Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Alacsony-Tátra gerinctúra 2009.
2009/12/16 21:28:52 Küldte: ranti

Alacsony-Tátra gerinctúra (2009. augusztus 15-től augusztus 22-ig)

 

Nagy izgalommal készültünk kicsi túrás csapatunkkal: Zolival, Mikivel, Soma fiammal és jó magammal az Alacsony-Tátra gerinctúrára. Zoli már járt itt, így Ő volt a túravezetőnk, mint már annyiszor a legtöbb hosszú túránkon.

 

Augusztus 15-én korán reggel indultunk, hogy az első éjszakát már fent a gerincen, a kijelölt engedélyezett sátrazóhelyen tölthessük.

Délután egy óra körül érkeztünk meg Donovaliba, rövid pakolás, bakancshúzás után, közel 24-25 kg-os hátizsákokkal a hátunkon – Jaj, de nehéz!!! - elindultunk utunk végcéljához, a 92km-re lévő Király-hegy csúcsához (Králova hola), valamint az alatta elterülő Telgárt községbe, ahonnét tovább folytatjuk majd az utunkat a Szlovák Paradicsomba.

 

1. nap: Donovalit – 915m - elhagyva rövid emelkedő után egyre meredekebben emelkedett a gerinc alattunk, a Kecskeháton már nagyon szuszogva mentünk fel. Majd az első csúcs után – Istenem, mennyi csúcs lesz még előttünk! – meredek lejtőn leérve, a Hédeli-nyeregben (Hiadelské sedlo) – 1.099m - éjszakáztunk. Ebben a nyeregben több oldalról is nyitott faház  állt, mely már foglalt volt, így maradtak alvásra a sátraink. Mikivel, Somával osztoztunk a mi négyszemélyes sátrunkon, míg Zoli kétszemélyes sátorban aludt.

Bebújva sátrunkba nem is gondoltam volna, hogy milyen jó kinyújtani a lábamat, gerincemet. Könnyen elaludtam.

Ezen a táborhelyen találkoztunk először több gerinctúrázó sorstársunkkal. Persze későbbiekben egymást meg-megelőzve, minden sátrazó helyen összefutottunk éjszakára.

Itt jegyzem meg, hogy fiamnak enyhe hasmenése volt már itthon kezdődően, így Ő csak kekszet evett, vagy inkább nem evett. Én igyekeztem jól beosztani az öt napra szánt 1kg. kenyeremet, nem ettem sokat. Persze éheznem nem kellett a túra során, mert a bőséges olajosmagvak, szőlőcukor pótolta az elveszett kalóriákat.

 

2. nap: Szokásomhoz híven korán ébredtem, kisurrantam a sátorból és elindultam visszafelé az emelkedőn pár fotó elkészítése miatt.

Ébredés, reggeli után, gyors pakolás és elindultunk fel a következő csúcsra, mely igen meredeken emelkedett. Az aznapi első csúcsra felérve teljes pompájában kibontakozott a hegygerinc, ahol majd az első napokban haladnunk kell.

A kezdeti pár csúcs után megállapítottuk, hogy minden csúcs után jön egy közel ugyanolyan meredek lejtő, ahonnét ismételten felfelé kell menni. Fel és le, nem is tudom melyik volt nehezebb.

Miklósnak a csípőizülete megfájdult, nehezére esett a menés, de gyógyszer hatására le tudta küzdeni ezt a fájdalmat. Persze ez a fájdalom még többször vissza-visszatért.

Utunk során megerősödött a szél, de számomra csak szebbé tette az utat, mivel én nagyon szeretem mikor a „szél a bőröm alá kúszik és simogat”.

Éjszakát Pod Sedlom Djurkovej menedékháznál – 1.054m - töltöttük. Itt egy nagyobb turistaház (30-35főt befogadó, egy légterű) állt. Sátrat addig nem engedték felállítani, míg a házban minden hely el nem kelt. Szerencsénkre elkelt, így tudtunk saját sátrunkban aludni! Különben elég borsos büntetést emlegettek, ha kint aludtunk volna a sátrunkban. Nem értettük ezt a szabályt, mert a Nemzeti Park bejáratánál lévő táblán sátrazó helyként volt feltüntetve ez a hely is. Az itt lévő idősebb gondnok nyíltan ellenszenves volt velünk. Az egész túra során csak ő tanúsított ilyen magatartást.

Vacsoráztunk, fürödtünk és aludtunk egy jót.

Megemlítek egy német túrázó csapatot, akikkel szintén állandóan kerülgettük egymást. Szóval hárman voltak, felállítottak egy nagy 4 személyes sátrat és egy „kutyaólat”. A két sátorban aludt egy-egy ember, míg a harmadik kint a szabad ég alatt. Nem értettük, hogy akkor miért cipeltek ennyi sátrat. Lehet az esetleges esőre, rossz időre készülve? Lehet.

