Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 

Kezdetek: Az első „barlangolások”
2012/02/19 11:47:15 Küldte: Pizolit

Húsvét, az ősi hagyományok ünnepe.

Így volt ez mindig, különösen régen, a 80’-as években. Ám nem mindenki lelkesedik a hagyományokért, különösen nem a locsolkodás, illetve más ezzel kapcsolatos dolgokért.

Ekkor sokan keresnek menedéket a természetben, ki a locsolók, ki a locsolkododás elől.

 

Így volt az a négyes is, akik elszántan taposták az út porát valahol a Börzsöny peremén. Kis létszámú társaság: két fiú és két leány felállással, sietősen haladtak egyelőre ismeretlen céljuk felé. Egy kivételével valamennyien városiak, akik menekülésként választották ezt a természeti programot.

Felkészületlenül, információk és térkép nélkül indultak neki az erdőnek, s most eltévedtek. Királyrétről Nagymarosra szerettek volna eljutni kora délutánra, hogy onnan vonattal térjenek vissza, a jóval ismertebb nagyvárosi vadonba. Valahol azonban rosszkor fordultak rossz felé, ráadásul nem sokkal később még a jelzett útról is sikerült letévedni. Most igyekeznek még világosban eljutni valamilyen lakott településre, mert sötétedés után biztosan nincs sok esélyük e-cél elérésére. Márpedig áprilisban még viszonylag korán sötétedik, így nincs túl sok idejük, s máris du. 16 óra után jár az idő.

 

Az erdő csendes, néma, lombozat még nem susog, nem volt ideje kihajtani, bár a rügyek már duzzadnak az ágak végén. Némelyik kicsit elő is dugta piciny levél csúcsát, de éppen csak, mintha kóstolgatná a kinti világot, vajon érdemes-e előbújni. A napfény elő,-előragyog a bodros felhők közül, ki-kikacsingat az alatta lévő tájra, mintha csak meg-megszemlélné azt. Ennek ellenére nem mozdul a négy turistától eltekintve szinte semmi. Csupán egy apró madárka reppen ágról-ágra, ám a kirándulók erről tudomást sem vesznek. Haladnak tovább sietős léptekkel az ismeretlen felé, majd pár perc múlva eltűnnek az út kanyarjában.

Közben odafent a sors nagykönyvében új fejezet nyílik, s a lapok megtelnek történetekkel, melyek meghatározzák egy-egy ember életútjának irányát, mégpedig ezúttal, elsőként egy kiadós vihar formájában.

Északnyugat felől a kéklő égen szürke foszlányok jelennek meg először elszórva, foltokban, ám nem sok idő múlva egységes frontba állnak össze, s indítanak támadást a földi világ felé. A Börzsöny azonban az útjukat állja, mire a felhőrendszer megtorpan, tömörödik, majd a hátulról jövő nyomás hatására továbbnyomul, behatolva a völgyekbe, s benyomul a fák közé, végül engedelmeskedve a fizika törvényeinek, felemelkedik, feltornyosul, majd nem sokkal később eléri a magasabb, hidegebb légrétegeket, melynek hatására lehűl, s vad heves hóvihar formájában kicsapódik.

 

Odalent a négy turista mit sem sejtve az elemek e készülődő játékáról, még mindig sietnek valamerre, amerre a helyes irányt sejtik. Hirtelen, szinte percek alatt esti szürkület borul rájuk. Mire egyáltalán felfogják, mi történik, máris olyan hóvihar szakadt a nyakukba, melyet még sosem éltek át. Látótávolság alig pár méterre korlátozódott, s alig egy perc alatt fehérbe öltözik az eddig tarka, kora tavaszi virágokkal díszített barnás táj. A hóval együtt feltámad a szél is, mely hidegen süvítve vágtat át az erdő fái között, meghajtva, megtörve az ágakat. Felragadja a frissen hullott havat, s oldalról, alulról préseli be minden apró résbe, zugba.

