Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Keresztül-kasul a Pádison 1. rész
2011/09/15 20:45:56 Küldte: pavluxek

„Az a jó, ha egy nap többször esik, mert akkor legalább van közötte szünet.”

(pádisi bölcsesség)

Valami szégyenletesen régen, negyedszázada – a csernobili katasztrófa (1986. április 26.) idején – jártam utoljára a bihari Pádis-fennsíkon, így amikor Hangi a tavasszal felvetette, hogy augusztus végére 5 napos pádisi kirándulást szervez, akarok-e menni, nemhogy nyitott kapukat döngetett, de egyből a spájzig jutott a faltörő kossal.

Aztán telt-múlt az idő, s egyszer csak arra eszméltem, hogy három autóból álló konvoj élén robogok a Bihar felé. S őszintén megvallom, bár igyekeztem olyan ábrándosan vezetni, mint Rudolf Hrušínský „Az én kis falum”-ban (az orvos szerepében), mint kiderült, a többiek ezt eszeveszett száguldásként élték meg, sőt, Hangi halálfélelmében még sokkot is kapott, s pl. a visszaút egy részén tetszhalott oposszumként, háton fekve, lábbal felfelé utazott.

Első nap

Szóval egy augusztus végi, kánikulai szerda délelőttön kicsiny, ám porral vastagon lepett kocsisorunk begördült a Pádisi Turistapihenő udvarára, majd a szükséges szobaelosztási-beköltözési procedúrákat követően heveny ismerkedési pálinkázásba kezdett. Habár rajtam kívül nagyjából mindenki ismert mindenkit, én meg nem iszom…

A kissé elnyúló ebéd(-nek nevezett koccintgatás) után Hangi meghatározta a fő csapásirányt: fel a Kék Magurára!

Fel, a Magurára, illetve a Nagy-Bihar a hegyoldalból

Tombolt a kánikula, otthon 39 fokokkal dőltek a melegrekordok, de a Pádison sem volt hűvösebb 33 foknál, jól esett hát a pálinkatuningolt brigádnak a tűző napon Magurát rohamozni. Mert valahogy eléggé roham-jelleggel szaladtunk fel az 1641m magas hegyre. Menet közben a hegyoldalból remek kilátás nyílt a bihari Alsó-havasra, s az azt koronázó Nagy-Biharra (1849m). Fentről a Magura-csúcsról, illetve a gerinc hosszában viszont alig találtunk kilátóhelyet. (A „magura” szláv szó és erdős hegyet jelent.) Végigmentünk ugyanis a Kék-Magura gerincén a Varasó-rétig, s a magassága, klímája folytán az erdő és a gyephavas határán húzódó ligetes-rétes táj némileg csalódást okozott a társaság nagy részének. Teljesen konszolidált vidék, a Pádisra jellemző „bazári” attrakciók nélkül. Én ezt kimondottan élveztem, de aztán a többiek is kárpótolták magukat: a lelegelt rengeteg áfonyával.

A Magura tetején

A Kék Magura gerince egyébként igazi útvesztő, ködben, esőben, vagy télen maradandó élmény lehet itt mászkálni. A gerinc mindkét végéről jól jelzett út vezet az első csúcsig, ami aztán a facsoportok között elenyész. Illetve, ha sok a nyomkereső, akkor némi kavargással végig meg lehet találni a jelzéseket, mint ahogy mi is megtaláltuk, de igen babra munka! Kárpótlásul viszont viszonylag ritkán háborgatott, igazi medvés helyen kerülgetheti az ember a facsoportokat. 8-10 fős, zajos csoport ugyan nem találkozik medvével, de kis létszámú, csendesebb csapat egész érdekes kalandokba keveredhet itt a málnásban…

A Kék-Magura gerincének északnyugati végén leérkeztünk a Varasó-rétre, ahonnan gyönyörű látványként tárult elénk a Felső-havas déli része (Horgas-havas, 1694m), a Varasó-havas (1461m), meg a Balogh-tó. A Varasóról aztán visszasétáltunk a Pádis-rétre, ahol maximálisan élveztem a szállásunk nyújtotta komfortot a fárasztó nap után. (Táv 11,1km, szintkülönbség kb. 500m).

A Horgas-havas (1694m) a Varasóról

Az első nap képei: https://picasaweb.google.com/109969322265258264765/Padis1NapKekMagura?authuser=0&feat=directlink


Második nap

A második napra Hangi a tőle elvárható módon embergyilkos programot tervezett: Pádis-mh.-Ponor-rét-Csodavár-Galbina-Glavoj-rét-Pádis-mh. Még leírni is hosszú… Végigjárni pedig 23 kilométer, több, mint 900m szinttel. No, de azért jöttünk, hogy minél többet lássunk! Hajrá!