 

3. nap: Reggeli teendőink után ismételten visszamásztunk a gerincre, Mikinek továbbra is fájt a forgója, kicsit megijedtünk, hogy fel kell adnia. Szerencsére hősiesen bírta a terhelést. Soma gyomra is helyre jött, így haladhattunk az első kétezres csúcs Deres (Derese) - 2.004m - felé.

A gerinc nyomvonalát követve gyönyörködtünk a körülöttünk lévő csodálatos tájban, panorámában. Messze Magas-Tátra csúcsai is kiemelkedtek az alattuk lévő felhőkből.

A Deresre sziklákból, „óriások” által kirakott út vezetett. Ez az út végig vitt a másik 2 kétezres, Chopok – 2.024m - és az Alacsony-Tátra legmagasabb csúcsára Gyömbérre (Dumbier)  - 2.040m - is.

A Deres alatt elkapott bennünket egy kiadós vihar. Esőkabátjainkat felvéve rohanvást igyekeztünk a Chopok alatt lévő étterembe. Villámok ott cikáztak mellettünk, túrabotjaink is ráztak, rezegtek. Sőt még egy kisebb forgószelet is láttunk. Megjegyzem, hogy itt teljesítettük először a kiírt szintidőt.

Az éttermet elérve sajnos nem tudtunk beljebb jutni annyi volt az eső elől ide menekült turista. Szerencsénkre a vihar amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment. Utána a teraszon szárogattuk ruháinkat, bakancsainkat.

Tanulság: le kellett volna térni a gerincről, túrabotokat valahol letenni és úgy kivárni a vihar elmúltát. Én még soha nem féltem így viharban és még soha nem is voltam így kiszolgáltatva. De azt hiszem ez utóbbit mindegyikünk elmondhatja.

A Chopokra már nem mentünk fel az idő rövidsége miatt - Soma kivételével már jártunk a csúcson -, hiszen előttünk volt még a Gyömbér megmászása is. A túraút a Gyömbér csúcsa alatt vezetett el, így felváltva mentünk fel a tetejére a hátizsákok őrzése miatt. Először Soma meg én indultam el, de újból dörögni kezdett az ég messze, így felrohantunk, pár csúcs fotó és lerohantunk a csúcsról. Miki és Zoli már jobban járt, mert elkerült bennünket a vihar. Igaz mi meg ez idő alatt bóklászhattunk a különböző kiszögeléseken.

Az éjszakát Stefánika – 1.728m - menedékházban töltöttük. Itt fürödni és vacsorázni is tudtunk elfogadható áron. Nagyon szép kulturált menedékház. A szálláshoz még meleg reggeli is járt.        

 

4. nap: Meleg reggelink elköltése után elsőként indultunk a menedékházból. Igaz ez mindig úgy volt, hogy mi hagytuk el először a táborhelyet. Nagyon szépen emelkedett a gerinc. Sajnos aztán egyre több száraz fenyő mellett közeledtünk az Ördöglakodalma-hágóhoz (Certovica) – 1.238m -. Nagyon meredek lejtőn ereszkedtünk le a hágóba. Itt finom meleg ebédet ettünk az étteremben.

Délután aztán ismételten elindultunk fel a gerincre. Sajnos az utunk száraz fenyők, tarvágások mellett vezetett.

Az esti szálláshelyünkre, Ramza kunyhóhoz – 1.260m - elsőként érkeztünk meg. Optimistán elfoglaltuk a kunyhót, de aztán egyre több turista jött, így Miki kivételével gyorsan kiköltöztünk a kunyhóból. Volt egy kis poén is, mert elhagytam valahol az ingemet napközben és az utánunk jövő túracsapat egyik tagja felszedte s elhozta utánunk. Szóval ezen a szakaszon volt serpám is. Somával a sátrunkat csak nagyon meredek helyen tudtuk felállítani. Hát nem sokat aludtam, a végén már amennyire tudtam levetkőztem, hogy a bőröm tapadjon, és ne csússzak le mindig a sátor aljába.  Hát így aludtunk, illetve nem aludtam.

 

5. nap: Somának reggelre visszatért a hasmenése, de most már sokkal súlyosabb formában. Nem tett jót neki a meleg és finom ebéd. Szerencsére széntablettával meg tudtuk állítani és láza sem volt. Újabb egy napos diéta számára.

Itt egy helyütt el is tévedtünk. Még Zoli túrabotja is elveszett, de aztán hosszas keresgélés után szinte az orrunk előtt találtuk meg.

 

A gerincen haladva le és fel, Zadna hola – 1.619m – csúcsáról a Priehyba nyeregbe – 1.190m – ereszkedtünk le tarvágásos, igen meredek lejtőn. No persze, ha lejöttünk, akkor már fel is kellett mennünk. Nem mondhatjuk, hogy nem fáradtunk el.