Az eltévedt vándorok minden létező ruhadarabjukat magukra kapva, s beburkolózva, futva próbáltak megszökni a késői tél haragja elől. A következő kanyar hirtelen különös menedéket kínált nekik, ugyanis a meredek hegyoldalban sötét, mégis hívogató nyílás sötétlik. Ők megtorpannak, majd pár másodperccel később az egyetlen nem városi továbblép az ismeretlenbe. Ez a lépés eldöntötte életének további irányát, bár erről Ő mit sem tud. A hideg kavargó világból nyugodt, csendes, szinte méltóságteljes földöntúli hangulatú szigetre csöppen. Hirtelen eltűnik minden, csak a pillanat létezik. Az eddigi áthatolhatatlan sötét sem volt olyan mély, ijesztő, inkább megnyugtató, csendes. Nyugalmat áraszt, mely megtelik halovány árnyakkal.

Gyertek! – hívja a társait, s azok megfogadva a tanácsot, beléptek.

Valahonnan előkerül a zseblámpa, melynek sárgásfehér fénysugara utat nyit az ismeretlenbe. Ezzel együtt a varázs is eltűnik, helyét átadva a felfedezés izgalmának. Az egyetlen lámpa is elég volt, hogy megismerjék a kicsiny (mesterségesen vájt) alagutat. Rövid, szabályos vágat, falai nyirkosak, mennyezetéből gyökérszálak csüngtek alá, rajtuk apró vízcseppek, melyek időnként elváltak a növény száltól, s aláhullottak a sötétségbe.

A gyökérszálak között egy apró, számukra ez idáig ismeretlen élőlény rejtőzködik, két, kicsiny lábacskájával kapaszkodva a mennyezet rücskös kőzetében. A lábán kívül más testrésze alig látszik. Vékony, bőrszerű hártyáival vonja be a testét, csupán az összezáródásánál látható egy keskeny sávban egy piciny tömpe orrszerű valami, s egy csomó szőrszál, melyen apró páracseppek csillannak meg, a lámpa gyenge sugaraiban. Roppant érdekes és izgalmas az egész jelenség, különösen akkor, mikor valamelyikük túl közel hajolt a szemrevételezésben, s ilyenkor az apró lény vékony lábain finoman feljebb húzta magát. Ám, ha távolodott az illető, az újra visszaereszkedett.

A vágat végét kőtörmelék és föld zárta el. Előtte vastagon felhalmozódott avar réteg puha pihenőhelyet kínál, amit kis idővel később igénybe is vesz a társaság. Csupán az egyikük tér vissza a bejárati nyíláshoz szemügyre venni a kinti, vigasztalhatatlan szürke, fehér és fekete külvilágot, amely a jelen pillanatban rideg és elutasító. Idebent, ha nem is meleg, mindenesetre barátságos, védett zugra leltek. Összekucorodtak a puha avarszőnyegen és várják az idő javulását. Közben telik-múlik az idő, s hamarosan ténylegesen is beesteledik, s eláll a hóvihar, ám a társaság mindebből semmit nem vesz észre, ugyanis elnyomta őket a buzgóság. A mély avar halomból csupán halk, egyenletes szuszogás hallatszik, jelezve, hogy van ott élet. Azonban az alvás nem tart sokáig, a hóban elázott ruhák a testmozgás következtében termelődött hőt régen elvesztették, s az üreg hűvöse hamarosan átjárja őket, így nemsokára reszketve riadnak fel.

Együtt mennek a kijárathoz, ahol tompa, szürkés-fehérség fogadja őket. A hó nem esik, ám mindent beburkolt a hideg nedves, fehér paplannal, melyet a szél-úr egyenletesen elsimított, elrendezett. Az út felett keskeny sávban látszik az égbolt egy vékony szelete, melyen ón-szürke felhők nyomulnak lassan tova. Néha egy-egy pillanatra feltűnik néhány csillag, ám a felhőzet hamar eltakarja őket. Nem volt más hátra, tovább kell indulni, hiszen megfelelő eszközök nélkül nem tölthetik itt az éjszakát. Pedig igazán kényelmes bivakhely lenne.

Így hát felkerekednek, s folytatják útjukat valamerre, tovább az ismeretlenbe. Furcsa volt, hogy nem egészen 3 órával ezelőtt még virágok között, időnkénti napsütésben gyalogoltak, most viszont az ólmos szürkeségben, s ropog a hó a talpuk alatt. Nemsokára a maradék felhőfoszlányokat is kisöpri a szél, s az ég sötét kárpitján, mint megannyi apró gyémánt, felragyognak a csillagok, de ezzel együtt fokozatosan hűl a kinti hőmérséklet. Ezt azonban a vándorok kevésbé érzékelik, hiszen a mozgás természetes hőtermelő hatása most is érvényesül.

