyű rettegés tölt el, ha kinn alszom egyedül ez köztudott rólam. Fagyos rettegés járta át testemet a szívem üres helyéig hatolva.  Ez az igazi „Rettegés foka”! Elkezdtem számba venni a szörnyeket: Vérfarkas?- nem lehet, mert az csak teliholdkor jön elő! Talán a rézf..szú bagoly?- Nem lehet, az a levegőből támad! Vérszopó-emberevő-bőregér sem lehet ugyanezen okból. Eljutottam így a nyolcadik utason át a bostoni fojtogatóig, akkor meguntam és a fóliát, melyet a feltámadt szellő mozgatott, begyűrtem a hálózsák alá és aludtam tovább. (Gyengébbek kedvéért: Ez okozta a zajt!) Bivakzsákot nem szoktam használni, mert értelmetlen. Ha nem vízálló, akkor minek, ha meg vízálló, akkor befülled és nehéz is. Inkább néhány négyzetméter vékony fólia. Olcsó, könnyű és sátorként is használható. Fás helyen, két fára ferdén fellógatva, köves helyen, pedig kis kőhalmokra rögzítve szintén ferdén, hogy a víz lefolyjon róla.

Hihetetlenül kellemes, pihentető, (és rémségekkel teli) éjszakám volt, tiszta, friss levegővel. Mindez ingyen!!! Ébredéskor egész Szlovákia a lábaimnál hevert! Szó szerint:

Egyébként a szokásos időben, hatkor ébredtem arra, hogy a lábaim elgémberedtek, mert lelógtak az alattam lévő 30-40 méteres mélységbe. Mindig sokat forgolódom éjjel, ezért lecsúsztam kissé. Este találtam egy olyan ívet a sziklában, ami tökéletesen egyezett testem ívével, így kényelmesebb volt, mint az agyonreklámozott, horror árú, akármilyen márkájú ócska matracok. A nappal jól átmelegedett szikla melegen tartott alulról is.

Finom frissítő (biztosan több volt 4 foknál, de kevesebb 2 cm.-nél) reggeli jakuzzi után némi eleség és indulás a menedékházhoz. Társaim is épp végeztek a reggelivel, de valószínűleg vackort kaptak, mert olyan képpel ültek ott.

Az ő éjszakájuk, elmondásuk alapján: Tízig (bár fáradtak voltak) nem tudták hol fognak aludni. Tíz előtt pár perccel az óbester (vagy perzekutor tán?) úr levezényelte az egész társaságot. Kipakolták az ebédlőt és visszavezényelte az embereket, de csak a matracot és a hálózsákot vihették magukkal, a zsákokat, lent kellett hagyniuk. Az óbester által kijelölt helyre fekhettek le. Hááá nehommáá akárhováá feküggyéée összevissza tesóóókáám! Tisztálkodási lehetőség a tónál, vagy ahol akarsz, de tíz után tilos mocorogni. Alhattak a sima, kemény, koszos padlón, szívhatták a finom felbüfögött sörszagú, telefingott ájert, hallgathatták legalább 10 ember horkolását. (A szólista és a karvezető is egyben, a tanúk egybehangzó véleménye szerint Imi volt!) Mindezt 12 euróért! Marhák! A reggeli egyébként, ahogy azt előre gondoltam, 1 kicsi méz, 1 mini vaj, kenyér. Túratársaim nagyon rossz hangulatban voltak és megfogadták bojkottra szólítanak a Téry-ház vezetője ellen. Szerintem nem az óbester hibája, ő csak kihasználja, hogy vezényelhet a sok birkának, aki oda megy, mert máshová nem mehet, kint aludni meg fél. Egyébként igaza volt: Rendnek lennie köll, no! Az a tény, hogy így jártak társaim, az ő hibájuk. Ők döntötték el hol akarnak aludni. (Bár ha velem csinálja meg ezt a perzekutor uram, kivágom, mint a macskát sz.. ni és rázhatja a kilincset ordítva: Viiíílmaaa engedj beee!)

