Kedves Túratársak!  

 

 

Először is azt a 17 embert köszöntöm, akiket idén ismertem meg. Mindannyiótokhoz köt egy vagy több szép kirándulás, túra, vagy erőt próbáló hegyi-menet...

Attól tartok ezekből jövőre sem adok alább... :)

 

Most néztem hogy 10249-en vagyunk...

A leskéknek is boldog ünnepeket!

Karácsonyig még van két nap, addig még bárki csatlakozhat...

Illetve, bárki ne csatlakozzon, csak az aki mer nekivágni az ismeretlennek...

Aki figyelemmel, fegyelemmel és alázattal viseltetik a természet iránt...

Aki öntudatos-embertudatos-környezettudatos...

Aki tényleg érdeklődő és nyitott a mások által közvetített értékekre...

Aki veszi a bátorságot, és eljön túrázni veled, s velem...

 

Szóval ti mindannyian akik még csak leskelődtök gyertek közénk, koptassátok velünk a köveket, aztán majd a tábortűz mellett megbeszéljük az élet nagy dolgait... :)

 

Két nap mulva karácsony. Nincs két ember, kinek egyformán ugyanazt jelentené...

De mijazazugyanaz?

Mijaza Karácsony? Neked mi?

Ünnep? De, hisz mindennap, ünnep...

Olyan ünnep ami egy fényekkel teleaggatott halott fa köré gyűjti a családokat. Üres beszélgetésekből szőtt, több kiló vajas krém alá temetett, csomagolópapír hegyekből épített ünnep?

Nem vagyok az ajándékozás szokása ellen, ha a vásárolt vagy készített ajándék valóban kifejezi azt a szeretetet, amit egymásnak átnyújtani szeretnénk, és nem az egész év során elspórolt szeretet helyett adjuk...

 

Kínálkozik egy ünnep, és ilyenkor az emberek nyitnak némi rést szorosra zárt kagylóhéjukon, többségük ajándékoz, odafigyel szeretteire, és ebből a figyelmességből juthat másoknak is. Mert az ünnep arról szól, hogy adni örömtelibb, mint elvenni; a szeretethez kevesebb energia kell, mint a gyűlölethez. Aki ad, magát is jobbnak gondolja, részese lehet így az ünnep kegyeletének, még akkor is, ha nem vallásos.

 

Minden esztendőnek a vége felé a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt, a bennük lévő rosszat.

 

Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s ennek is az estéje csupán. Pedig hidd el, kedves túratársam, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen egy a többi dolgoké, de annak is elég csak az estéje...

 

Nos, ezekkel a gondolatokkal kívánok nektek kedves régi, és leendő túratársak:

Meghitt, Békés, Boldog Karácsonyt!

Eredményekben, Sikerekben, Egészségben Gazdag Új Eszetendőt!

 

Üdvözlettel és Szeretettel: Erika