Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 

Qutyákról 4.
2012/01/20 13:21:41 Küldte: Gejza

A leány öntörvényű, szenvedélyes, nehezen kezelhető teremtés volt. Mivel azonban egykor gyengéd szálak fűzek hozzá, azonnal igent mondtam, amikor ötnapos, sátras Balaton-felvidéki csavargásomra új barátjával bejelentkezett. Nem is lett volna semmi gond velük, csak hogy indulás előtt félnappal üzent, hogy a hathónapos magyar vizsláját is hozza. Láttam már a kutyust. Tényleg kedves, aranyos, játékos ifjonc eb. Csak, hogy neveletlen volt ám, még a nevére se nagyon hallgatott, nem hogy oda is jöjjön, amikor szólítják. No, meg aztán a kutyusnak a háznál van a helye. Nem az erdőben! Felhívtam hát, hogy talán mégsem kellene most elhozni.

-         Már eldöntöttem! Viszem!

Volt a rövid válasz, s ezzel le is tette a kagylót…

Ezek után én is eldöntöttem… Sorban felhívtam a többieket, s egy vonattal hamarább elmentünk. A túrát pedig ellenkező irányból jártuk be.

Emlékezetes, gyönyörű út volt.  Egyszer, talán majd felteszem ide a túra naplóját.

 

Az ő történetüket csak másod, meg harmad kézből hallottam vissza. Az általam is ismert barátnője vállán zokogta el a történteket. Jóval később tőle (is) visszahallottam a részleteket.

Azt gondolták, előttük haladunk, s ha másutt nem, hát este, a táborhelyen beérnek. A kölyök boldogan rohangált köröttük elinalt előre. Lemaradt. Hívták, kiáltoztak, aztán jó fél óra múlva boldogan előkerült. Így ment ez egész nap, meg másnap is.

Második nap délután találtak egy jó táborhelyet. Mosakodási lehetőség is volt a közelben. Valahol a Káli medence felett egy hagyás-fás, visszabokrosodó, felhagyott legelőn, a kökény bokrok előtt vertek sátrat. Szalonnát sütöttek, aztán a hamvadó tűz mellett a csillagokat bámulták.

Később elmentek aludni. Nem is figyelték, de valószínűleg már akkor sem volt a vizsla a külső tető alatt. Első álmukból csörtetésre, visítozásra és fújtatásra ébredtek. Csak a sátor ajtóból világítottak ki, mert nem mertek kibújni. Nem tudni meddig tartott a dolog. A kutya is hallgatott. Később már csak az eső cseppek koppanását hallották, s állomba szenderültek.

Napsütéses reggelre ébredtek. Csak akkor tűnt fel a kölyök hiánya. Egész délelőtt várták vissza. Végül keresésére indultak. Kiáltoztak, fütyültek, szólongatták. Semmi. A kökényesen túl dagonyát találtak, ahol – a nyomokból ítélve – nagy lehetett a forgalom. A dörgölőző fák elárulták, hogy népes konda dagonyázott ott az éjjel.

Megebédeltek, aztán – mivel a lánynak elment a kedve az ott alvástól - a sátrat lebontva lementek a közeli faluba.

----------------

Innentől zavarossá vált a történet. Ahány ismerőstől hallottam, mindegyik másként mondta el. Így csak azt írom most le, ami közös volt bennük.

Harmadnap bukkantak csak a kölyök kutyusra, a sátor helytől szűk kilométerre. Még élt, és egy bokor tövében halkan nyöszörgött. A hasán a másfél arasznyi hasadás már gennyesedett. A belei félig kifordulva... Vizet töltöttek a szájába, aztán ölbe véve vitték le a faluba. Mire leértek, már nem volt benne élet…

Évekig nem találkoztunk utána. Azóta férjhez ment, gyermekei születtek. Pár éve, mikor valahol összefutottunk, ő hozta szóba.

-         Talán még sem kellett volna magunkkal vinnünk…?

Kérdezte, elgondolkodva – inkább talán magától.

 

 

 

Címkék: Balaton-felvidék Sátrazás Kutyák





Bejegyzések 1 - 3-ig. Összes bejegyzésed: 3

szilaci
2012/01/21 09:14:48

Vannak gazdik akik nem valók az erdőbe, az ilyeneknek a kutyájuk sem. Ez nem a kutya hibája. Kutyatartó kutyabarátként ezer történetem van. Íme az utolsó: természetjárók buszt rendeltek...kinyitottam az ajtót, két kutya azonnal felugrott. Egyik fel az ülésre, másik az ülés lábára  tette le névjegyét. Szóltam a gazdinak hívja vissza őket, mert póráz és szájkosár nélkül nem viszem el őket. Ő nem elnézést kért, hanem oda állt elém, és nagyhangon közölte, a tulaj a barátja, meg van vele beszélve, engem pedig kifog rúgatni.... mondtam nekem a tulaj nem szólt, ott a telefonszám a busz oldalán hívja fel és amit mond azt fogom csinálni....tárcsázott, én felvettem a telefonom, közelebb álltam hozzá és úgy mondtam a szemébe, kedves ismeretlen barátom hallgasson a sofőrre, ő ugyanazt fogja mondani amit én. Leesett neki....de az is lehet csak azt bánja, hogy nem rúgtam ki saját magam.



repeics
2012/01/20 18:17:10

Valószínűleg azért Gyula, mert Te, ahogy azt mindenkinek kéne, ismered a kutyádat, biztos nem véletlenül volt jól nevelt és fegyelmezett. Sok kutya van, akiket nyugodtan lehet vinni az erdőbe, személyesen is ismerek/ismertem olyanokat, de ezzel a gazdának kell tisztában lennie, neki kell ismernie a kutyáját. Sajnos a leírt esetben ez valószínűleg hiányzott. És az a szomorú, hogy a kutyus itta meg a levét a gazdája tudatlanságának. :(



repeics
2012/01/20 14:16:25

Sajnos valószínűleg nem a kutyus hibája volt, hogy áldozattá vált... sokan tartanak kutyát anélkül, hogy tisztában lennének az alapvető tudnivalókkal az állat igényeit, tanítását illetően... Rengeteg tragédia származik ebből, nap mint nap hallhatunk híradásokban is ezekről... én soha nem a kutyát hibáztatom elsősorban, ha baj történik, mert az esetek többségében mindig van egy gazdi (és van, akit csak jóindulattal nevezhetünk annak) a háttérben...




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.