Szóval rossz szájízzel jöttek el. A látvány, azonban hamar oldotta a hangulatot.

A láncos szakaszon már rendben voltak ők is.

Jól mászható egyébként a hágó lánc nélkül is, de kezdőknek nem érdemes kockáztatni, inkább használják a láncot. A végén, egy helyen kellett nekem is a lánc, de az előttem mászó szlovák fiatalember egyszer sem használta. Nagy gyakorlata volt ez látszott határozott magabiztos mozdulatain. Bevallom én is ellestem tőle egy-két helyen a lépést és a fogást, de sajnos hamar elhagyott. Szép fotókat lehetett készíteni a falon.

A túloldalon a tavaknál pihentünk kicsit, gyönyörködtünk a tájban és a túlparton legelésző zergében. Csabi kissé szétesett, valahol elhagyta a felsőtestét, de összeraktuk anélkül. Így lett nyakigláb.

A Hosszú-tavi menedékháznál ettünk egy finom gulyást (knédlivel adták, amit nagyon szeretek) ittunk egy sört, és indulás lefelé.

Ezen a napon (vasárnap), ebben a völgyben (Nagy-Tarpatak völgye) sokkal kevesebben voltak, mint előző nap a Kis-Tarpatak völgyében. (Nekem még ez is kiverte a biztit.) Egyébként a menedékháznál és a völgy felső szakaszán, szokatlanul meleg volt. Lejjebb egészen kellemesen hűvös, sőt egy szakaszon határozottan, majdnem bántóan hűvös, de a siklónál már ismét kánikulai meleg fogadott. A túra egyébként kemény volt, már ha beverted a fejed a kövekbe, amúgy pedig közepes.

Összegzés: A táj még mindig csodaszép, az éjszaka komfortos és gyönyörű volt, a mászás nagyon jólesett csak kissé rövid volt, a menedékház eset engem nem érintett tehát nem minősítem. A halott erdők látványa borzasztóan lehangoló, a tömeg elviselhetetlen, a csupasz kövekre és a magasságmérőre pedig nem izgulok fel és nem vagyok sznob sem. Mászni szeretek, de nem okoz olyan élményt, mint egy ritka bogár gomba vagy egyéb élőlény megtalálása, megfigyelése.

Majd úgy 30 év múlva visszamegyek megnézni milyen és végigmegyek a túraútvonalon negyedszer is, ha még élek és bírom.

Ennyi kilométerből már Erdély is megjárható. Nincs agyonbiztosítva, agyonszabályozva, egészségesebb a flóra és a fauna is, nincs tömeg (kivéve egypár divatos helyet Pádis, Madaras, Gyilkos- és Szent Anna-tavak), valamint még mindig sokkal olcsóbb, mint a környező uniós országok.

Ha csak járni akarok egy jót arra alkalmas a Tátra, de kikapcsolódásra nem. Nem éri meg a benzint sem.

A rémségekkel teli Tátrát meghagyom nektek, kedves túratársak!

Van néhány hely, ahová soha többé nem megyek, mert megfogadtam valamiért. Néhány példa a teljesség igénye nélkül. Tordai-hasadék, Madarasi-Hargita, Rám-szakadék. Általában azért nem megyek oda, mert kiépítették, mesterséges lett elveszítette eredeti varázsát és népvándorlás folyik ott. A Tátrában még reménykedem, hátha változik (tudom, nem fog)! Így messziről az illúziója még megvan annak, hogy minden rendben.

Késő éjjel van blogot írok, mert nem tudok aludni a városban (ahol semmiféle rém sincs) ahelyett, hogy a rémségesen röfögő cimboráimmal az erdőben dagonyáznék és aludnék, édesdeden reszketve a félelemtől.

Jók is azok az átreszketett éjszakák!

Jó éjszakát!

Jobb túrákat!

Címkék: Magas-Tátra Gyalogtúra Szabadban Alvás Megyula