10 fős csapatunk végigvonul a Pádisi-menedékház környékének sátrai és putriszerű tanyái között, majd leereszkedünk a Ponor-katlanba. Gyönyörködünk a fenyők között áttörő napsugárnak a hajnali párába rajzolt fénypásztáiban, majd befordulunk jobbra, a Ponor-forráshoz vezető sziklaszurdokba. A forrás tulajdonképpen egy barlangból előtörő komplett patak. Szemünk láttára nyelte el a föld egy negyedórája, még fent, a tanyáknál. Most sem hosszú életű, hiszen 1 km múlva, a Ponor-rét déli végében levő „Kulisszák”, azaz a szép fehér mészkősziklák tövében újra a felszín alá kerül. Azután egy kicsit megmutatja magát a Csodavár katlanában, majd legközelebb már a Galbina-kitörésben jelentkezik a felszínen. A Kék-Magurától (kb. 1600m) a Galbina Eminenciás-vízesésének vízöntő barlangjáig (700m-en) épp 900m a szintkülönbség – egész tisztességes!

 

A Ponor-réten a reggeli verőfényben birkanyáj legelész. Élvezzük a pásztor-idillt: a rét déli szélén egy árnyékos rönkre telepedik a társaság és senkit sem zavar az időveszteség, csaknem negyedórát bámészkodik a csapat. Aztán felmászunk a Ponor-katlant a Csodavár katlanától elválasztó gerincre, majd megkezdjük a kifényesedett, zsíros-nedves mészkősziklákon az egyre kínosabbá váló ereszkedést a Csodavár katlanába, a Vár-patak medre mentén. Lépésről lépésre egyre jobban kibontakozik előttünk, majd fölöttünk a 120m magas falban nyíló 60m-es barlangkapu, a „Portálé”, s ez minden nehézségért kárpótol. Fürkésző szemem a megfelelő embert keresi, akinek elmondhatnám, hogy felsőjúra pelágikus platform fáciesű mészkőből van, de úgy látom, ez most itt senkit sem érdekelne. A többi kilenc vagy épp az életért küzd, vagy épp áhít, illetve ezek különböző arányú keverékét gyakorolja, s az egész mondandómból talán a mészkövet fogná fel … az meg nélkülem is látszik.

Miután a banda nagyja biztonságos helyen kigyönyörködte magát, a kalandorok leereszkednek a barlang patakos részére, miközben a halvérűbbek fent megkezdik az átmászást a szomszédos katlanba, a „Külső-várudvar”-ba. Később itt verődik össze a társaság, s az „Alvilág kapuja” barlagbejáratából előtörő hűvösben egy jó hangulatú tízórait költünk el, majd különösebb nehézség nélkül a „Tulogdi-gádor” törmeléklejtőjén kimászunk a katlanból a fenti körútra.

Itt aztán kettéválik a csapat. A „nyugdíjas szekció” folytatja a körutat a Csodavár körül, míg mi, a fiatalság (az ötből három 40 fölött) megkezdjük ámokfutásunkat a Galbináriába. Első fogásként erőltetett menetben felkocogunk a Porcika-gerincre és elrobognánk a hatalmas Porcika-zsomboly mellett, ha nem mutatná a tábla, hogy itt van mellettünk. A zsomboly álfeneke alatti járatban gigászi, 50ezer köbméteresre becsült jégtömb rejtőzik, de ez persze fentről nem látható. Aztán a gerinc túloldalán megindulunk lefelé. Rettenetesen sokat ereszkedünk, amiben csak az a borzasztó, hogy majd ugyanitt kell visszafelé menetben felmennünk. De sebaj, tulajdonképpen ezért jöttünk...

Kisvártatva elágazáshoz érünk, a Galbina-kitörés fölött járunk. Nem ereszkedünk a völgybe, mivel ott majd feljönni szándékozunk. Kimegyünk a Galbina-kőközt nyugatról határoló sziklás Tábor-hegy Páholy nevű kilátójára. Fényképezünk, videózunk, nápolyizunk és gyíkok módjára sütkérezünk.

Aztán vissza az elágazáshoz, s le, a Flóra-rétre. A Flóra-rét hajdan költőket ihletett (Áprily Lajost pl.), de olyan, ma élő emberrel nem találkoztam még, akire különösebb hatást gyakorolt volna. Az összes többi pádisi rét szebb, vadregényesebb. Viszont mindenki jót kavargott itt a nem túl egyértelmű jelzések miatt. Mi is, így a jelzett útnál kicsit hosszabb, de százszorta kényelmesebb úton érkeztünk a Galbina parkolójába, a beszálláshoz.

