Nyolcadik túranap - Hideg hegyek

2011. május 29.:128km

Camping La Montesca-5km-Citta di Castello-19km-Bocca Serriola-9km-Apecchio- 4km Colombara -8km-Serrevalle di Carda-8km-Monte Nerone**(BIG, 1498m, szintem.:1022m)-8km-Serravalle di Carda-9km-Pianello, Moria, Palcano, Pontedazzo-11km-Cantiano-12km-Scheggia-16km- Fossato di Vico-7km- Cima Mutali -(BIG,1083m, szintemelk.:570m)-
7km- Fossato di Vico -Gualdo Tadino-7km-Camping Valsorda helyett 20€/fő egy új,összkomfortos apartmanban ugyanott. 

Túratársamnak, Andrásnak van egy kerékpáros oldala. Ennek része az a beszámoló, aminek képeire többnyire hivatkozom.

A nagy fekete

Reggel felkapaszkodunk a recepcióhoz, mivel ez is egy teraszos kemping. Ott a forrásból megtöltjük kulacsainkat és útra kelünk. Citta di Castello-nak is búcsút intünk. A éjszaki bulik ellenére adja az erőt a reggeli, jó ütemben mászunk a Bocca Serriola-ra. Vasárnap délelőtt lévén a vártnál nagyobb a forgalom. A motorosok mellet még mások is úton vannak. Lehet az olaszok katolikus misére igyekeznek? Az út mellett tilos a vadászat, fürdőzés és valamit mindig védenek. Faunát vagy flórát. Látszik is a tájon, hogy mindennek gazdája van. Rendben lévő kultúrtáj és kies vadon váltogatja egymást. Eszünk egyet, hisz a reggeli már rég volt és hamarosan jön a hegy. Éppen ahol eszünk, elveszett tollam helyett találok egyet az útszélen. Méregetem a hegyet. Már a neten is ilyen kopaszon mutatták igaz északról. Szóval volt időm megbarátkozni vele. Tartok tőle, de várom is találkozást. Serravalle di Carda-n áthaladva menetből vágunk neki a Monte Nerone- nak, a nagy feketeségnek. Még a hegy alján hirtelen ötlettől vezérelve odaszólok Andrásnak, hogy majd visszajövök a csomagokért, ritmust váltva nekiindulok. Lendületesen nyomom a pedált, zakatol a szív fújtat a tüdő. A tető alatt vagy két kilométerrel éppen jókor jön egy forrás.Hetven perc alatt fenn vagyok. A hegy kopaszon, nagy széllel vár, egy tévéátjátszó állja utamat. A kilátás viszont pazar. Mire kifújom magam András is megérkezik. Jót tekertünk. Felfedezünk egy falfirkát:Cima Bibi. Tehát valaki Bibi tetőnek becézi a helyet. Mivel átmenni a hegy északi oldalára kerülő lenne, azt most nem tudjuk vállalni. A legrövidebb kelet felé vezető út nagy része földút, nem nekünk való. Így visszaereszkedünk Serravalle di Carda-ba. Visszafelé felosztjuk egymás közt az út két oldalát megfigyelés végett, hogy megkeressük a nagy szélben elhagyott túravázlatomat. András találta meg.

Valaki járt itt

András a Chiusi Verna-ban történtek ellenére mestere a pihenőhelyek kiválasztásának. Ligetes tájon az út mellett van néhány pad, ahol szusszanunk egyet. Kis pihenő és ebéd után az út itt is hullámos. Áthaladunk a hangulatos Pianello városkán. Palcano-nál a Moria dombra indulva jó kis kaptatót találunk. A domb lábánál egy táblán megnézhetjük az emelkedő adatait. A blog olvasója pedig ugyanezt megteheti itt néhány képpel kísérve. Két évvel előttünk, 2009- ben járt itt a Giro mezőnye is. Egy vállalkozó így reklámozta szállásait: „A környéken két helyen lehet találkozni a versenyzőkkel. A Monte Nerone-n és a Moria dombon. Utóbbi esetben kényelmesen, a szállás kertjében ülve lehet nézni, amint néhány lépésnyire elhalad a mezőny.”(vázlatos fordítás)

Nem vagy egyedül 

Az úton aszfaltfeliratok. Azokon Marco Pantanira emlékeznek és Lance Armstrongot biztatják. Marco-ról és Lance-ről a Wikipédián is olvashattok. Az amerikai egyetlen Giro-n vett részt, 2009-ben. Akkor járt itt. Pantani már 2004-ben elhunyt, de még a 2011-es Giro aszfaltján is ott a neve több helyen. Utunk során sokszor találkoztunk még az ő nevével ilyen formában. Pantanit csak versenyzőként becsülték meg. Míg nyeregben volt sokszor megállíthatatlanul tört győzelemre. Sajnos doppingbotránya után sem volt aki megállítsa a rimini szállodai szobában történt túladagolásig. Utólag az is elgondolkodtató, hogy a Riminihez közeli Cesenatico-ból származott és csak egy szállodában volt hely számára. Armstrongnak alapítványa van és kerékpáros csapata. Második visszatérése már nem a pénznek szólt, hanem a rák elleni küzdelemre szerette volna felhívni a figyelmet, mivel ő maga is egy gyógyult rákbeteg. Megtalálta helyét a versenyzés után is. Ez a két sportoló kerékpársport két nagy egyénisége, arca volt. A világ vitatja szerepüket.

