Ötödik túranap – Toszkána, Firenze

2011. május 26.:130km

La Martina-22km-Passo della Futa**(BIG,903m,szintemelk.:482m)-16km-(híd)Sieve-10km-Vaglia-6km-Pratolino-13km-
Firenze-10km-Ponte a Ema(Gino Bartali Múzeum, csütörtök,péntek:9:30-13:00, 15:30-19:30, 3,5Euro)-16km-Pontassieve-16km-Passo di Consuma-13km-Stia-3km- Papiano-5km-Camping Falterona Szállás:7,5€/fő

Túratársamnak, Andrásnak van egy kerékpáros oldala. Ennek része az a beszámoló, aminek képeire többnyire hivatkozom.

Egy igazi bringás

Az Appenninekben vagyunk. Kezdünk hozzászokni a gondolathoz, hogy itt az utak vagy fel vagy lefelé vezetnek. Reggel egy emelkedőn egy forrásnál friss vizet veszünk. Ugyanezt teszi egy autentikus bringás(országúti bringa, mez, nadrág ,cipő, sisak). Ráadásként harminckét fogas mosollyal üdvözöl minket. Munkába megy, előtte teker száz kilométert. Nem csak a szerkó menő.

A hegyek közt 800m magasan búzatáblák. Elszórtan tanyák. Itt hallunk először és lehet utoljára kutyaugatást. Talán ettől is vonzó Itália. A sok műemlék és a kies táj mellett.

Csalódások helyett

A délelőtti mászás eredményeként teljesítjük mai BIG -ünket, a Passo della Futa-t. Pihenőt tartunk a hágón, és igazoljuk a teljesítést: 903 m-el a tenger felett. Tovább menve favágók szobrai szórakoztatnak minket. Az Appenninek lankái pihentetik szemünk és testünk.
Firenze felé vesszük az irányt. Idén először látom, hogy van ahol már learattak, pedig még csak májust írunk. Zab vagy árpa lehet?

Vaglia táján pihenőt tartunk. Egy patinás ám kopott kastély nyitott udvarán keresünk árnyékot. Evés után jól esne víz, de a csapból nem folyik. Szerencsénkre, mert mint azt a munkavezetőtől megtudjuk, a régi ingatlanban nincs ivóvíz. Csalódottságunkat látva saját PET-palackjából tölti meg kulacsainkat. Nagyon köszönjük.

A reneszánsz városa
Nemsokára megpillanthatjuk a magasból Firenzét. A centro-t keresve, annak közelében az utcán soha nem látott mennyiségű bőr áru és cipő állja utunkat. Tegnap a bolognai lány szájából lehetőségként elhangzó séta kötelező jelleget ölt. De nem bánjuk, mert nagy a tömeg a sok látnivaló miatt van. Pl. A Dóm. Érdekesnek találom, hogy a világ egyik legnagyobb temploma teljesen kitölti a teret, amelyen épült, mégsem nyomasztó a több háztömbnyi épület közelében lenni, járkálni. Valamit tudnak ezek az talján építészek.

A forgatagban, amelyet döntően turisták alkothatnak, gyakran találkozunk egyenruhásokkal. Rendfenntartó kollégák, már ami a közlekedési eszközüket illeti: kerékpáros rendőrök. Jellegzetes sisakja van az itteni gyalogos rendőröknek. Szinte megbabonáz egy másik fegyveres testület tagja, a nagy melegben egy testes karabineri. Amíg a turisták is csak az árnyékban mernek megállni, hogy meghallgassák az idegenvezető tájékoztatóját, addig ő vastag fekete egyenruhában járőrözik. Alatta bizonyosan klímaberendezés van. Vagy néha beszökik egy titkos hűtött helyre? Mi mindenesetre bekenjük magunkat napozó szerrel.

További látnivalók a reneszánsz szülőhelyéről és fővárosából:Palota az Uffizi közelében. A Palazzo Vecchio tornya; Palazzo Vecchio; Az Arno partja;Piazza della Signoria.

Elindulunk, hogy keressünk egy idegenforgalmi hivatalt. Szállás iránt érdeklődnénk. Míg oda tartunk a Santa Croce tornya alatt ajándékárusokhoz megyünk az árnyékba. Magyar szavainkon felbuzdulva egy Amerikában nevelkedett hölgy ragadja meg a lehetőséget anyanyelvének használatára. Szerényen, mégis kitűnően beszéli a magyart. Örülünk, hogy milyen kicsi a világ, és ezzel is válunk el. Megtaláljuk a hivatalt. Jó, hogy érdeklődünk, mert a neten előzetesen kiszemelt, helyét illetően ellentmondásos adatokkal rendelkező kemping ugyan létezik Londa-ban, de csak hétvégén nyit ki. Igaz itt csak Toszkánát kínálják, de biztatásra csak találnak a határhoz közel, a szomszéd tartományban egy kempinget.

