Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Római randevú 14.rész
2012/02/27 22:27:34 Küldte: dcr8


Tizenkettedik túranap – Római randevú


2011. VI. 2.: 100 km
Filettino -10km-Trevi nel Lazio-7km-Altipiani di Arcinazzo-8km-Piglio-27km-Palestrina-8km-Gallicano nel Lazio-30km-Róma, Colosseo-10km-Róma, Villa Mater Redemptoris(szállás), Via Francesco Tamagno

Túratársamnak, Andrásnak van egy kerékpáros oldala. Ennek része az a beszámoló, aminek képeire többnyire hivatkozom.



Korán kelő fotóriporterünk megörökíti a közeli kilátást és a filettinoi panorámát a hostel ablakából. Reggeli után, mint minden vendég bedobjuk a kulcsot a postaládába. Meredek lejtőn indulunk meg és az első kerekem gyorsan két defektet kap. Egy forrásnál még András is jelen van. A másodikról úgy tudom értesíteni, hogy egy teherautó sofőrje érdeklődik nálam, tud-e segíteni. Vele üzenek „ragazzo mio” alias András részére. Így közben van ideje fényképezni a tájat és virágokat.

Szerelem, szerelem … átkozott gyötrelem

Ez a nap sajnos a defektekről is szól. Csak nekem összesen ötöt sikerül összeszedni, mindet az első kerékkel. Már-már a babonák szintjén járunk, annak ellenére, hogy távol áll tőlünk ez a gondolkodásmód. Először a meredek lejtőn a fékezéstől felforrósodó felnit okoltuk. Rossz rágondolni, ha a fékek felmelegedését megelőzendő spórolunk a fékezéssel. Aztán a hibás védőszalagra gyanakodtunk. A gond ezekkel csak az volt, hogy ezek a dolgok eddig hasonló vagy még nehezebb körülmények között jól működtek. Két nap múlva szombat este a szálláson, már a hazafelé útra készülődve látom meg egy pumpálásnál, hogy az első köpeny kirepedt. Akkor cseréltem le a hajtogatható tartalékkal. Nem gondoltam, hogy a túra felét bírja csak ki az új köpeny az alig terhelt első keréken. Az otthoni indulás előtt egy héttel több boltban sem kaptam a már bevált külsőt, csak ugyanannak a márkának a light változatát. Azzal ajánlották, hogy pár száz forinttal olcsóbb. Hiába ígértettem meg, hogy a nagyker raktárból hozzák az erősebbet. Tanulság, hogy időben gondoskodni kell a beszerzésekről, és azt az igénybevételnek megfelelő minőségben kell tenni. Ez egyre inkább igaz, mert már a fővárosi boltok sem szeretnek nagy készleteket tartani. Igaz viszont, hogy a virtuális választék minden korábbit meghalad. Azért szaladok előre és járom körül ezt a témát, mert a túrázáshoz is hozzátartozik, hogy amennyire csak lehet végére kell járni a dolgoknak. Ha Filettino alatt csak egy perccel többet szánok a defekt javítására, és körbenézem a valószínűleg már akkor is sérült köpenyt, sok időt megtakarítunk. Több idő marad az úti élményekre és még aznap Rómára. Arról nem is beszélve, hogy amit már járművezetőként a gépkocsinál és mozdonynál megszoktam, egy csomagos kerékpártúrán is érdemes alkalmazni a nagy igénybevétel miatt. Konkrétan, naponta megvizsgálni a futóművet, abroncsokat, fékeket.

Római randevú

Defekteken kívül is vannak igazi túraélményeink. Először tíz kilométerrel az indulás után a Trevi nel Lazio-hoz tartozó fellegvár, amit egyebek mellet ebben a galériában megnézhettek. A dombra épült város a kéttornyú templommal, a borairól híres Piglio -ban András képén s város honlapjának galériájában ugyanúgy megtalálható.

Palestrina az ősi város, amit a római időkben Praeneste-nek hívtak. Innen kapta nevét a Rómába vezető út a Via Prenestina. Ezen jutottunk be Rómába. Nem ez az egyedüli ősi út. A legrégebbi a Via appia antica. Appius censor idején kezdték el építeni. Nevét is építtetőjéről kapta. Más ókori utak, amelyek Rómából indultak: A Via Aurelia, a porta Aurelianál hagyta el Rómát, a mai Franciaország felé vezetett. A Via Cassia a mai Toscana felé visz, A Via Flaminia Rimini(Ariminum) felé visz. A Via Salaria az Adriai-tengerre vivő sószállító útvonal. Nevét is e tevékenységről kapta.

