Egyszer egyik hozzá szólásomban már említettem, hogy több kezdeményezés után, 1873. május 10-én, Ó-Tátrafüreden megalakult a világ hetedik turista szervezete, a Magyarországi Kárpát Egyesület. (MKE).

Ezért aztán néhány éve, az új erdőtörvény megalkotásakor az erdészek, és vadászok mellett, a turistáknak is szerzett jogaik voltak és vannak az erdőkben. Nem örülnek nekünk, de tudomásul veszik, hogy el kell tűrniük a jelenlétünket.

 A vadászhoz hozzá tartozik a vadászkutya, vadászsólyom és a vadászgörény is. A lőtt vadat régente fogattal, (lovas kocsival) ma terepjáróval szállítja el. Az erdész is fogattal, vagy lóháton járta be területét.  Ma már ők is terepjárót használnak.

A paraszt emberhez is hozzá tartozik a házőrző ebe. De ha szántáskor a mezőre is elkíséri, és jön az erdőkerülő, akkor baj van. Elébb csak figyelmeztet, de ha ez nem használ...  Sok harag származott már ebből.

A turistához is hozzá tartozik a hátizsákja, sátra, síléce, fojkosa és a botja. De a kutyája, hegyi kerékpárja, terepmotorja, sikló ernyője, és még hosszan sorolhatnám mi mindene nem. A szerzett jogai ezekre nem terjednek ki!

Igen, a törvény ismeri a „polgári engedetlenség” fogalmát. Elvben elképzelhető, hogy idővel ezekre is lesz majd szerzett joga egyes szervezett polgári csoportosulásoknak. Azért nem írok turistákat, mert a kutyások nagy többsége a technikai sportokat űzőket nem tekintik partnerüknek. A kutyátlanoktól pedig elvárják, hogy ebüket is feltétel nélkül eltűrjék, sőt még ugyan úgy szeressék is, mint ők. Ezért hát, alig ha várható egységes fellépés ezekben a dolgokban.

Vannak, akik félnek a kutyától. (Főleg gyerekek szoktak félni a nagyobb testű ebektől.) Van, aki allergiás a szőrére.  Én például sok mindent kinőttem, de – többek között - az ázott kutya szagától befulladok. (Senkinek sem kívánom az élményt!) Van, aki szereti az állatokat, de ő akarja eldönteni, mikor találkozik velük, s mikor nem. Van, aki csendben szeret járni, hogy sok vadat láthasson.

A minap valaki megharagudott rám,  mikor azt találtam neki írni, hogy őt örömmel látom a túrámon,  de az ebét hagyja otthon.

Ide másolom, amit egy ismerőse a Túratársról nekem írt:  

„Eb ügyben én is érdekelt vagyok, és nem örülök, ha egy kalap alá veszik barátainkat mások. Kétségtelen, hogy a kajtató ebek elriasztják a vadat, de megjegyzem, - bár ebben neked nagyobb praxisod van – eb nélküli túrázásnál sem gyakran találkozni vaddal. Pláne ha több ember megy együtt. Még egyedül és éjszaka sem. Ők általában, sokkal jobban figyelnek, mint mi”

Bizony van ebben igazság, de nem pont így. Mert akik beszélgetve, egymásra figyelve járják az erdőt, valóban ritkábban veszik észre a vadakat. Aki viszont a csapat előtt, vagy mögött halad, és - a nem lévő kutyája helyett - az erdőre figyel, sok mindent észrevesz, és lát.

Mennél nagyobb egy túracsapat, annál több dologra kell odafigyelnie a túravezetőnek, hogy minden rendben menjen.

Mit kerteljek: Nagy létszám mellett nincs helye a demo(cso)kráciának!  Akinek ez rosszul esik, az legközelebb nem fog eljönni velem.  (Hogy stílszerű legyek: A kutyának sem fog hiányozni!) Aki el tudja fogadni, hogy másokhoz kell alkalmazkodnia, az legközelebb már kívánni is fogja ezeket a szabályokat, és a barátait is elhívja. Azt gondolom, döntéseimben lehetőség szerint – néha még a saját akaratommal szemben is – a többség érdekeit kell szem előtt tartanom!

Már pedig a túrázók többsége NEM kutyával járja az erdőt. Ezért itt, és most nagy tisztelettel megkérem a túratársakat, hogy az én túráimra NE hozzatok kutyát, macskát, krokodilt, bolhát, jegesmedvét és egyéb kedves jószágokat!

Kivéve a több napos túráimat. Ezekre nyugodtan hozhattok olyan állatokat,  – akár póráz, és szájkosár nélkül is – amelyeket majd az esti tábortűznél megsütünk és felfalunk!

Ha más által szervezett túrán veszek részt, természetesen én is alkalmazkodok. Ha jól nevelt, szófogadó, aranyos a kutyus, még örülök is neki. De itt már a felelősség sem az enyém!

Végezetül ideírom, amit az idézett kedves túratársnak is válaszoltam:

Kedves X.Y.!

Egy szóval sem mondtam, hogy qutyás ember ne vigye magával az ebét oda, ahová akarja. Csak azt kértem, hogy az általam szervezett túrákra NE hozza el! Azt gondolom, ahogy én tiszteletben tartom mások gondolatait, ugyanúgy én is elvárhatom ezt másoktól.

Barátsággal: Géza