Nem tudom kinek köszönhetően, de jött egy ötlet, hogy vizsgaidőszak van, lehetne csinálni egy tanulmányi kirándulást. Ki lett tűzve a nap: 2011-12-15

Indulás: Győri vasút állomás 8:00 - gondoltam én, csak miután alaposan elolvastam az értesítő email-t, jöttem rá, hogy az a gyülekezés időpontja volt . Sebaj, úgyis beértem már 7:20-ra, addig meg olvasgattam a friss híreket (éljen a mobilnet). Csapat 92,31%-osan össze is jött (13ból 12fő. Az utolsó emberke a következő állomásnál csatlakozott), kényelmesen megvettük a jegyeket, majd felszálltunk, szerencsére a jó vonatra.

Indulás: 8:51 - és mostmár tényleg ez az indulási időpont. A vonat a régi műbőrös, egyterű (ezt jobban szeretem, mint ezeket az újabb fajta, külön székeseket). Zötyögtünk, beszélgettünk, és végül egy órás zötykölődés után, 9:51-kor megérkeztünk Bakonyszentlászlóra.

1. rész: Bakonyszentlászlón (ha már ugye tanulmányi kirándulás) első utunk a Régi bauxit átrakóhelyhez vezetett. (Bár ez kicsit ferdítés, mert legelőször akinek kellett, a folyóügyeit intézte, de végülis ez nem olyan fontos tény ). Ahhoz képest, hogy már lassan 10éve nincs használva az átrakó, elég kultúrált volt a környék, és a sínek állapota is. Az őrtornyok magányosan magasodtak, és nézték a kíváncsi betolakodókat. Volt egy 'vad' házőrző is, akivel a békesség kedvéért nem kezdtünk ki, és kölcsönösen megtartottuk a megfelelő távolságot. Érdekes volt, ahogy a már használaton kívüli sínek közül törnek elő az ősi erők, bújnak elő a fenyő csemeték. Miuután jól kinézelődtük magunkat, következett a túra következő része.

2. rész: Visszamentünk a vasútállomáshoz, majd onnan a Piros-on Bakonyszentlászló központját vettük célba. Nagyon szépen meg van csinálva a községház, és környéke, ahol Advent lévén, még - feltételezhetően a helyiek által készített - jászollal is találkozhattunk. Bár csak kívülről, de megnéztük a Kerektemplomot, ami az iskola mellett található (vagy lehet, hogy úgy helyesebb volna, hogy az iskola került a templom mellé  ), valamint az Esterházy-kastélyt, ami most a bakonszentlászlói erdészek 'központja'. Mint megtudtuk, huzamosabb ideig sosem tartózkodtak itt az Eszterházyak, ezért is nem meglepő a kastély meglehetősen kis mérete (mármint kastélyhoz mérten). Innen nem messze található a Vak-Bottyán park, és azon belül a Vak-Bottyán kút. (Az Ördögrét körtára geoládás 'játék' első állomása/feladata található itt.) A kút sajnos nem üzemelt. (Elképzelhető, hogy csak a télre való készület miatt zárták el, nehogy elfagyjon a cső.)

3. rész: Innen tovább a Sárga+-on mentünk. Szerencsére nemsokára lejöhettünk az aszfaltról, és az eső áztatta vörösre színezett, vagy tűlevél szőnyeggel beterített földúton vezetett az utunk. Szomorú volt látni, hogy a főútról becsatlakozó ösvényeket, nem csak a természetbarát túrázók használják. Bár még nem volt gyerekem, de nem tudom hány gyerek kell ennyi pelenka termeléséhez. A még szomorúbb, hogy Bakonyszentlászlón van hulladékudvar, ami valószínű ugyanúgy működik, mint a többi, hogy be kell mutatni egy befizetett csekket, és oda lehet vinni a szemetet. Meg aki a pelenkákat elszórta, nem gondolta arra, hogy esetleg majd az ő csemetéje is erre fog egyszer sétálni? Bár, ha rajta múlik, addigra a szemétkupacon lehet majd csak.

Elnézést a kitérőért, csak tényleg szomorú látvány volt.

Elég kényelmes séta után elértük a Kitaibel Pál emlékoszlopot (Ördögrét körtúra második állomása). Bár kevesen tudják, de (idézem) "több mint 260 új növényt és számos állatot fedezett fel, nevezett el. Növénynevei közül 150-et még ma is használunk." Persze így utólag könnyű okosnak lenni, én sem tudtam, hogy ki volt ő.