Nem is haboztunk, rögtön megkezdtük a szurdoktúrát. Először a mederben, majd láncokon lépve-kapaszkodva a víz fölött. Nem vagyok egy klettersteig-matyi, de ezt a láncbalettet rettentően élveztem! Aztán fel, az oldalba, le egy barlangkürtőn, vissza a mederbe s már nem csak hallatszik, de látszik is a távolban a 10m magas Eminenciás-vízesés. Na, persze oda még el is kell jutni a mederben. Jobb oldalon, majd' 3 méterrel a víz felett lánc (vagy drótkötél?) fut vízszintesen a falon. Anett (akit a csodavári osztódásnál rám bízott az anyukája, így most nagy a felelősség a vállamon) tanácstalanul néz rám: hogyan tovább? „Mindig oda lépj, ahol koszos a fal!” – mondom, s ez be is válik. Anett felmászik a falra, megkapaszkodik a láncban és habozás nélkül, gyorsan halad a falon, a víz felett. (Anett amúgy 24 éves, de nem látszik, csak 17-nek.)

 

Megérkezünk az Eminenciáshoz. Csodálatos tünemény a barlangból vízeséssel előtörő patak! Különösen, hogy a barlang, ahonnan ered, számunkra is járható. Így kiadós nézelődés, mosakodás, fényképezés után felkeressük a Víznyelő-barlang „Látogató-járat”-át, ahol aztán még hűsölni is lehetett kicsit.

A barlang után haladtunk tovább fel, a Galbina-kőközben. Vízesést vízesés követett mi pedig csak másztunk felfelé sziklán, láncon, mindenen és szürcsöltük a látványt. Közben megjegyeztem a népeknek, hogy Kékszakáll barátom hogy utálná ezt a helyet! Uszodában dolgozik ugyanis, ezért a vízesések zúgása mindig a munkahelyére emlékezteti. Szegény pára!

Aztán, mivel minden jó véget ér egyszer, mi is megérkezünk a Galbina-kitöréshez, ahol egy 6m átmérőjű tavacskában a Galbina patakja a felszínre tör. Itt Hangi, a csapatvezető vájár egy újabb étkezést iktatott a programunkba (örökké eszünk?), majd elindultunk a végeérhetetlen emelkedőn vissza, a Porcika-gerincre. A 450m szintkülönbséget – mint leggyengébb láncszem – 3 nekifutásból én is teljesítem, majd a Hangi diktálta veszett tempót követve szlalomozunk a sziklás gerincen észak-északnyugat – a Galbina-szirt – felé. Innen lerobogunk a Glavoj-rétre.

Remek részidőket futottunk, így semmi akadálya, hogy kisebb pihenőt tartsunk a rét egyik lakókocsi-büféjénél, amelyet pillanatokon belül „Fapuma” névvel illetünk. Sör, kóla, ejtőzés. A Glavoj telítve: sátor sátor hátán. Nekünk még egy hegyre kell felmennünk – innen nézve nem tűnik nagynak – a másik felén le a rétre, majd fel a Pádisi-menedékházig. 3 km, pikk-pakk megesszük! Fent a hegytetőn gyönyörű tisztás, a hátunk mögött gyönyörű alkony... Megint fényképezünk...

Akármennyire is fárasztó nap volt, megérte!

A második nap képei: https://picasaweb.google.com/109969322265258264765/Padis2NapCsodavarGalbina?authuser=0&feat=directlink


Harmadik nap

A napi program a Szamos-bazár felkeresése (15,3km, kb. 500m szint). A Kék-Magura aljában indulunk a Varasó-réten át, s hipp-hopp már ereszkedünk is le a Meleg-Szamos forráságába. Még fel sem fogtuk, milyen szép helyen vagyunk, amikor szinte elénk ugrik az Aragyásza-barlang gigászi portálja, a „Babilon kapuja”. Előbányásszuk a lámpákat, aztán behatolunk. A társaság meglepően jól mozog a sötétben a vizes-csúszós sziklán, láncokon. Nem tudom, ki mire készült, mindenesetre senki nem töri ki a nyakát, még csak nem is nyafog. Igaz, a 10 fős brigádból négyen rendelkezünk némi hegymászó tapasztalattal (a többiekhez képest), így ha bárkinek problémája támad, azt rögtön észrevesszük és segítünk.