Egyetlen emberrel nem találkoztunk sem a Moria dombon sem Palcanoban, sőt még csak nem is láttunk egyet sem. Mi is magunk vagyunk az úton, de nem egyedül. Mindenben számíthatunk egymásra. Ide engem nem a rideg üzleties profizmus juttatott el, hanem a család szerető támogatása. Daráló, aminek a nyergében ülve túrázom, nekünk egy nagy beruházás volt. Azért esett rá a választás, mert mindent tudott, amit akkor és ott jónak gondoltam a túra szempontjából, és vele nem volt szükség további bütykölésekre, átalakításokra. Ilyen indokokkal biztatott a vételre amúgy nagyon takarékos feleségem. Aztán elindulásom előtt, mikor körülnéztem volna a szőlőben, egy meglepetéspartiba csöppentem, így indított útnak a nagy család. És András szülinapi bejglijéről is olvashattatok már az első túranap során.

Na de folytassuk utunk. Pontedazzonál rátérünk a Via Flaminiára. Egy ősi római útra. Nagy a csábítás. Tegnap a Tevere, ma a Via Flaminia(No. 3) ami innen bevinne minket Rómába. Letérünk a via Flaminiaról, egy hágó majd Schéggia, egy hegyen épült város következik.Fossato di Vico-ban keressük az utat a Cima Mutalira. A térképemen nem szerepel, és tervezéskor a BIG honlapján sem halmoztak el még minket információval. Már abban sem voltam biztos, hogy aszfaltfaló bringáinknak lesz mit enniük. A csinos kis városban viszont elég jól elmagyarázzák a viszonylag bonyolult utat. Ennek ellenére túllőnénk a célon, de mielőtt ezt tennénk egy kútnál rákérdezek a Cima-ra és kiderül ott vagyunk az elágazásnál. Kiérve a városból egy pihenőhely kereszttel, forrással, padokkal. Most frissültünk fel, tehát az emelkedőn megyünk tovább. Elfogynak a fák. A tetőn egy szélerőmű.  Azt már sok kilométerrel korábban is láttuk a Badacsonyhoz hasonló alakú, de annál nagyobb és ép hegyen. Mi is igazolni tudjuk az építők döntését, mert a szél folyamatosan és erősen fúj. A kemény tekerésért kárpótol a virágos rét. Itt is van tv-torony, ahol keresünk egy kis enyhhelyt és megpihenünk. Aztán elindulunk a lejtőn és élvezzük a kilátást. Már jól benne vagyunk a délutánban, így megindulunk Gaualdo Tadino felé, ahol egy kempinget remélünk találni.

Van máááásííík!

A város közelébe érve sejteni kezdem az útjelző táblákból, hogy itt is a hegytetőre kell mennünk. Mikor útbaigazítást kérünk, ez be is bizonyosodik. Egy BIG-el felérő mászás következik. Az út mentén forrás is van, de András talán a hűvös idő miatt meg sem áll. Kemény kilométerek után 1004m magasan kellene lennie a kempingnek. Betérünk az egyetlen nyitva tartó vendéglőbe. Nagyon jólesik a meleg. Kiderül, még nincs nyitva a kemping. Nem túl határozottan reklamálnék, mert a neten mást olvastam otthon. Ekkor, mint Eötvös a híres zenebohóc, a vendéglős előrukkol egy ajánlattal: van másik! Egy apartman egy önálló épületben. András hamar elfogadja a hideg és a kései időpont miatt. Igaza van 20€/fő errefelé jó ár a teljesen felszerelt konyháért, meleg zuhanyért, a lakályos szállásért, ahol nagy tekerés után kimerülve megpihenhetünk. Jártam már hasonlóan 1998-ban Ausztriában, Vorarlbergben a Bieler Höhe megmászása és 147km letekerése után elázva Bludenz mellett Nüzidersben. Ott is a tulaj szelíd erőszakkal sózta rám a száraz szállást szolíd áron. Az is kevés volt, mert a túra közben elkövetett egyéb bakik(pl. foglalatlan forrásból ivás) következtében két napot kellett pihenni láz és hasmenés miatt. Itt viszont egy bőséges vacsora után jót pihentünk és sikerült regenerálódni.

Írta és a felét tekerte: Ágoston Laci(dcr8)

Címkék: Róma Kerékpártúra Arcok