A térképeken néha hátborzongató, krimibe illő tragédiákat, gyilkosságokat, vagy baleseteket sejtető helyneveket találunk. Van, amelynek fennmaradt a története, másokat csak találgatni lehet.

Ha Budapestről az M-1 és M-7 autópályák közös bevezető szakaszán indulunk útnak, alig egy kilométer után ballról az Akasztó-domb mellett haladunk el. Ez nem egyedi névadás. Akasztó-hegy, Akasztó-oldal, Akasztó-völgy, Akasztó-domb hely megjelölésekkel sokfelé találkozunk hegy-, és dombvidékeink turista térképein. Ha ennyi helyen dolgozott volna a hóhér, már rég kihalt volna a nemzet. Más értelme van tehát ennek a szónak!

A falvak lakói régente is, ma is gyakran mennek szekérrel az erdőre fáért. Sima úton húznak a lovak, lejtőre érve inkább visszafogják a nekiinduló kocsit. Ahol meredekké válik a lejtő, a bakon ülő megállítja az állatokat, s egyik, vagy mindkét hátsó kereket egy-egy lánccal kiköti. A forgásában megakasztott, vasabroncsos kerék így már csak csúszik, így fékezve könnyíti a lovak, vagy ökrök munkáját. Ha pedig a kereket kímélni akarja, egy nagyobb rönköt ledob a szekérről, s azt köti (akasztja) láncon a kocsi után.

Az akasztó tehát az a hely, ahol a kereket megakasztják. Van, amikor a lõcsöt veszik le, és a küllők közé tolva, azzal akasztják meg a kerék forgását. Ilyen lehet a Dél-Somogy térképen, a Lõcs-oldal elnevezés. A Duna–Tisza közén Akasztó községnél keresztezte egykor az országút az észak–déli irányú homokdombot.

Sok baleset származott már abból, amikor a gazda nem tette meg ezt időben.

A Mátrában, Kékes-tető északi oldalában 1942-ben erdőirtás volt. A Gabi-haláláról azt mesélik, hogy a kocsis valószínűleg beivott, vagy elaludt a bakon, s a lovak rossz útra tértek. A fával súlyosan megrakott szekeret a lejtőre érve, az állatok nem tudták visszatartani, s az lovastul, hajtóstól, kocsistul a szakadékba veszett.

Hasonló tragédia történt a Mecsekben, Abaligettől északra az Ádám-halálánál, a Zemplénben a Széphalom melletti Ló-halálnál, a Veszprémtől keletre lévő Rác-halálánál.

Elvétve vannak szerencsés kimenetelű balesetek is. Egy ilyennek állított emléket a Pilis-hegységben, az Esztergom melletti Búbánat-völgybe torkolló,  Ó-út. Ez a szekérút a Majális-forrás és az Irtványföld között kanyarogott alá a Maróti-hegyek gerincéről. Ma már használaton kívül van, mivel az alját a lezúduló csapadék vízmosássá alakította.

Az esztergomi Dobay Pál nyugalmazott erdőfelügyelő helynév gyűlyteménye szerint, - amely 1985-ben az „Erdő” című lapban jelent meg - a régi időkben a Pilisszentlélek – Szentgyörgymező között főközlekedési útvonal volt. Egy alkalommal a fahordó ökörfogat kerékkötő lánca szakadt el itt. A fával megrakott szekér – maga előtt „hajtva” a két igás állatot – az út alján összetörött, ám az ökrök – mindössze kisebb zúzódásokat szenvedve, - békésen legeltek már, mire a kárvallott gazda „Ó út! Ó út!” Jajveszékeléssel leért hozzájuk. (Berkesi István nyugalmazott erdész elbeszélése. Ő is idős emberektől hallotta az 1930-as évek elején.)

Szádeczky-Kardoss Géza

Címkék: Lőcs-oldal