Maga a hely, mint barlang nem különösebben érdekes, pláne nem szép. Turistaútként viszont szenzációs! Keresztül egy tágas „átmenő barlang”-on. Amikor kamasz koromban – a 80-as évek elején – először olvastam róla a Turista Magazinban, nem akartam hinni a szememnek! S lám, a társaságunk is rettentően élvezi, ezt a negyed kilométert, a 30-40 méternyi sziklával fedett turistaút nyújtotta élményt. A folytatás a Medúza-zug sziklaszorosában további izgalmakkal szolgál: a meder lépcsői, behullott fatörzsek és maga a Szamos vize képezik a főbb akadályokat, de vígan megoldunk minden problémát. S közben zeng az ég, csapkod az istennyila a Felső-havason, s a Szamos-bazárt környező hegyek szorgosan visszhangozzák a csattanásokat, dörgéseket és morgásokat.

A Fortuna-liget tisztásán rövid pihenőt tartunk, majd felmászunk egy, a meder fölé 140 méterrel magasló sziklára (mert arra vezet a jelzett út). Szemben a Kucsma-kő sziklafala (Bábel-sziklák), alattunk mélyen a meder, a völgy felső végében pedig a Varasó-havas (1430m) erdőbozontos csúcsa. A táj fensége leírhatatlan. Oda köll menni, meg köll nézni!

A sziklakilátótól embert próbáló ereszkedés következik egy meglehetősen instabil törmeléklejtőn. Számunkra ez lett az egész kirándulás legkellemetlenebb nehézsége, de szerencsére ezt az akadályt is balesetmentesen vette a brigád. Hamarosan leérünk a völgybe, átkelünk a Meleg-Szamoson, s megkezdenénk a visszautat a bal parton, ám a csapat újfent leáll, falatozni. Na, addig én előre megyek és privátban felfedezem a Piccolo-vízesést. Aztán felmászunk a „Belcazár palotája” nevű barlanghoz. Különös izgatottsággal fésülöm át a 75m hosszú, kanyargós barlangot. Talán a feliratot keresem? „Mene, mene, tekel, ufarszin”... Az ószövetségi Dániel próféta apokaliptikus könyve 5. részében Belcazár babiloni király (Nabukodonozor fia) lakomáján a palota falán megjelenő titokzatos feliratot... Megméretett és kevésnek találtatott – másnapra halott volt már.

A barlangtól távozva elered az eső, miközben a Bábel-sziklák aljában haladunk. Felnézve meglátom a szikla tövében a „Dániel próféta oroszlánbarlangja” kerek bejáratát, de nincs különösebb kedvem utat törni hozzá a vizes csalánban... Egy sziklapillér mögül rálátunk a túlparti sziklakilátóra – elég vad hely innen nézve talán még vadabb.

 

Megyünk tovább az esőben. Három vállalkozó szellemű fiatal leszalad a Moloh-barlangot megnézni, mi megyünk tovább, s megvárjuk őket a Fortuna-ligetben, ahol nagyobb lélegzetű falatozás veszi kezdetét. Közben eláll az eső. A mottóban emlegetett híres pádisi esőből nekünk szerencsére csak ennyi jutott … nem nagy baj. Míg a népek lakmároznak, a hegymászásban viszonylag jártas négyes (Hangi, Imi, Zoli meg én) csendben megegyezik, hogy a visszaútban is mellőzzük az Aragyászát felülről megkerülő ösvényt és megint áthajtjuk a brigádot a barlangon.

Ezt egyáltalán nem bántuk meg, mert míg odakünn eső utáni derült idő uralkodott, odabent, a barlangban sűrű köd képződött, ami gyakorlatilag ismeretlenné tette a pár órája végigmászott járatokat. A fejlámpák fénye sejtelmes, semmibe vesző pásztákat hasítva táncolt a sötétben... kell ezt ragozni? Vannak élmények, látványok, benyomások, amiket soha nem felejtünk el. Ez is olyan. Állati szép volt!

A Szamos-bazárból a reggel megjárt útvonalon, a Varasó-réten és a Magura lábán – némi közelharcot vívva a hírhedt pádisi útonálló lovakkal – mentünk vissza szállásunkra.

A harmadik nap képei: https://picasaweb.google.com/109969322265258264765/Padis3NapSzamosBazar?authuser=0&feat=directlink

Címkék: Pádis Bihar





Bejegyzések 1 - 4-ig. Összes bejegyzésed: 4

komagizella
2011/09/20 16:21:21

Csodálatosak a képeid és a blogodat nagy élvezettel olvastam.....fantasztikus élmény lehetett, (kicsit irigykedtem)!!!


Köszönöm, hogy megosztottad velünk!



Angyom
2011/09/19 21:09:30

Élvezetes!!!



bereznaij
2011/09/16 08:51:58

Jesszus! De élveztem....



Futrinka22
2011/09/15 21:54:07

Igen élvezetesre sikeredet a csodás fotókkal megspékelt blog. Nagyon -nagyon -nagyon irígylésre méltó élménydömpingben volt részetek:) Köszönöm a beszámolót, várom a folytatást:)





*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.