Kerékpáros múzeum

Aztán a külváros, Ponte a Ema felé indulunk. Az itt született Gino Bartali nevét viseli a kerékpáros múzeum.  Ennek nyitva tartása sem egyezik a neten megadottal, de így legalább igénybe merjük venni a telefonos segítséget. Egy nyolcvan éves bácsi enged be minket. Ő is vezet körbe. A múzeum egyik alaptémája, a névadó, a jámbor Gino Bartali pályafutása és sikerei.  A másik fő alak: vetélytársa, a világfi Fausto Coppi. Pályafutásuk közös szakasza alatt mindig kiélezett küzdelmet folytattak. Bartali ennek ellenére igazi sportember maradt. Van egy kép, ami bejárta a világsajtót: Bartali inni ad Coppinak.

Egy versenyen Bartali egy kutyussal való szerencsétlen találkozás következtében elvesztette az esélyt a végső győzelemre, és ezután magától értetődően támogatta Coppit: a profiknál szokásos módon hordta a vizet és vezetett neki. Hatalmas lelke másban is megmutatkozott. A legendás versenyző pályafutását a II. világháború megszakította. A háború idején edzései alatt menleveleket csempészett bringája vázában a zsidó üldözöttek számára. Sokak szerint a Palmiro Togliatti elleni merénylet hatása alatt az 1948-as Tour de France-on versenyteljesítményével Itáliát is megmentette a széteséstől, de az anarchiától bizonyosan.

A múzeumban a teljes műszaki fejlődést is végigkísérhetjük. A Drais báró-féle lábbal lökdösős fa szerkezettől a számítógépes fejlesztésű legújabb bringákig. Katonatisztek kerékpárja, amelyen a kardnak is volt helye. Száz éves londoni kerékpár. Különleges bevonatú kormányán nem csúszik meg a kéz még esős időben sem. Lánca zárt rendszerben olajban fut. Első, hátsó fékje egyszerre működtethető egy kézzel is, hogy az angol úriember vagy hölgy másik kezével az esernyőt tarthassa. Különleges még a német kardántengelyes kerékpár.

Meggyőződhetünk róla, hogy nincs új a nap alatt. A néhány éve újdonságként eladott teljes teleszkópos bringák őse már itt is megtalálható. Nem lepődnék meg, ha néhány fejlesztő ismét innen, ebből a múzeumból merítene ötletet.

A többi látnivaló a teljesség igénye nélkül. Bartali pályakerékpárja, és amit az utolsó körversenyén használt. Bartali első győzelme; Ujságcikk:Bartali a Pireneusok ura. Bartali és Coppi a Giro di Toscana versenyén. Érdekesség még, hogy idegenvezetőnk Coppi nevét [koppi] helyett következetesen [hoppi]-nak mondta. Jó arc az idős. Csak nekünk magyaráz lelkiismeretesen, mivel más vendég nincs. A végén odaállított minket egy számítógéphez, hogy megtervezhessük edzéstervünket és bringánkat. Ha profik lennénk, nyilván éltünk volna a lehetőséggel. Aztán felkerekedünk.

Dove e campeggio? - Hol a kemping?

A várost elhagyva az első emelkedőn kiderül, hogy elhanyagoltuk az evést és az ivást. Semmi erőnk nincs. Eszünk, de majd csak lassan lendülünk bele.

Egy kisebb hágón át 1050m-rel a tenger felett a Passo della Consuma-n  Stia-ba érkezünk. Túlságosan sikerült eltennem a hivatalban kapott nyomtatott ajánlatot, így ismét a helyiektől kérdezősködünk. Meglehetősen tágan értelmezik a campeggio(kemping) fogalmát. Egy rendkívül készséges Firenzében dolgozó repülőmérnök autóba ül és megmutatja a focipálya melletti füves területet. Forrásvíz van, de ettől többre van szükségünk. Lefegyverző amit tesz értünk, mégis ezt hajtogatjuk:„Doccia calda”, mivel meleg vízre és izgalmak nélküli pihenésre vágyunk. Amúgy kiderül, ő is kolléga. Hétvégénket szeret tekerni.

Már sötétben egy hegyen megtaláljuk a Camping Falterona-t. Talán ettől a mászástól óvtak a helyiek minket? Az utolsó 1,5 kilométer öklömnyi kövekkel borított útjáért némileg kárpótolnak a völgyben hunyorgó fények. Sconto, vagyis engedménnyel kapjuk a szállást a kései érkezés miatt. Este tízkor verjük fel a sátrat és eszünk. Meleg víz csak reggel nyolctól lesz. Továbbra is ragaszkodunk hozzá, így jó, hogy csak kb. száz kilométer vár ránk holnap.

Címkék: Róma Kerékpártúra Arcok