![](https://lh5.googleusercontent.com/-0fU0eVg2ReQ/TnKCMyGHrlI/AAAAAAAAJIg/0ZttsBfOUhk/s720/P%2525C3%2525A1dis_0439.JPG)
A Galbinárium egy kalandpark, ingyen. Majd egyszer kitalálják és szednek érte belépőt. A patak medrében kell a forrás felé haladni, az utat sziklafalba erősített láncok, létrák segítik vagy hátráltatják, kinek hogy. Aki még nem járt itt, de volt a Szlovák Paradicsomban, az kábé el tudja képzelni a Galbina-szorost. De itt olyan meglepetések érik az embert, mint sehol! Egyszer csak eltűnik a lánc egy szikla tetején és ámulva veszed észre, hogy egy kisebb barlangban folytatódik az út. Onnan spirálban lefelé, mint a Jamie és a csodalámpa. ![](http://www.turatars.com/file/smile/biggrin.gif)
Később láncon táncolós szakasz, aztán a zuhogó Eminenciás vízesés, ahonnan fotókat lehet küldeni például Tigernek. Aztán újabb mászás a víz mentén és egy hatalmas, átjárható barlang következik, lámpa fejre és indulás befelé. Csak győzd a csodálkozást! A kijárat előtt még egy mellékút az Eminenciás felé, ki lehet ülni a barlang ablakába, ahol folyton fúj a szél és tükörsimára mosta a víz a köveket.
![](https://lh3.googleusercontent.com/-4_TCpmL1G74/TnKCW9dJcDI/AAAAAAAAJJE/Jfn-Qj_W97o/s720/P%2525C3%2525A1dis_0471.JPG)
![](https://lh5.googleusercontent.com/-Y3h4ACtVmBM/TnKCebGVFrI/AAAAAAAAJJk/S9CN8BQbiZA/s720/P%2525C3%2525A1dis_0486.JPG)
EHP megjegyzi, hogy volt még itt egy szakasz, ahonnan annak idején egy nő sírva fordult vissza! Tényleg! De az a láncos rész, még feljebb!
Hát akkor…feloda! Közben nézünk jobbra-balra, még oda is jó lenne lemenni, még abba a barlangba benézni, stb. Ki van számolva az időnk, vacsira haza akarunk érni, meg hát a vízzel és az energiával is takarékoskodni kell. Továbbá van köztünk egy józan ember, a Kőszakértő, aki nem enged kilengéseket. Rövid táplálkozás a kitörésnél, aztán megkezdjük menetelésünket vissza a fennsíkra.
![](https://lh5.googleusercontent.com/-3QBoyGg_mFk/TnKCwQ3dgtI/AAAAAAAAJKs/VfgeKynkqTM/s720/P%2525C3%2525A1dis_0549.JPG)
A Galbina-szirt érintésével még emberi időben leértünk Glavojra. Egyből szerelmes lettem ebbe a rétbe. Jó, jó, tényleg romános és az erdőbe járnak az emberek nem hivatalos ügyeket intézni, meg minden…De van neki valami meghatározhatatlan sármja, amihez hozzátartoznak a sátrak, a tábortüzek, a Tereza Terasza, azaz a Fapuma, a patak fölé ácsolt kocsmapad, az, hogy valaki a fogát mossa a patakban, van, aki más testrészét, meg ugye, a naturfrigós sörhűtés…
![](https://lh5.googleusercontent.com/-qky55MjAPOo/TnKCxb1tpEI/AAAAAAAAJKw/8WngwjMdGcs/s720/P%2525C3%2525A1dis_0550.JPG)
Az a kis pálinka már csak elmélyítette a barátságot, amit Glavojjal kötöttem első látásra, ahogy végignyúltam a naplementében és hagytam, hogy megérintsen a nagy békesség.
![](https://lh5.googleusercontent.com/-GEuY64xIVUo/TmU0LeGSHSI/AAAAAAAANyM/ZIVqaqNDb1c/s912/P%2525C3%2525A1dis%2525202%252520178PH.jpg)
Szép nap volt. Hát még az alkony. Buzeráltuk a lenyugvó napocskát a fényképezőgéppel egy kicsit, utána „Néni Rétje” és hipp-hopp, már meg is érkeztünk a szálláshelyre. Kellemesen elfáradtunk, finom vacsi várt és a csapat másik fele: fülig érő hangulatban.
