Nem vagyok  egy  nagy  jegyzetelő,  nem  is  nagyon  akartam  ezt  megírni,  de  barátaim  biztattak,  hogy  tegyem meg,  hát  íme. Még  barátaimmal  2009  nyarán  döntöttük  el, hogy  belekezdünk  a  kék túrába,  így  ez is   egy ilyen  túra  története.

  2011 őszi, egy  napos  túra  volt  a  Cserhát hegyein. Legtöbbször  úgy  túrázunk,  valameddig elmegyünk  autókkal,  majd  esetleg  busz, vonat  majd  gyalog,  aztán  lehet megint  busz, vonat,  majd  kocsival  haza. Tapasztalat:  nem  egy  egyszerű dolog,  hogy  lehetőleg  egy  átszállással,  jó  időpontokban,  megfelelő  csatlakozást  találjunk. És  íme amiért megírtam: az  internet  csodálatos  világában,  ugye,  nem  telefonon  kérdezgettem  az  indulásokat,  egyrészt  mert tényleg  nem  lehet  tudni, amikor  tervezed,  hogy  biztos  abból  a  helységből  indulsz,  érkezel,  amit  kigondoltál, mert, hát a  menetrendek  elég  érdekesek. Így  a  menetrend  online-t  használom,  ami  hozzáteszem,  egész  jó. A járatok idejét (indulás, érkezés) teljesen  pontosan  jelzik, egyszer  sem  buktunk  el  ezen. Ám  vannak apróságok,  amik  nem  jól  működnek. Ennél  a  túra  tervezésemnél  a  számítógépem  bedöglött,  így  megkértem  valakit,  hogy  nézze  meg  a  menetrendet, persze  az  elgondolásom  szerint. A lényeg,  a  túra  vége: Romhányban  volt,  és  Ősagárdon  hagytuk  az  autókat. Ide  akartunk  visszajutni, és  a  helységkeresőben  volt  is    busz, mely Romhány  névre kiadta hánykor  indulnak  a  buszok. Viszont,  mint  később  kiderült, csak  romhányi  elágazás  megállóig  mentek   el  a  buszok,  ami  persze  nem  Romhányban  van,  hanem  Bánkon. (Ezt jeleztük  is  az  üzemeltető  felé). Na  ez, persze  csak  a  túra  közben  derült  ki  (milyen jó  az  internetes  telefon),  így a  plusz 7 km miatt  a  tervezett  buszt  persze  nem  is  értük  el. Igy  a   tanácsom,  aki  így  tervez nyissa  is  meg  a  tervezet  járatot,  hogy  lássa  a megállókat. Mégegyszer  mondom,  jó, pontos  a  menetrend  online, érdemes  használni, de csak  a  megállóhelyek  megtekintésével,  no  meg  a  térképpel. Aztán  innen jött  a  feketeleves. Persze  Romhányban  (pedig  nem  kicsi),  nem  találtunk  egy  autóst  se,  a  stop  sem  sikerült,  aki  legalább  egyikünket  elvitte  vola  Bánkig.  Igy  gyalog  mentünk  Bánkig,  mert  hátha  elérjük  a  16:20-kor  induló  buszt.  Mint  írtam  nem  értük  el.  Bánkon  szintén  próbáltunk fuvart  szerezni (legalább  egy  sofőrünk visszajusson  az  autóhoz),  sajna  nem  sikerült  pedig  nem  is  kívántuk  ingyen. Taxiról  ne  is  álmodjunk  vidéken,  pláne  kis  helyiségben. Megláttunk  egy  pizzafutár  autót  Bánkon,  mely a  pizzazó  előtt  állt,  s  azt  hittük megfogtuk  isten  lábát. s  ez  a  másik  dolog  amiért megírtam  ezt  a  szitut. Magyarokról az a  hír  járja a  nagyvilágban,  hogy vendégszeretők  és  segítőkészek  vagyunk... Hát  én  ekkora  Gyökereket,  mint  a  Bánki  Pizzazó  tulajdonosai  voltak,  ritkán  láttam. Nem  a  kiszolgálásra,  illetve  az  ételekre  értem,  mert  sajnos  ráfanyalódtunk (mert szerencsénkre volt még  busz,  csak  4 órával  később,  ami  nem  megnyugtató,  mert csak  negyedórával  késtük  le  a  másik  buszt),  hanem  a  segítőkészségre. Ugyanis  volt  pizza  kiszállítás  Ősagárdra,  (hisz  csak  15  km-re  van), de  egyszerűen nem  tudtuk megbeszélni  a  tulajdonossal, hogy  rendelünk  egy  pizzát  Ősagárdra,  meg  egyet  a  pizzazóba,  s  míg  a  pizzazóba  maradt  túrázótársak, megeszik  a pizzát,  addig  a  kiszállító elviszi  a  másik  pizzát Ősagárdra,  egy  sofőrünkkel,  aki  így  egy  autóval  visszatud  jönni  értünk.  Persze  a  pizzákat  még  a  kiszállítás  előtt kifizettük  volna. Hát  nem  sikerült. Mindenféle  kifogást  talált,  hogy  nem  ismer minket,  leüthetjük  a  sofőrt( az az  egy  társ aki vele ment  volna.  A  többi,  aki  ott maradt  volna  a  pizzazóba,  biztos  elfutott  volna,  a  súlyos  pakokkal),  meg  így  meg  úgy.  Ritka  nagy  köcsögök  voltak. Hát  így  számítsatok  a  segítőkészségre. Mivel  kint nagyon  hideg  volt  már,  lábunkban  vagy  27-28  km, így  rendeltünk  pizzát,  leültünk  megettük,  ittunk  egy  csomó  üditőt,  meg  elbilliárdoztunk  egy  csomó  pénzt. A pizzazóban  eltöltött  idő  alatt,  a  kiszállításokkal  együtt,  nem  volt  akkora  forgalom,  mint  amennyit  mi  csináltunk. Majd  röpke  bő  3 óra  elteltével kimentünk a  20:20-as  buszhoz, 20:40-kor  leszálltunk a  buszról,  majd  kocsiba  ülve,  haza. mindenkit  elfuvarozva fél  11-kor már  otthon  is  voltam,  éjfélre  ágyba  is  kerültem.  A túráról  csak  annyit,  mint  mindig  jó  volt.  Egy  kis  eltévedéssel,  enyhe  fáradtsággal,  sok  szép,  tájjal,  jó  beszélgetéssel, friss levegővel, élményekkel teli  nap  volt. Itt  jegyzem  meg,  ha  valakinek  van  kedve lelkes,  de  amatör  kiránduló  csoportunkhoz  örömmel  látjuk. Remélem  tanulságos volt  a  kis  írás.  Mindenkinek  további  jó  túrázást!  

Címkék: Peches Túra