Szilveszter napján indultunk Mónosbélről Bél kőre, majd Tar kőre, majd vissza Bélapátfalva és onnan a szállásra, Mónosbélre.

És picit hosszabban:

Indulás után hamarosan "Lizi" megszánt bennünket, és a szükséges erőbedobáson felül dolgozott! - vagyis ragyogóan sütött a nap! Kellő magasságba érve már hó is ropogott a talpunk alatt. Hát még az ég kékje! Festeni sem lehetett volna kékebbet! Tiszta gicssparádé lenne - ha nem lettem volna ott.

Meglepően sok emberrel találkoztunk út közben. Minden korosztályból, de főleg a húszas évjáratúak. Továbbá kutyusok. Minden méretben.

Srácok, akik egy barlangban töltötték a Szilvesztert.

Tar kövön irigylésre méltó, remek kilátásunk volt! Ott találkoztunk egy fiatal csapattal, búcsúzáskor meg is beszéltük, hogy jövőre veletek ugyanitt! :-)

A naplemete csak fokozta a fokozhatatlant. Vörösen, narancssárgán izzó széles sáv lapult a földtányér szélére.

Ezen felül már csak néhány - augusztus 20-at idéző - tüzijátékkal leptek meg bennünket a bélapátfalviak.

És a vége: 35 km, 1.700,- szint.

Utána következett a szilveszteri buli: ettünk, ittunk, beszélgettünk, táncoltunk, játszotunk hajnalhasadtáig.

Jó volt!