Még jó néhány eseménytelen gyaloglós órát követően, éjjel 2-re település fényei csillannak meg a fák között. Fél órával később megérkeznek Márianosztrára, majd a vasútállomására...

 

Néhány nappal később két fiatal legény bújja az időközben beszerzett Börzsöny turistatérképet, próbálják beazonosítani, merre is jártak korábban. Ismerős és ismeretlen nevek sokasága a térkép papírján. Az indulási és érkezési helyszín biztos, a közte lévő számtalan útvariáció egyike az övék... de vajon melyik? Jelzések, ösvények és jelek mindenfelé. Közöttük egy apró W is. Mi is az?… Jelmagyarázat szerint barlang, pince, üreg. Most melyik?

-Maradjunk az omegánál!- hangzik a javaslat.

-Elfogadva!

-Menjünk a hétvégén is, csak valahova közelebbre! –így a következő javaslat.

-A Pilisbe úgy emlékszem ott is szerepelnek „omegák” a térképen. -jön a válasz.

-Ok! Van róla térképed?

-Nem, nincs, de majd kölcsönkérek valakitől. – hangzik.

Ám ebből nem lett semmi, nemcsak a hétvégén, hanem az azt követő kettőn sem…

 

A harmadikon viszont már igen. Ám a lányok kívánsága szerint nem „omegázni”, hanem Egerbe, majd a szilvásváradi Szalajka-vízeséshez kirándulnak… s onnan fel Istállós-kőre, útba ejtve a híres Ősember-barlangot. Itt, az elhelyezett tábla segítségével már tisztább képet kapnak az „omega” és a barlang fogalmáról. Istállós-kő tetején újabb álmélkodásra találnak okot. A Kékes párába burkolódzó hegyláncok szabálytalan, izgalmas és misztikus hangulata varázslatos. Ebben a közegben könnyedén megelevenedtek a mesehősök alanyai, s izgalmas történetekkel töltik meg a titokzatosság homályába vesző hegyláncokat. Különösen egyikük képzeletét ragadta meg nagyon, hiszen ő egyébként is falun nőtt fel, és sokat olvasott és sokat volt a természetben, gyerekkorában. Így most másfajta, mégis valahogy ismerős érzés ragadja hatalmába, amely - tudja - soha többé nem ereszti el. A köves tetőről visszatérve, tüzetesebben is megnézik a barlangot, bevilágítják minden kicsiny zegzugát. Rácsodálkoznak az ott talált dolgokra, formákra és élőlényekre, a legapróbb bogárkától a denevérig. Nem sejtve, hogy ezzel megvan az első és részletes barlangtúrájuk, amit a jövőben, különösen az egyikük esetében számtalan követ majd, sőt ez a tevékenység kiegészítve hasonlókkal meghatározza életének irányát…


Külön köszönöm R. Csillának, túratársamnak a gépelést! Köszi! :))) 

Címkék: Túra Barlang Hóvihar Kezdet





Bejegyzések 1 - 10-ig. Összes bejegyzésed: 11


Oldal:  1 | 2 | Következő >  Utolsó >>

Pizolit
2012/02/19 22:53:12

Bár szeretetem és valahol tisztelem a hagyományokat, de az nem jelenti azt, hogy részt is szeretnék venni benne...

...És ahogy elnézem azóta sem szálltál le rólla! 


dcr8 írta:

Szervusz Pizolit!

"Húsvét, az ősi hagyományok ünnepe."

Így tényleg nincs értelmea Húsvétnak.

Nálam a túrázás úgy kezdődött, hogy 36 évvel ezelőtt lekéstem az iskolába vivő vonatot, és biciklire szálltam. 



Pizolit
2012/02/19 22:48:36

Mindent meg teszek ez ügy érdekéeben! 



dalos írta:

"Látni" hogy nem csak nézel, látsz is! :) Köszönöm az újabb blogot! Szép gyökerek ezek... :)



dcr8
2012/02/19 20:39:34

Szervusz Pizolit!

"Húsvét, az ősi hagyományok ünnepe."

Így tényleg nincs értelmea Húsvétnak.

.

