Üdözlet minden Földönjáró kollégának, és kolléganőnek.

Szeptember 10-11-én éjszakai teljesítménytúrát hírdetett a CSMTSZ. Neve: Ember a gáton

72km-ert 9 óra alatt kell teljesíteni kerékpárral Csongrád és Szeged közt a Tisza töltésén.

Három fős kis csapatunk (ZoliGyulaésÉn) Csongrádról indult este 6-kor. A vasútállomáson volt a nevezés és rajt. A városon áttekerve hamarosan elértük a gátat. Itt hangyányi aszfalton gurultunk a közúti hídig, ahol a hídon áttakerve a bal parti töltésen délnek fordulva Mindszent felé haladtunk. Közben szép csendesen ránk sötétedett. Előkerültek a gyertyák, fejlámpák, villogók, reflektorok, fénykürtök, jelzőrakéták... kinek-kinek látási, illetve láthatatlansági viszonya alapján :)

Mindszenten ásványvizet kaptunk, és tekintve hogy jó időt gurultunk, így egy kávé és sör erejéig, betértünk a Gyümibe. Kis nyújtózkodás, és sütike után továbbgurulva a túra legklasszabb kerékpár útján haladtunk Mártélyig. 

Megjegyzem hogy az egész távon az aszfaltozott szakaszok alig 6 km-ert tettek ki összesen. Ugyebár ez azt jeleni hogy földgáton kell tekerni...  Azért a 72 km alatt elhangzott a "mikorérünkmároda" és "ottvagyunkmár" csatakiáltások :)

Az éjszaka gyönyörű teliholddal kényeztetett minket, ragyogtak a csillagok. Íly fényviszonyok mellett érdekes árnyékokat vetett az ártér és a gát flórája. Az egyébként "unalmas" Alföldi táj új arcát mutatta ebből a perspektívából. Vadállatok neszeztek a körülöttünk...

 Mártélyon az ellenőrző pont a holtág lejárónál volt. Akkora almát kaptunk amilyet még életemben nem láttam. nagyon finom volt, de csak félig tudtam megenni. Melegítő fölsőt vettünk magunkra, mert kissé hűvös éjnek néztünk elébe, és még csak féltávnál jártunk.

Mártélyról az Algyői Tisza közúti híd felé vettük az irányt. A vasúti átjáró előtt meleg teát kínáltak az érkezőknek. Itt figyelni kellett, mert gátat váltottunk aképp, hogy a hídon átkelve a folyó jobb partján déli irányban gurultunk Szeged felé. Ezen a szakaszon már be-be értük a gyalogos tagozatot, és bizony akadt köztük szép számmal kivilágítatlan példány ülő, fekvő, halmazállapotban némely :)

Megjegyzem aki nem tudná hogy nagy figyelmet és folyamatos koncentrálást igényel nappal is, nemhogy éjjel biciklizni földgáton. Ugyanis adott egy 20 cm-es "csík" azon kell egyensúlyozni. Közben  öklömnyi kövek és magas fű és néhol előfordulnak kar vastagságú repedések a töltés koronán.

Algyő mellett elhaladva jó néhány km után következett a túra fénypontja, az idén átadott M43-as Móra Ferenc Hídja. Csokit majszolva gyönyörködtünk a kivilágított híd látványában. Az autópálya alatt átvezető úton, visszatérve a gátra a Cél irányába kerekeztünk. Már messziről láttuk a megyeszékhely fényeit. A Dóm két tornya, mint két szál gyertya világlott az éjszakában. Innen már gyerekjáték a túra, főleg hogy tudod, "megcsináltam" :)

Az Alsó-Tisza Vidéki Vízügy-nél volt a finis. Itt gulyáslevessel és almás rétessel várták a fáradt holdkóros emberkéket. Mondanom se kell hogy hajnal fél kettőkor bezabálni, nem diétás kaland... :) Átvettük a jól megérdemelt jelvényt és oklevelet, s utána még lecsavartunk egy gyenge 28-at hazáig az iccaka közepin :) de csak azért hogy meglegyen a 100kiló :)  Hajnali fél 4-kor értünk Vásárhelyre.

Hát így történt... aki nem hiszi járjon utána... vagy ami még jobb, próbáljátok ki!  :)

 Üdv: Erika