![](https://lh4.googleusercontent.com/-rLxNzII1QBs/TmSown3RIXI/AAAAAAAANqI/3UT3hsMxpkk/s640/P%2525C3%2525A1dis%2525201%252520395.jpg)
![](https://lh4.googleusercontent.com/-oswIk9_LoYM/TnkUMvAMdYI/AAAAAAAAJQo/ONy4Lz-FagE/s720/P%2525C3%2525A1dis_0837.JPG)
A Harmadik nap célja életem újabb nagy várakozása, a Szamos-bazár volt. Na, ez megint nem előzmény-nélküli. Néhány éve családostul akartam ott bevásárolni, Biharfüred felől támadva. Piros pötty jelzés vezetett az Istenek havasáról, de egy idő után a jelzések át lettek húzva és mindenütt az ösvényre dőlt (vagy döntött?) fenyőfák állták utunkat. A gyerek kezdte rosszul érezni magát. Később már jelzés sem volt - a gyerek halkan nyafogott. Egy idő után fogalmam sem volt, hogy jöttem én ide? A fiam kiskorától megszokta, hogy anya onnantól élvezi a kirándulást, ha van egy jó kis eltévedés, de most valahogy nem voltunk humorunknál. Kezdett rajtam is elhatalmasodni a kétségbeesés.
Sűrű fenyőerdőben bolyongtunk és világunkat sem tudtuk. Szép volt amúgy, mindenütt hatalmas páfrányok és vastag mohaszőnyeg, de a legeslegszebb a tájolóm volt, amikor előhalásztam! Nem egyszer tette már meg nekem azt a szívességet, hogy hazavezetett, de itt nagyon hálás voltam érte. Azóta még a wc-re is magammal viszem.
Most a Varasó-rét felől indultunk bazározni, meg is érkeztünk annak rendje-módja szerint, de némi népmesei fordulat után: egy-két próbát ki kellett állnunk, nehogy elfelejtsük, hol is vagyunk!
Először egy málnabokor állta utunkat, a málnaszemek könyörögve néztek ránk: egyél meg! egyél meg! Még szerencse, hogy velünk volt a hős Málnavadász! Halált megvető bátorsággal nekilátott! Mi pedig segítettünk.![](http://www.turatars.com/file/smile/tongue.gif)
A málnabokor hálálkodva suttogta: - Mire hazafelé jöttök, újabb málnaszemeket érlelek nektek…(aztán kicsit agresszívabban: ) – Kis éhenkórászok! ![](http://www.turatars.com/file/smile/emo/2guns.gif)
Döbbenetes volt…
A málnás eset után sokáig nem tértünk magunkhoz…mígnem a Varasó háznál összetalálkoztunk egy kis fekete emberrel. A kis fekete ember a pádisi pásztorok kalapját viselte, de ez csak álruha lehetett. Széles kézmozdulatokkal (csiribú-csiribá), valami érthetetlen halandzsába kezdett, már majdnem kutyá-majommá varázsolt bennünket, de -szerencsére - velünk volt a hős Mókamiki, aki szintén érti a halandzsát. Először lyukat beszélt a kis fekete ember hasába, aztán – fusson, ki merre lát!
![](https://lh6.googleusercontent.com/-bTqowCngdfQ/TnkTEAE4-GI/AAAAAAAAJMA/KvF9CBwNvTQ/s720/P%2525C3%2525A1dis_0584.JPG)
Szerencsésen megmenekültünk. Hhhhh…
Mentünk, mendegéltünk (árkon-bokron át), egyszer csak megpillantottunk egy csapat táltos paripát. Merthogy éppen arra az útra ette őket a fene, amin mi a bazárba igyekeztünk.
Nem látszottak amúgy táltos paripának, én egyszerűen csak lónak néztem őket, de ahogy közeledtünk, napnál világosabb lett, hogy valami nagyszabású haditervet forralnak ellenünk.
Mindannyian abban a hitben voltunk, hogy közeledtünkre szétszóródnak a jól nevelt pacikák és hagynak bennünket továbbmenni az úton. Erre ők, nemhogy szétszéledtek volna, még jobban összeálltak. (Mint a leveles gané.) Hőseink (Név szerint a hősöket! Jól van! Akkor…) Kőszakértő, Mindenthoztam és Málnavadász személyesen indultak tárgyalásra a táltosok vezéréhez, a Nagy Fehér Lóhoz, aki kegyeskedett keresztben állni az úton. Azonban sorra lepattantak róla, mert a Ló nem jött zavarba, hanem szembe fordult a legényekkel és csúnyán nézett. Közben mi, nőnemű személyek, már hátrébb húzódtunk, nem annyira az ártatlanságunkat, mint inkább a testi épségünket védelmezendő.
És ekkor…Kőszakértő érces hangját hallottuk: - Hátrasunyta a fülét! – Nézzétek, hátrasunyta a fülét! Meneküljüüüüünk!