Nálam a túrázás úgy kezdődött, hogy 36 évvel ezelőtt lekéstem az iskolába vivő vonatot, és biciklire szálltam. 



dalos
2012/02/19 20:15:03

"Látni" hogy nem csak nézel, látsz is! :) Köszönöm az újabb blogot! Szép gyökerek ezek... :)



Pizolit
2012/02/19 16:39:54

Szívesen, örük, hogy tetszett. Olvasható valahol, hogy nálad hogyan kezdődött?? Ami a parasztvakítást illeti én már régen kinőttem belőle... igyekszem azok közé tartozni akik nem csak néznek, hanem látnak is! 


megyula írta:

Élvezetes olvasmány volt, köszönöm!



Nálam kissé máskáppen kezdődött, de az ünnepek már évtizedek óta így zajlanak. Természetesen a karácsony a családé, de az összes többi elől jobb menekülni. külömösen a nagy zajjal járók. Azt hiszem értelmesebb elfoglaltság, mint valami idióta rendezvényen hallgatni a parasztvakítást.



Pizolit
2012/02/19 16:35:12

Örölök, ha örömet szereztem neked! 



Cinka írta:

Köszönöm, számomra nagy öröm ilyen történetet olvasni, és látni, hogy egyre többen találunk vissza oda, ahova igazán tartozunk



Pizolit
2012/02/19 16:28:47

Már korábban is olvastam egyébb blogokhoz a hozzászólásaidat... nagyon jók. Inkább neked kellene blogokat írni!!!

Ezuttal is könnyesre röhöhögtem magam! Köszönet a vidám percekért!


Paya írta:

Milyen érdekesek ezek a társadalmi mozgalmak. Egy hagyomány "nem szeretete" új hagyományt teremtett. Létrejött a "húsvéti erdőbe menekülés" hagyománya. Sokan évente egyszer vannak erdőben, húsvétkor. Persze csak néhány méterre távolodnak el az aszfalttól a fák közé, de hát az már erdő. Nem vádolhatja őket senki, hogy nem szeretik a természetet. Lillafüredre például nem lehet beférni ilyenkor. Egyszer próbáltam biciklivel, de Alsóhámornál visszafordultam. Mostanában otthon maradok, mert szokás szerint kiürül a település. Kimegyek a főúthoz, leülök egy padra, rágyújtok a pipámra és nézem, ahogy az autófolyam reggel kiindul a városból, estefelé meg próbál visszajutni. Locsolkodni vágyó, alattomosan, falhoz simulva lopakodó, kalapot szemére húzó, kölnit belső zsebben szorongató  és azt óvatlan pillanatban előkapó hagyományőrzőt egyet se látni. Viszont idegbajos autóst annál többet.

A börzsönyi kalandotok olyan, mint egy film. Nem sok választott el Titeket attól, hogy találtok egy láda aranyat, amit gazfickók ástak el. Aztán megjelenik a bejáratnál a félszemű bandafőnök fáklyával és menekülnötök kell. De a falról lógó denevér hirtelen felébred és mivel nem bántottátok, cserébe vámpírrá válik, aztán üvöltve elüldözi a haramiát. A lator fejvesztve rohan a havas hegyoldalon, majd egy szakadékba zuhanva befejezi nemtelen életét. Ti pedig a mesés kinccsel hazatérve megállapítjátok, hogy ezek Napóleon korabeli aranyak, Napóleon meg már nem él, tehát Ti vagytok immár a jogos tulajdonosok. Világkörüli út megtervezésbe kezdetek, amit néhány éven belül meg is valósítotok. A denevérrel azóta is ápoljátok a jókapcsolatot.



Cinka
2012/02/19 15:41:09

Köszönöm, számomra nagy öröm ilyen történetet olvasni, és látni, hogy egyre többen találunk vissza oda, ahova igazán tartozunk



Pizolit
2012/02/19 14:00:36

Nagyon szívesen! 



Angyom írta:
Jó volt olvasni, köszi!



Pizolit
2012/02/19 13:59:13

Szerencsére ezt a tulajdonságot sikerült megőriznem! Igaz ma már általában egy fényképezőgép is van a kezem ügyében...




guruloo írta:

''Rácsodálkoznak az ott talált dolgokra,formákra és élőlényekre,a legapróbb bogárkától a denevérig''  A ''felnőttek'' ezt nem értik meg. A felnőtt emberek túlságosan el vannak foglalva a boldogság keresésével.  A gyerekekkel más a helyzet.




Oldal:  1 | 2 | Következő >  Utolsó >>


*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.