Tizenegyedik túranap - Hódítások

2011.VI.1.:119 km
Pagánica-26km-Rocca di Cambio-4km-Campo Felice sífelvonó állomása-4km-Rocca di Cambio-25km-Celano-12km-Avezzano-11km-Capistrello-23km-Campo Staffi** (BIG, 1779 m 1040 m szintkülönbség- 14km-Filettino. Szállás 30€/fő a Girasole dei Monti Simbruini hostelben.

Túratársamnak, Andrásnak van egy kerékpáros oldala. Ennek része az a beszámoló, aminek képeire többnyire hivatkozom.

Egy olasz tölgy

Reggel a szokásosnál is korábban kelünk, hogy elkerüljük a konfliktustaz elkerült gazdával. L'Aquila keleti szélén megállunk reggelizni és kulacsot tölteni. Tovább menve meglepve, de örömmel veszünk észre egy Campo Felice feliratú táblát. Ezzel megtakarítunk egy visszautat, ugyanis ez a BIG eddig csak északról L'Aquila-n áthaladva Rieti felé elindulva volt megközelíthető. Arra a következtetésre jutok, hogy már délről is fel lehet jutni a túra tervezésekor még csak készülő úton. Jó az út, sok az erdő, mászni itt lehet a hegyet, így nincs hiányérzetünk. Sőt boldogok is vagyunk, mikor András egy általa nem ismert fafajtára bukkan. Azóta már sikerült kideríteni, hogy András képe mit is ábrázol. Mi lehet az olasz erdőben? Hát olasz tölgy! Mi más?! (Quercus pubescens) Ugyanerről egy olasz weboldal így ír. Egyre feljebb jutunk miközben csendben esni kezd. Néha el is áll. Felérünk a Rocca di Cambio-ra, ahova idén, 2012-ben a Giro d'Italia mezőnye is ellátogat, és itt lesz a hetedik versenynap végén a hegyi befutó. A három hetes versenyről itt tájékozódhattok. Az említett versenynapnak pedig ez a térképe és ez a leküzdendő szinteket mutató profilja. (Ha valaki szeretne a mezőnnyel találkozni.) Már nincs messze a boldogság mezeje(Campo Felice). És valóban meg is találjuk a sífelvonóját, ami június elseje lévén nem működik. Így ez a trófea elmarad, mert azt a bizonyos utat még mindig építik. Nagyon nem bánkódunk, hiszen így is jót tekertünk szép helyeken. A sífelvonónál egy síiskolába majdnem beíratkozunk. Ezen a környéken is látunk néhány földrengés-károsultaknak épült könnyűszerkezetes házat

Egy olasz lány

Egy kies fennsíkon folytatjuk utunk Celanoig. Ereszkedés közben a magasból meglátunk egy várat. Az ünnepre készülő város mediterrán főterén a szökőkútnál letelepszünk. Jól megfigyelhető, hogy a négyszögű tér három oldalán elegáns házak épültek a negyedik oldala meg nyitott a völgy felé szép kilátással. Ugyanezt a kialakítást nagyon sok olasz városban alkalmazzák. A különbség legfeljebb annyi, hogy tengerre néz a főtér. Hazánkban erre a mintára épült a bajai Szentháromság tér. Ott a város alatt folyó Sugovicára és az azon túl lévő Petőfi-szigetre nyílik kilátás. A város délszaki jellege az itt élők sokszínűségében is megmutatkozik. Arab zene szól egy furgonból és több helyről. Továbbá arabok is intézik ügyeiket az utcán. Bepillantunk egy meredek sikátorba.