Hát így történt. Okosabbnak láttuk kikerülni a Táltosok gyülekezetét. Mögöttük, egy útkereszteződés fáinak árnyékában már várt ránk a piactér….
(Jajj, bocsánat, annyira rákattantam a mesélésre és még csak most érkeztünk a Szamos- bazárhoz!)
Ó, hát a Szamos-bazár felülmúlta legszebb elképzeléseimet is! Alighogy felmásztam az első lánccal biztosított falon és átkukkantottam a sziklán túlra, kikerekedett a szemem a gyönyörűségtől: az Aragyásza barlang hatalmas bejárata feketéllett előttem. Nem is mondtam senkinek, csak annyit, hogy itt meglepetés vár ránk.
Remélem, a többiek is jól meglepődtek!
![](https://lh6.googleusercontent.com/-N1MEKBCYlSk/TmS78lvPd5I/AAAAAAAANrg/DKdVStFhQKQ/s512/P%2525C3%2525A1dis%2525202%252520001.jpg)
A barlangban vezetett tovább az út, patakon, sziklákon át, itt-ott létra, lánc a kapaszkodáshoz, mindezt a fejlámpák fényénél. Egy-két helyen „kilyukadt a mennyezet”, ott egy kis napfény is segített a tájékozódásban. Szép belépő volt a bazárba! Még odakinn láttuk, hogy gyűlnek a felhők, a barlangban már hallottuk a sziklákról visszaverődő mennydörgést. Különös hangulata volt, mintha a barlang akarna felrobbanni!
![](https://lh5.googleusercontent.com/-Rm63gEVZoIM/TnkTRAUPbmI/AAAAAAAAJMo/ld3vCGdjGo8/s720/P%2525C3%2525A1dis_0622.JPG)
![](https://lh6.googleusercontent.com/-P6oPJB2cy6E/TnkTRjlqweI/AAAAAAAAJMs/fcoWbkHuTBc/s720/P%2525C3%2525A1dis_0630.JPG)
![](https://lh3.googleusercontent.com/-hsUg5REPthw/TnkTSu7DsDI/AAAAAAAAJMw/Ko5W_zVMQV8/s720/P%2525C3%2525A1dis_0633.JPG)
![](https://lh4.googleusercontent.com/-YTkk6HBeCRE/TnkTWiJ0wmI/AAAAAAAAJNE/b1w9KpHgfOc/s720/P%2525C3%2525A1dis_0646.JPG)
A következő vásárfia a Meleg-Szamos szurdoka fölött nyíló igen látványos kilátó, amit nem adtak ingyen, felfelé ég a zsír, ég a zsír, lefelé fáj a térd, fáj a térd.
Itt meg kell jegyeznem, hogy Nemadomfel Judit(h) miről kapta az előnevét. Már az első kirándulásnál meglötyögősödött a térde kalácsa, legnagyobb ámulatunkra mégis bevállalta és szépen végigcsinálta a bazár körutat is. Aki ereszkedett már le a Meleg-Szamos völgyébe a hírhedt kőgörgetegeken, az sejtheti, hogy befáslizott térddel ez milyen fájdalmas lehet.
![](https://lh3.googleusercontent.com/-o0fA0Hqkofo/TnkTrNARgLI/AAAAAAAAJOQ/SBPDbtbjFNs/s720/P%2525C3%2525A1dis_0710.JPG)
![](https://lh3.googleusercontent.com/-NDXlplsa4f8/TnkTsrPDjNI/AAAAAAAAJOU/JkvEikPHdGo/s720/P%2525C3%2525A1dis_0712.JPG)
Odalenn strand a Szamosban, aztán újabb barlangok megtekintése és rengeteg gyönyörű, érett, nagy szemű málna, mindenütt! Időközben az eső is eleredt, hogy ebből se maradjunk ki. Hazafelé – közkívánatra J – újra az Aragyásza zárta a kört, most a másik irányból, a rutinnak köszönhetően félannyi idő alatt. Az eső elállt, de a párás levegő homályosan kavargott a bejárat előtt, egészen más képet mutatva a „felső világból”, mint idejövet.
![](https://lh5.googleusercontent.com/-OAr2sUELGfg/TnkT6GafWwI/AAAAAAAAJPE/OyTlRncmDuM/s720/P%2525C3%2525A1dis_0746.JPG)
![](https://lh5.googleusercontent.com/-3BYeTMexmjY/TnkUH3MMc7I/AAAAAAAAJQM/H0jMWA1zf9U/s512/P%2525C3%2525A1dis_0813.JPG)
Nagy megelégedéssel sétáltunk vissza a táborba.
Folytatása következik
Címkék: Galbina Szamos-bazár