Hetedik túranap- Móka és kacagás

2011. május 28. szombat:128km

Balze,Camping Tiber-13km-13km-Verghereto-10km-Bagno di Romagna-9km-Passo dei Mandrioli**(BIG.1173m, szintem.:650m)-7km-Badia Pretaglia-13km-Bibbiena-24km- Chiusi della Verna -6,5km-Santuario della Verna** (BIG1128m, szintem.:701m)-4,5km-Chiusi della Verna-15km-Pieve Santo Stefano-16km-Sansepolcro-8km-San Giustino-11km-Citta di Castello-3,5km-
La Montesca(Camping La Montesca, Tenda(sátor):6,50E, adulti(személyenként):8E. Alku után 11,5€/fő)

Túratársamnak, Andrásnak van egy kerékpáros oldala. Ennek része az a beszámoló, aminek képeire többnyire hivatkozom.

Három generáció

Reggel a hegy másik oldalán leereszkedve ma is átmegyünk Verghereto-n. A Passo dei Mandrioli-ra menet nyugdíjas bringások előznek. Mókázva visszaelőzöm őket. Nekik is tetszik, de aztán elengedem őket. A hágón kerékpáros találkozó. A nyugdíjasokon kívül először egy magányos autót látunk álldogálni. Pihenőnk közben megjön a magyarázat két hajrázó bringás képében. A hágó túloldaláról ketten egymás kezét megfogva futnak be és örülnek a győzelemnek. Kissé lemaradva a peloton. A mezőny szabadidős bringásokból áll. Nagy a jókedv. Hangosan beszélik meg élményeiket. Egyikük érkezés után gyorsan nassolni kezd. András dicséri pocakját, ami újabb ok a derültségre. Igazság szerint a bringás, ha nagy távot teker egész napja nassolásból áll, hogy ne készüljön el erejével. Könnyen emészthető gyümölcsökből, és édességekből épp csak annyi, hogy kibírja az ember az esti tisztességes táplálkozásig. Olasz barátunk nem tudjuk, mennyit tekert aznap, de mindenki jót derült a dolgon.

A szokásos kérdezz-felelek közben kiderül utunk célja. Kissé irigynek látom a csapatot. Én meg őket irigylem, úgyhogy döntetlen az eredmény. Megtudjuk tőlük, még este is be tudunk vásárolni vasárnapra majd Sansepolcro-ban. Következő mai BIG-ünk felé vesszük az irányt. A csapat által javasolt rövidebb út helyett, leereszkedünk Bibbiena-ba, mert a pontszerző túra onnan indul, és egyébként is belefér a napba. Hosszan elnyúló emelkedő kellemesen tekerhető. Akár a Dunántúlon is érezhetnénk magunkat. Hétvége lévén az úton még sok bringással találkozunk.

Megpihennénk

Chiusi La Verna-ban András egy szép fakorláton megpihenne. Csak annyit látok, hogy lábai az égnek állnak, majd ő maga eltűnik és nagy puffanást hallok. Mindenre felkészülve sietek oda. Nehezen tápászkodik fel a virágok közül. Az esés meglehetősen sikerült, de semmi baja. A nagy nevetésen kívül nem maradt vissza semmi. Gyors helyszínelésem eredménye, hogy a rusztikus fa szerkezet gyenge rögzítésénél fogva inkább dísz, mint korlát. Folytatnánk utunkat a tető felé, de Andrásban a friss élmény feldolgozása még tart, és elkezdi mondani hogyan is került a virágoskertbe. Mikor én csatlakozom a témához, ő újra elkezd nevetni, de annyira hogy teljesen elgyengül. Hegymenetben ez lehetetlenné teszi a tekerést. A tanulság, hogy a haladás érdekében majd nyugodt körülmények között megbeszéljük a történteket.

Pihenünk

Santuario della Verna egy kolostor a hegytetőn. Meglepődve látom, hogy sok a látogató. Főleg gyerekcsoportok. Ebédidőben érkezünk. Pihenőhelyünk közelében lehet a refektórium, mert nagy az edénycsörgés.

Míg András körbenéz, én írogatok. Egy civil ruhás papot nagyon érdekli felmálházott bringám. Különösen a csomagtartó hátsó villához való felső rögzítése. Teljesen gyári bringámon sufni-tuningra gyanakszik. Angolul próbálom megnyugtatni, nagyon erős, 132kg terhelésre van ígérete a gyártónak. Amikor András visszaér, én járom körül a helyet. Assisi Szent Ferenc tiszteletét ápolják. A képek a falon is ezt mutatják.További képek a kolostorról. A bejárat.Belső udvar. A tágas terasz. Kilátás az útra, a tájra

A gyerekcsoportokat nézve sok helyen alkalmi hittanórák szemtanúja lehet a szemlélődő. Kártyával és egyéb kézbe vehető eszközökkel folyik a tanítás.

Alku

És megint jön a lejtő. Mindig ezek a lejtők. Már az olaszokban sem lehet megbízni. Azért még egy hágót, a Valico dello Spino-t sikerül útba ejteni. A megunhatatlan Appenninek. A Tiberis völgyében tekerünk. Ő Rómába tart. Mi is, csak még néhány BIG-et útba ejtünk addig. Sansepolcro-ban bevásárolunk a P.d. Mandriolin elhangzottak szerint. Citta di Castello-ba érkezve menet közben egy bringás kérdésünkre úgy válaszol, hogy több kilométeren át elvezet minket addig, amíg eltéveszthetetlenné nem válik az út. Mikor megköszönnénk a segítséget, a válasz itt is „niente”. Lehet neki semmiség, de nekünk nagyon sokat jelentett. András meg is jegyzi, jó sokáig kereshettük volna a szállást, ami itt is egy hegytetőn van: a mászás jutalom a nap végén. La Montesca-ban az azonos nevű  kempingben a recepción megtudván, hogy magyarok vagyunk, az aranycsapat tagjait kezdik emlegetni. András az árból külön kerékpárosoknak szóló alkalmi engedményt kér. Adnak is pár eurót. Na igen. András vérbeli vállalkozó és utazó egyszerre.

Itt is vannak úton lévő csomagos bringások. Kell-e mondani, hogy hollandok? Ma is mosok. Miért ne, hiszen ezek a bringás cuccok könnyen száradnak. Szombat este lévén a kemping területén több parti és diszkó van. Szerencsére a zene elég monoton így a pihenést nem teszi teljesen lehetetlenné.

Írta és a felét tekerte:Ágoston Laci(dcr8)

Címkék: Róma Kerékpártúra Arcok