Ismételten a gerincen jártunk, ettől fogva már végig kísért bennünket a Magas-Tátra fenséges vonulata. Gyönyörű látvány volt. Sajnos itt is nagy volt a fenyőkár, ami zavarta a panoráma szépségét.

Már kezdett sötétedni mikor Andrejcová kunyhóhoz – 1.410m – értünk. No, itt volt aztán rengeteg ember, mert itt már a szembejövő túracsoportokkal is találkoztunk. A háznál nem volt már hely a sátrak felállítására, így a gerincen sátraztunk. Ezt nem is bántuk meg, igaz a mellettünk, szabadég alatt alvó szlovákok szerenádot adtak. A Magas-Tátrában gyönyörködve hajtottuk álomra a fejünket vacsoránk elfogyasztása után. 

 

6. nap: Reggel sátrainkat a törpefenyők ágain szárítottuk. Úgy nézett ki, mintha azon lett volna felállítva. Igen jót nevettünk.

Pakolásunk után én kis kitérőt tettem az itt lévő kereszthez, megköszönni azt a sok élményt, csodálatos látványt, amit eddig kaptunk s kérni, hogy ez továbbra is így maradjon.

Most már vélhetően utoljára indultunk el a gerincre fel, hogy elérjük a túránk legutolsó csúcsát, a Király hegyet (Králova hola) – 1.946m -. Már nagyon messziről látszott a csúcson lévő adótorony, de addig még jó pár kisebb csúcsot meg kellett mászni.

Én a csúcs előtt gyorsabb tempóra kapcsoltam, hogy legalább itt én érjek elsőnek célba, hiszen eddig mindig megelőztek az utánunk később induló túrázók. No, nem voltunk lusták, csak szerettünk sokat fotózni és nézelődni is. Szóval elsőnek dőltem le a csúcstábla alatt.

Kisebb pihenőt tartottunk aztán elindultunk lefelé, hogy elérjük Telgárt – 990m - települést, ahol reményeink szerint, ha minden jól megy, és Zoli eléri a megfelelő buszcsatlakozásokat, akkor Donovaliból autóval még aznap visszajön és felvesz bennünket.

Lefelé nagyon-nagyon meredeken kellett lemenni. Persze közben megkerestünk egy geoládát is. A lejtőn Miki előre ment, el is veszetett, mert rossz turista utat követett. Soma fiam érte utol egyik forrásnál, ahol épen frissítette magát egy fürdéssel.

Míg Mikire vártunk Zoli előre ment, hogy biztosan elérje a buszokat. Mi pedig szépen lassan bandukolva indultunk csak lefelé és lefelé és még mindig lefelé, azt hittem soha nem érünk le. Meg is fájdult a lábam tisztességesen. Telgárt határában mi is megmosakodtunk kicsit, aztán beültünk egy kocsmába. Sörünk elfogyasztása után Somával főztünk egy kiadós virsli vacsorát. Zoli késő este érkezett meg autójával, mi nagy örömünkre.

Fejünket már a Szlovák Paradicsomban lévő podlesoki autóskempingben felállított sátrunkban hajtottuk álomra.

 

Összegezve: Gyönyörű hegyi tájakon jártunk, a völgyek sokaságának szépsége, benne megbújó falvak színessége megejtően gyönyörű volt. Az égbetörő fenyőfák erdeje, az alhavasi gyep, a törpefenyők kuszasága, a zöld megszámlálhatatlan sok árnyalata, a zergék örömteli ugrándozása, az égbe nyúló sziklák látványa mind-mind felejthetetlen élményt nyújtott. Jó volt a hegygerincen, sziklán ülve lábat lóbálni a semmibe s messzire nézni, gondolattal együtt szállni! Külön örültem, hogy együtt lehettem a fiammal, Mikivel, Zolival s arról már nem is beszélek, hogy ilyen „öregemberrel” nem találkoztam a hegyen, aki gerinctúrázott volna öt napig ekkora túrazsákkal.

Szerencsénkre nagyon jó időt fogtunk ki, csak egyszer volt egy fél órás vihar, hűvös csak esténként volt, minden sátrazó helyen volt iható forrás, ahol fürödni is tudtunk.

Megtapasztaltuk, hogy a vihart nem szabad félvállról kezelni. Sikerült kicsivel több, mint öt nap alatt teljesítenünk a túrát. (A leírás alapján öt nap alatt szokták teljesíteni.)

Fontos volt a túra során: meleg öltözék, esővédők, kényelmes bakancs, túraszandál, gázfőző, meleg hálózsák, jó sátor, olajosmagvak, szőlőcukor az elvesztett kalória pótlására, „csúcs csoki”, térkép s az öröm, jó kedv.

 

 

                                                                                          

                                                                                                    






*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.