A témával vagyis a római utakkal az ismerkedést a wikipédián is folytathatjátok.  Főleg hegyekben jártunk, amiből amúgy is sok van Olaszországban. Ezen kívül még tengerpartból van nagyon sok. A hegyekben sokszor találkoztunk a Guardia di Finanza telefonszámával, mint segélyhívó számmal. Ez a szervezet nagyjából megfelel a mi nemzeti vámhatóságunknak. Hogy is lehetett belőlük hatóság mellett mentőszervezet? A Risorgimento vagyis az egyesítés előtt a sok kis államot a hegyek tagolták szét. A határok ott húzódtak. Egyébként ez ma is így van, csak ma már ezek nem állam- és vám-, hanem tartományi határok. A mai szervezet elődei a hegyi határok között nagy tapasztalatra tettek szert a vámhatárok őrzésekor. A szervezet hegyi mentői(soccorso alpino) 1965 óta dolgoznak a jelenlegi formában. Nem lehet véletlen ez az időpont. Nagyjából egybeesik a turizmus iparággá válásával. A mentőszolgálat létrehozása erre a kihívásra lehetett válasz. Mentőállomásaik főleg az Észak-olasz hegyekben elérhetők. De túránkon végig az egész Appenninekben is találkoztunk telefonszámaikkal az út mentén. A listát nem teszteltem. Ha a túratárs.com tagjai amúgy gyakori látogatásaikon Észak- Itáliába mennek hegyi túrákra, talán érdemes ezekkel az adatokkal gazdagítani a felkészülés fegyvertárát.

Vissza a tekeréshez. Fizikailag nem látszik megterhelőnek ez a nap. Kékestető magasságból kell leereszkedni a tenger szintjére 95 kilométeren. Néhány domb van csak közben. Reggel még úgy tűnik, hogy bonyolult lesz az útvonal. De úgy járunk, mint a második túranapon. A valóság egyszerű. Ugyanis kiderül, hogy csak Palestrinat kell keresni a térképen és személyes tájékozódásoknál. Így történik ez Piglio-ban az út menti kávézó teraszán üldögélők esetében is. Maga az út vonalvezetése is elárulja, hogy az autópályák előtti időkben ez egy fontosabb út lehetett. Minősége és kis forgalma miatt ma eszményi túrázó útvonal vékony kerekűeknek is. Szóval Palestrinába érve a Via Prenestina-ra állunk rá. Igaz felújítások és elterelések miatt kicsit keresgélni kell. Egy út széli dinnyeárusnál nem útszéli hangnemben menet közben érdeklődünk, jó-e az irány Rómába. Megnyugtató nyilatkozatával megyünk tovább. A lakott terület határán kaptam az érdeklődő telefonhívást feleségemtől, mert a Róma Tor Tre Teste városrészben levő Dio Padre Misericordioso templomnál találkoznánk: (térkép) Ez egy nem mindennapi találka lenne, ha sikerül. Nem csak a római helyszín miatt. Iduska mintegy elém sietne, hisz ebből az irányból érkezünk. Az új épület jelzi, hogy Róma egy élő város, és ma is igényes az építészetben. Az úton haladva folyamatosan érdeklődünk a cím, vagyis a Via Francesco Tovaglieri iránt, és figyeljük a bal kézre eső tájékoztató táblákat, mivel arra kell lennie. Ezt egészen addig tesszük, míg az újabb hívásnál két dolog is kiderül. Az ünnepi(festivi) menetrend miatt feleségem még messze van, miközben mi már túlhaladtuk a megközelítési lehetőséget. Végül is hiba volt a Tovaglierit keresni, mert nem arról az útról indul, amin haladunk. Közben azért láthatjuk a még itthon netes videón megszemlélt bevezető utat a villamossal. Egész éjszakán át tartó utazása ellenére feleségem gyorsan egy másik találkozási pontot javasolt. A Via Prenestina vég- vagy kezdőpontját, vagyis a Porta Maggiore-t. Ez egy igazi meeting point, annak ellenére, hogy nem olyan ismert, mint a Colosseo vagy a Piazza San Pietro. Ugyanis ez egy tömegközlekedési csomópont, továbbá két római kori vízvezetékbe épített kapu, mert Aurelianus császár isz. 270-275 között ezeket egybeépítette a városfallal. A látvány mindenképpen a megérkezés élményével ajándékozza meg az utazót. Ezzel mi is így vagyunk, pedig egy másik helyre is gondolok, a Santa Maria Maggiore templomra. A tévedés oka, hogy a telefonbeszélgetésben csak „maggiore” hangzik el. Különös a helyzet, amikor egyszerre világosodik meg elmém. András képe, a nagy kapu :(Porta Maggiore) Aztán alig kezdem el keresni Iduskát, feleségemet és már meg is pillantom integető alakját. Közben ő elkapja a vándorok érkezését. A találkozás boldog pillanataiban ő a melegtől, az örömtől vagy a sok kérdéstől kicsit rosszul lesz. Hiába kér ugyanis tőlem vizet, mert már nekem sem volt. A rómaiak a legnagyobb természetességgel sietnek segítségünkre. A legtöbbet egy fekete bőrű, valószínűleg egészségügyben dolgozó középkorú nő teszi. A hölgy nem olyan karcsú, mint Kelly Palacios a Bűvölet c. sorozatból, de van nála minden, ami egy ilyen esetre kell. Cukor a cukorbetegeknek és egy palack víz. A vizet elfogadjuk, és köszönjük. Ajánlja még, hogy a mentőket is kihívja, de erre nincs szükség, hiszen csak egyszerű fáradtság lehet a gond. Mikor jobban lesz, kis idegenvezetőnktől, feleségemtől javaslatot kérünk, hogyan közelítsük meg a szállást. Megteszi javaslatát, ami felér egy gyors városnézéssel, mert át kell szelni a várost. Aztán mindenki elindul. Ő tömegközlekedéssel, mi bringával. A bringa akkor is kézenfekvő, ha az útra készülve egy fórumon olvasva megtudtuk, Rómában kétféle kerékpáros van. Akit éppen fellöknek az autók, vagy már tápászkodik.

