A faltörő-kostól a rakétásokig

Egy kedves túratársunk pár hete egy tévedésemre hívta fel figyelmemet. Mi szerint a Kiskunságban, az Ős-borókásba nem a lövegek csapódtak be, mert az magát az ágyút jelenti, hanem az abból kilőtt gránátok, vagy ágyú golyók. Ez úton is köszönöm a helyreigazítást! Ez a hozzászólás adta az ötletet, hogy pár gondolatot az ágyúról is írjak

A térképet böngészve Zala megyében találjuk Pat községet. Vas megyében Rábapatit, Somogyban Patalom, Patapoklosi, Patca, Patosfa.

Igen ezekben a község nevekben a „pat” szótövet találjuk. Hogy jobban megértsük, mondok néhány példa mondatot:

-         A kályhában pattog a tűz. Ez esetben a pat szócska hangot fejez ki.

-         A huszár nyeregbe pattan. Itt mozgást jelent.

-         A kályhából kipattan egy szikra. Itt egyszerre jelent mozgást is, hangot is, fényt is.

A fegyverkezési verseny nem új találmány. Már az ókorban is a városokat kőfallal vették körül. Ennek leggyengébb pontja a kapu volt. Ez ellen alkalmazták a faltörő-kost. Amikor egy hosszú fatörzs végére egy súlyos követ, vagy bronz öklöt (később vasat) erősítettek. Majd a levágott oldalág csonkoknál fogva felemelve, húszan-harmincan a kapunak mentek vele. Természetesen a várvédők is felkészültek erre, és a kaput keresztpántokkal, és a falba csúsztatható gerendával erősítették meg. De ha a támadók kitartóan „öklözték”, előbb-utóbb csak beszakították azt.

Idővel már a faltörőöklöt hadiszekerekre szerelték, és úgy gurították a gyengébbnek gondolt falnak, vagy kapunak.

Később aztán a kapukat vaslemezzel borították. Elé farkasvermet, és felvonó hidat építettek. A száraz és vizes árkok megjelenésével a kőfalaktól távolabb került az ellenség. A rideg kőfalak leomlasztására a támadó fegyverzetben kifejlesztették a különféle rendszerű kődobó-gépeket, vagy más néven katapultot.

Ha jobban bele gondolunk, ez a kifejezés tulajdonképpen egy hangutánzó szó-összetétel.

Amikor a köteleket csiga segítségével megfeszítik, majd beakasztják, ennek van egy kattanó hangja. Ez tehát a „K”

Az elsütő szerkezetnek kioldásakor halljuk a „T”

Végül a kilövő szerkezet húrjának pattanását a „P”

Tehát egyben a három hang: k-t-p, mely magánhangzókkal kiejtve adja a „katapult” szót.

Nem tartozik közvetlen a témához, de azért megemlítem. Aki a Balaton-felvidéken Csobánc várát felkeresi, tapasztalhatja, hogy a hegy fennsíkját több mint nyolcvan kisebb-nagyobb bemélyedés tarkítja. Feltehetően ezekről a helyekről bányászták ki a falak építéséhez a követ. Egyes várkutatók feltételezik, hogy az építők azért tették a felszínt ilyen egyenetlen, hepe-hupássá, hogy ezzel is megnehezítsék a kerekeken gurítható ostromgépekkel a falak megközelítését.

Később a puskapor feltalálásával a katapult-kezelők tanulták meg az új fegyver, az ágyú (amely egyébként az „áldó” szóból fejlődött ki), vagy löveg használatát. Őket korábbi fegyverük elsütésének hangjáról (a húr pattanásáról) pattantyúsoknak nevezték. Nyelvészeink elgondolása szerint az előszóban említett falvakban a királyi pattantyúsok laktak.

Csak jóval később, az 1848-49-es szabadságharcot követően keresztelték át őket tüzérekké. Hogy aztán a II. Világháborúban az oroszok csoda-fegyvere, a „katyusa” kezelőjéből kialakuljon az új fegyvernem, a rakétás.

De mint tudjuk, az emberi elme kifogyhatatlan, ha öldöklésről, gyilkolásról, más népek elpusztításáról van szó. Jobb nem is gondolni vele. Menjünk inkább az erdő csendjébe és gyönyörködjünk megmaradt, újjá épülő várainkban!

Felhasznált irodalom:

Mészöly Gedeon: Áldó az ágyú, alku az áldozás, áldozat az alkonyat (Nép és nyelv III. füzet. Keresztény Sajtószövetkezet, Szabadka)

Mészöly Gedeon: Ómagyar szövegek nyelvtörténeti magyarázatokkal. Tankönyv kiadó, 1956.

Címkék: Katapult ágyú Katyusa Patantyúsok