András C-vitamint vesz egy gyógyszertárban, kicsivel odébb az utcán kedvező gyümölcsvásárlási lehetőségre bukkanunk. Betérünk a kis üzletbe. Nem kerül semmibe, így a fiatal eladólánynak aki lehet eladó lány is, egy kicsit azzal udvarolunk, hogy dicsérjük kies fekvésű és csinos városát. Repes az örömtől, miközben kezeli a pénztárgépet. Lehet, hogy a bevételnek örül? Jókedvűen helyezzük el csomagunkban a vidám banánt, mosolygó almát és boldog sárgadinnyét. Jó burkolatú kissé forgalmasabb út mentén itt is van forrás. Mivel holnap a köztársaság 150 éves fennállását ünneplik az olaszok, Avezzanoban vásárolunk. Élelmet mindketten, küllőt csak András. A kivezető utat kissé nehezen találjuk, autóútra is rákeveredünk, de bőven elférünk. Egy újabb ékszerdoboz következik az Appenninekben, a hegy oldalában. Capistrelloba érkezéskor András ezt a képet készíti. Ugyanazt a témát választják a látogatót üdvözlendő, a város honlapján. Hasonlóan járunk a város elhagyásakor, a Via Paese-n. András képe. Kép a honlap galériájából.

Egy olasz hegy

Mai szállásunk felé indulva azt a tájékoztatást kapjuk, hogy a hágó nyitva. Elindulunk a hegyre. Néhány kilométer után mégis tábla figyelmeztet a behajtási tilalomra. Kissé odébb csak tűzifát szedegető emberekkel és járműveikkel találkozunk, így folytatjuk utunk. Délnyugati irányból, a jó száz kilométerre levő tenger felől felhők közelednek. Nem  kell sokat várni, egyre nagyobb intenzitással esni kezd. Egy magányos épület lépcsőjén húzzuk meg magunkat. Csak madarak hangja hallatszik bentről. Vagy másfél órát töltünk itt.

A Campo Staffi egyre türelmetlenebbül vár minket, de megtorpanunk, mikor a meredek sziklafalról lehullott kőtörmeléket találunk az úton. Mindezt annak ellenére, hogy komoly védfalaknak kellene ezt megakadályozni. Nem járhatunk messze az igazságtól, mikor arra gondolunk, a sziklák a két évvel korábbi földrengéskor kerültek az útra. A bringa kereke elfér a kövek közt, továbbra is a C.Staffira igyekszünk. Mikor elfogynak a kövek a kihalt úton, néha egy terepjáró is jön már szembe. Jön a leágazás BIG-ünk felé, befordulunk, de nekem meg jön egy küllőszakadás. Otthon azt gondoltam, az újonnan fűzött hátsó keréknek ki kell bírnia az utat, csak arra nem gondoltam, nagy lesz rajta a terhelés. Nincs nálam tartalék küllő, mert Avezzanoban sem vettem, így csak egyet tehetek, lassan megyek tovább, nyolcassal a kerékben és fellazított fékkel. Végül feljutunk a síterepre. Síszezonban így nézett ki a Campo Staffi földrengés előtt és utána. A videókon nem látok különbséget az általunk nyáron tapasztaltak ellenére. Így láttuk nyáron. Ezen a honlapon február közepén 100-300cm havat jelentenek. Capistrello felől most is zárva az út. Filettino felől ma is szabad a közlekedés. Most végig azon gondolkodtam, mennyire lehettünk veszélyben A Campo Staffi környékén?

Egy olasz hölgy

Csigatempóban leereszkedünk Filettinoba. A listánkon szereplő kemping zárva. Egy hostelt találunk, telefonon hívjuk ki a szállásadót. Az uniós pénzügyi segítséggel nem rég felújított Girasole(napraforgó) dei Monti Simbruini hostel-ben sátraink pihenni fognak. András az ő hasonló vállalkozását is szívesen megújítaná ilyen módon, de most inkább a bejelentkezést intézi a minket fogadó hölggyel. Közben én nyelvtudásom, illetve inkább annak hiánya miatt néma Leventét játszom, amiért mindketten kinevetnek engem. A helyzetet és egy-két szót értve én is jót mosolygok. Teljes komfort és ropogós, friss ágynemű kényezteti a megfáradt túrázót.

Írta és a felét tekerte: Ágoston Laci(dcr8)

Címkék: Róma Kerékpártúra Arcok