„Amit az irodalom órákon nem mondtak el.”   Avagy:  „Jókai szamara.”  Esetleg:  „ A Dunai evezéstől, a Kinizsi-100-asig.”  Mostani írásomnak ezeket a címeket is adhattam volna. No, de ne kerteljek annyit, csapjunk bele a közepébe!

Nyáron a szigetközi kenuzást követően Pestig haza csorogtunk. Komáromban kikötöttünk. Megnéztük a Monostori erődöt. A felvidéki oldalon a várat, és szó esett a város nagy szülöttjéről, Jókai Mórról is.

A nagy mesélőnek mind két házassága hatalmas vihart kavart. 23 évesen, 1848. augusztus 29-én vette feleségül a nálánál nyolc évvel idősebb, ünnepelt színésznőt, Laborfalvi Rózát. Kinek akkor már volt egy nős színésztársától, egy házasságon kívül született leánya. Jól kiegészítették egymást, és boldogságban éltek Róza 1886-ban bekövetkezett haláláig. Az írót fogadott unokája, Jókai Róza, Feszty Árpád festőművész felesége segítette át a fájdalmon.

Regény alakjait gyakorta mintázta élő személyekről.  Persze más néven, más korba helyezve, kicsit megmásítva annak vonásait. Volt, aki büszke volt erre , mások viszont rossznéven vették, hogy ország-világ elé teregették viselt dolgaikat . Utóbbi ismerőseinek jó alkalom akadt a visszavágásra,  amikor a már idősödő író újra megházasodva, feleségül vette az akkor 20 esztendős   Nagy Bellát.

Nászajándékul egy fából faragott szamarat adtak neki. Ez azonban nem volt közönséges csacsi. Lábai több helyen el voltak fűrészelve, s hosszában kifúrva. Az üregekbe madzagot fűztek, s a négy láb négy zsinórját a szamár hátán összecsomózva egyetlen szálra lehetett felfüggeszteni. Amíg lógott nem is volt vele gond. De ahogy az asztalra akarták állítani, a tartásukat vesztett lábak összebicsaklottak, s az állat úgy elterült, mint ha letaglózták volna.  A félreértések elkerülése végett, cirkalmas kis táblán az alábbi magyarázó szöveget mellékeltek az ajándékhoz: „Nem áll már a faszamár!”

Igaztalan beszéd volt ez, mert tudni való, hogy a kor előre haladtával, sokáig megmarad az ember állóképessége. Lassabban jut a csúcsra, mégis eredményesebb, mert jobban tudja beosztani erejét.

Bizony a Kinizsi-100-ason is sok fiatal titán elvérzik. Az időjárástól függően alig 52-58 % ér 24 órán belül a célba. Míg az 55-60 közötti korosztály szinte kivétel nélkül időben teljesíti a távot. Így van ez a szebbik nemmel, és a hegymászó expedíciókban is.

 Főtt is a feje szegény Jókainak, hogyan vágjon vissza barátainak, de meg oldotta helyette a dolgot ifjú arája. Csipkelődő barátnői fülébe valami olyasmit suttoghatott, hogy az jó punci beszippantja az arra érdemes szerszámot. No de hát az asszony-nép sem arról híres, hogy sokáig magában tartsa az ilyen titkokat. Nem kellett hozzá sok idő, hogy kerülő utakon Móricnak is fülébe jusson a dolog. Bella szerelme be is aranyozta az akkor már országosan ünnepelt író hátra lévő éveit.

Címkék: Jókai Szamár Laborfalvi