3. rész: A vasúton átmenve, a Piros+-on, majd onnan a Sárga+-ra csatlakozva folytattuk utunkat. Elértük a 2008-ban felújított Pakuts-pihenőt, amit egy elsőre nem túl bizalomgerjesztő híd (két fagerenda lefektetve, mintha most dőlt volna ki a két fa, azok összeszegelve deszkákkal). Kicsit himbálózós, de biztonságosan használható. Ennyi izgalom pedig kell :). Akinek nem tetszik a híd, alacsony vízálláskor (mint amilyen most is volt), nyugodtan átmehet a Cuhán is, bár erősen ajánlott a vízálló túracipő/bakancs. Innen kellett volna a Piros+-ra csatlakozni.

Persze nem túra az olyan túra, ahol ne tévedne el az ember, legalább egy kicsit. Ez nálunk is megvolt. Egy hangyányit nem figyel oda az ember, csak megy a feje után, és amikor már nagyon meredek és csúszós a levelektől a víz által kimosott talaj, nézi meg csak, hogy hoppá, nem is a Piros+-on vagyunk, sőt igazából semmiféle kijelölt útvonalon. Sebaj, időben észrevettük, visszafordultunk, majd a fa törzsén elbújt jelzést is megtaláltuk, így folytathattuk a túrát. Bár nem volt magas a vízállás, de a bedőlt fák, és a sok levél jelentősen megnehezítették a könnyed haladást. A Zsivány-barlangot egyik szemfüles társunk vette csak észre, aki közelebbről meg is nézte, de mivel nem volt túl lelkes a látványtól, így inkább nem is követtem. A leírástól eltérően, mi az Örödg-rét felől közelítettük meg a Remete-barlangot. Felfelé azért megéreztem a sok-sok túramentes hónapot. A csúcs felé már szenvedés volt, de megérte. Míg a többiek a ládát keresték, addig páran elindultunk, hogy meghódítsuk a Remete-barlangot. Klausztrofóbiásoknak nem ajánlom egyátalán. Bár a belső tér tágas, a bejutás nem volt olyan egyszerű. Talán, ha nem az egyik 'szellőző' nyíláson akartam volna lemenni. De egyszerűbbnek tűnt, mint lemászni a bejárathoz. Íme egy kis videó róla. (elnézést a minőségért, egy régi telefonnal készült, és egy kulcstartó lámpája biztosította a fényt) Remete barlang.

Meglett a láda is, ettünk-ittunk, majd folytattuk utunkat. A lefelé ereszkedés, mint mindig, megviselte a térdemet, de ez sajnos hozzá tartozik.

Itt már érezhető volt a fáradtság, egyre csendesebbek lettek a beszélgetések is, de szerencsére a terep már nem volt túl megterhelő. Az Ördög-rétről a Piros/Piros+, majd Piros+ útvonalat követve rácsatlakoztunk a Sárga+-ra, ami már visszavitt minket Bakonyszentlászlóra. A Betyár Csárdába még megálltunk egyet ebédelni, amit az utolsó fél órás séta követett a vasútállomáshoz. 15:56-ra be is érkeztünk az állomásra, ahonnan 16:03-kor elindultunk haza Győrbe.

Hazaút: Régen vonatoztam már, főleg télen, így el is felejtettem, hogy két üzemmód van. Vagy megfagysz, vagy odasül a hátsófeled az ülésre . Szerencsénkre a második variáció lépett életbe nálunk, így az egy órás út során valamelyest az eső áztatta ruháink is tudtak száradni kicsit. Néhányan bóbiskolva, beszélgetve, de mindenképpen élményekkel gazdagon gurultunk be végül 17:10-kor az állomásra. Azt nem tudom, hogy a többiek hogy voltak vele, de engem nem kellett altatni ez után a nap után 

Mindenesetre bátran ajánlom mindenkinek ezt a kis karikát. Bár voltak akik 'egyszerű hétköznapi felszerelésben' is teljesítették a túrát, én mindenkit a megfelelő ruházat viselésére bíztatnék. Abszolút nem teljesíthetetlen, de érdemes felkészülten menni. Forró tea termoszban, esetleg egy kis pálinka, friss pogácsa a megfáradt túrázóknak pedig mindenképpen kijár , úgyhogy vigyünk magunkkal azt is.

És akkor végezetül, hogy merre is jártunk: Track-log

(Képeket, videókat sajnos nem készítettem, de volt aki igen. Amint hozzám kerül, természetesen csatolom őket)