A Tribecs-hegység déli részét képező Zobor-hegység Nyitra városánál található. Gránit alapzatát mészkő borítja. Legmagasabb csúcsai a 617 m tengerszint feletti magasságot elérő Zsibrica és az 588 m magas Zobor-hegy, melynek déli lejtőin fekszik Nyitra Zobor elnevezésű városrésze. Erdeit főként tölgyesek alkotják. Természeti és kulturális öröksége figyelemkeltően gazdag, ezért sokan keresik fel turisták, természetbarátok, geográfia- és történelemkedvelők egyaránt.

  A Zobor-hegyről az ember évszázadok óta ellenőrizni tudta a környező vidéket. Ezt bizonyítják az itt előkerült bronzkori maradványok is. A 9. században a Nagymorva Birodalom idején Nyitra várának előváraként kis vár állt ezen a helyen.

  Több egyházzal kapcsolatos értékes összefüggés is megtalálható ebben a vadregényes hegységben és közvetlen környezetében a hegyaljai falvakban.

   Egyik legjobb barátommal, Pócsik Istvánnal úgy döntöttünk, hogy gyalogtúra keretében végigbarangoljuk a Zobor hegyeket. Zsibricát és a Zobor-csúcsot érintve történelmi ismereteink nyomába eredtünk. Utunk első állomása Zsére község volt.

Zsére (Žirany) község a Nyitrai járásban Árpád-kori keletkezésű magyar település a Zoboralján, a Zobor és a Gímes hegyvonulatait elválasztó Zsérei-szorostól keletre, 250 m tengerszint feletti magasságban Nyitrától 14 km-re északkeletre fekszik.   

   Az élet legősibb nyomát e vidéken a mintegy félmillió évvel ezelőtt honos ősló maradványai és bölénycsontok tanusítják, amelyek a falu feletti kőfejtőből kerültek felszínre.

   Zsérét első ízben a Zoboron lévő Szent Hippolit kolostor birtokának a vagyonösszeírási okirata említi Sire néven. Ez 1113-ból származik. Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1939-ben épült, a korábbi 1734-ben barokk stílusban épített templom helyett. A templom egyhajós építmény, sokszögűen záródó szentéllyel.

   Közvetlenül a templom mögött elvonuló út mentén fedeztük fel a piros színű turistajelzést, melyen elindultunk sokadik természetjáró utunkra a zobori hegyekbe. Kiérve a falu határából mindjárt lomblevelű erdő sűrű növényzete fogadott minket, ahol a leggyakrabban eloforduló fa a kocsánytalan tölgy és a gyertyán, de bükk,  juhar és vadcseresznye is található.

   A kanyargós erdei kitaposott turistaösvény  kezdetben mérsékelten, majd mintegy 40 percnyi kellemes tempó után hirtelen felfelé emelkedő meredek szakasszá változott,  melyen 239 m-es emelkedést kellett leküzdeni további 35 perc alatt.    

   Megérkeztünk a csúcsra, Zsibricára, mely 617 m magasságával legmagasabb a Zobor hegyekben.

   Itt találkoztunk éppen a hegycsúcsról egy lefelé induló 60 év körüli házaspárral, akik a hegyen található turisták számára itt tartott és irandó krónikában olvasott bejegyzés szerint is megelőztek minket (valójában a könyvből kiderült, hogy többen is jártak e nap folyamán ezen a helyen). Jellemző a turistákra, hogy nemcsak köszönnek másoknak, hanem egypár mondatot is váltanak egymással. Így volt az iméntiekkel is, akik kedvességükkel, tapasztalatukkal példával járhatnak mások számára is, miként lehet szellemileg és testileg is a rendszeres túrázásnak köszönhetően idősebb korban is egészségesen, tevékenyen, jókedvüen élni, ha természetbarát-lelkiség lakozik az emberben.

 2 A zsibricai erődítmény                                                                                                                             

   A Zsibrica-hegyen egy régi erődítmény nyomai figyelhetők meg. Történeti feljegyzések szerint Marcus Aurelius idejében a római „legio fulminatrix” a Zsibrica-hegyen körülsáncolta magát és hosszabb ideig védekezett a markomannok ellen. A 4,5 ha területű, szabálytalan ovális alakú, őskori sáncvárat  1929-es kutatás szerint az őskori időkön kívül a 9-10. században  (tehát az Árpád-kor kezdetén)  is használták. 2000-ben a bronzkorból és a vaskorból származó leletek mellett a vár területéről előkerült több 13.-14. századi, valamint egy 16. századi edénytöredék is. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy a középkor folyamán a környék népe a vár sáncait felújítva mentsvárként használhatta a zsibricai erődítményt.                                                                                                                            

3. A zsibricai természeti rezervátum

   A Zsibrica-hegy déli lejtőit 1954-ben nyilvánították természeti rezervátummá, melynek területe 24,5 ha. A mészköves talajon melegkedvelő lomblevelű erdők vannak. Alcsonyabban lejtő hullámos területein az eredeti erdős részek helyén rétek, mezők értékes növényzetei a tarka lednek, sallangvirág és a  murok.

   Gyalogtúránk ezután a hegygericen folytatódott tovább a Zobor-csúcs felé. E hegyeket nemhiába nevezi Kodály Zoltán csitári hegyeknek, mivelhogy itt található Alsócsitár község, majd közvetlenül a Zobor-csúcs alatt Nyitragerencsér zoboralji település, ahol népdalgyűjtő útján a zeneszerző ma már világszerte ismert népdalokat gyűjtött. Kodály Zoltán a Zobor-hegyet közvetlenül érintő további falvakban is járt, mint például Zsérén vagy az északi oldalon található Menyhén és Darázson, ahol további népszerű népdalokat jegyzett fel.

   A Zobor-csúcsot mintegy 60 perc eltelével értük el egy további meredek útszakasz leküzdésével. Ez a hely már sokkal ismertebb, népszerűbb, (ezt észleltük is) hiszen jóval több turistával találkoztunk errefelé, mint a korábbi útvonalon.

4. Zobor-csúcs

   A Zobor hegyek Nyitra városától nagyon szépen láthatóak, s a város és környékének jelképévé váltak. Sokan tévesen a városhoz közelebb álló Piramis-csúcsot vélik Zobor-csúcsnak.  A Piramis-csúcson 1896-ban a honalapítás ezredik évfordulója alkalmából millenniumi emlékmű épült fehér gránitból négy turul madárral Huba vezér emlékére. A húsz méter magas emlékoszlopot 1896. augusztus 30-án avatták fel, de 1921. február 9-én cseh légionáriusok ledöntötték. Napjainkban már csak a hengerszerű talapzat maradt meg belőle.

   A Zobor-hegyen  elidőztünk egy picit, a turista-krónikába bejegyeztük ottlétünket, s már újra úton voltunk. Ezúttal a zöld, majd a kék turistaúton haladtunk lefelé a Szórád-forrás irányába, amelyet a legtöbb turista ivóvize miatt szivesen felkeres.   

   Szent Zoerard-András (Szórád, szlovákul Svorad) az első magyarországi szentek egyike, remete, bencés rendi szerzetes. Nyitra városának védőszentje.                                                      Az első magyar legenda szerint, (amit  Pécsi Boldog Mór bencés szerzetes, később pécsi püspök írt meg) Szent Szórád remete Szent István király idejében a 10. század végén vagy a 11. század kezdetén került a zoborhegyi bencések kolostorába, ahol felvette az András nevet. Bizonyos ideig a kolostorban élt, majd remeteségbe vonult, továbbra is fenntartva kapcsolatát a kolostorral. Lakóhelyéül a kolostor közelében lévő kis barlangot választotta a Zobor hegyen. Tanítványa, szerzetestársa Benedek volt, aki időnként felkereste őt. András 1010 körül (más források szerint 1030 körül) halt meg. Nyitrán a Szent-Emmerám templomban temették el.

   A remete lakóhelyéül szolgáló kis barlang  a forrástól 10 percnyi távolságban megtalálható, ill. megtekinthető.

   Gyalogtúránk befejező szakasza a Zobor-hegy tövében található gyógyszanatórium közelében ért véget, ahol az egykori  Szent Hippolit kolostor romjai is láthatók.

6. Szent Hippolit kolostora

   A kereszténység magyarországi meggyökeresedésében és terjesztésében a bencés szerzetesrendnek volt legnagyobb szerepe. A bencések Szent Hippolit kolostora a 10. században létesült, valószínűleg a környék régóta itt élő remetéi, szerzetesei alapították. A Szent István korában alapított zoborhegyi bencés apátság, egyike Magyarország legkorábbi szerzetesi közösségeinek. A kolostorban élt Szent Zoerard-András, az első magyarországi szentek egyike, aki Fülöp apát engedélyével remeteségbe vonult a környékbeli erdőségbe. Szent István birtokadománya következtében az apátság jelentős földbirtokkal rendelkezett.

   Az apátság 1111. és 1113. évi birtokleveleiből kitűnik, hogy Szent István király a Vág folyón szállított áruk vámjának, valamint Nyitra és Trencsén vásárvámjainak harmadát és Dovár birtok egy részét az apátságnak adta. Kálmán király a sorozatos cseh betörések miatt megerősítette az apátság védelmét. 1471-ben Kázmér lengyel herceg, Mátyás ellenfele, Nyitrát elfoglalta és a szerzetesek elmenekültek. Az apátság helyére épült 1695-ben a kamalduliak kolostora, mely a szerzetesrend tulajdonában volt 1782-ig a rend feloszlatásáig, amikor a kamalduliak elhagyták a kolostort, melynek mára már csak romjai tanuskodnak az egykor igen nagy jekentőséggel bíró bencések Szent Hippolit kolostor létezéséről.

   Barátommal ezen a gyalogtúrán, mely kb. 5 órát vett igénybe nagyszerű élményeket szereztünk: végigbarangoltuk az elsősorban tölgyesekkel borított messzitájról is jól felismerhető Zobor hegyek csúcsait és lankáit. Felfrissítettük a történelmórákon tanult, elődeinktől sokat hallott eseményeket, legendákat, melyek e hegyekhez kapcsolódnak. Láttuk korábbi korok kiemelkedő kulturális és vallási nevezetességeit, s újra elmondtuk, hogy tájainkon is van mit látni, szemlélni.      

   Fizikailag kissé fáradtan, de lelkiekben gazdagodva, felfrissülve váltunk el a varázslatos természeti és elődeink kulturális örökségétől, mely ebben a nyitrai régióban ránkmaradt irányjelzőként a következő nemzedékek számára is. Aki megteheti, bárkinek ajálható a pontos turistajelekkel kijelölt útszakaszok mentén végigjárni a Zobor hegyeket.