András megjegyzése: Kellemes tapasztalataim voltak Rómában, míg két és fél nap alatt végigtekertem kb. 150 km-t a városnézéseim során. Soha nem kerültem konfliktusba, pedig én is az egyirányú utcában forgalommal szemben bringáztam a rendőr mellett is. De ez más, mint Svájc, az előnyeivel és hátrányaival együtt.

A Lateráni Bazilikánál(San Giovanni in Laterano) Verna kolostora, a hetedik túranap után ismét Assisi Szent Ferencre bukkanunk: a szobra. Egy székesfehérvári párral találkozunk, akik már több napja Rómában vannak, és ugyanott szálltak meg, ahova igyekszünk. Alig ismerkedünk össze, mikor zuhogni kezd az eső. Vagy fél órát esik, ez késlelteti szállásra jutásunkat, de alkalmat ad a nézelődésre. Nagyon meglep, amikor egy indiai vagy pakisztáni esernyőárust látok felbukkanni az eső kezdete után nagyon kis idővel. András erre is, mint már több dologra megadja a pofonegyszerű magyarázatot. Eddig napernyőt árult, most váltott, mint egy igazán rugalmas kisvállalkozó. Fel lehet készülve, mert a nyári záporok akár menetrend szerint is tudnak érkezni. Ezt ő már fiatalon idegenvezetőként Budapesten megtapasztalta.

Hé, fiú, a törzs befogad” (Farkasdal, A dzsungel könyve - musical)

A Colosseo-nál az ünnep központi rendezvényének helyszínére érkezünk. Néhány órája van vége, még a tribünök állnak, és a forgalomelterelések is érvényben vannak. Így van ez az Iduska által javasolt Fori Imperiali-val is. Talán bicajjal érdemes volna megpróbálni átjutni, de ehelyett felmegyünk a dombra. Most jön a túra során többször bevált szlogen, hogy aki eltéved, többet lát. Ráláthatunk a fórumokra, a Colosseora, a Palatinus dombra és az ünnepség helyszínére. A látványon kívül most a változatosság kedvéért András kap defektet a kockakövön. Ennek megjavítása után meredek sikátorokon át ismét sikerül visszajutni a forgalomba. Az ünnep ellenére vagy talán éppen azért sok az autó. András felfigyel egy lelkiismeretesen dolgozó közlekedési rendőrre, aki a nagy melegben meg sűrű sípolások közepette meg akar fegyelmezni egy szabálysértőt, aztán fáradtan legyint egyet és irányítja az autóáradatot tovább. A Corso Vittorio Emanuele II. a Tevere-hez visz és az Angyalvárnál elkapjuk a fonalat. Itt még az is ismerős, aki soha nem járt Rómában. A Ponte Vittorio Emmanuele II. hídról egy pillantást vetünk a szomszédos Tevere hídra: Ponte Principe Amadeo Savoia Aosta . Hamarosan a Basilica San Pietro-hoz érünk, azért olyan hamar, mert a Via della Conciliazione a legrövidebb út, és ezt használjuk. A Szent Péter tértől a 46-os busz útvonalát kell követnünk a metró Battistini végállomásáig. Nekünk ez nem olyan egyszerű, mint volt menyasszonyomnak, de idő kérdése csak és sikerül. Közben, ha egy úton át akarunk kelni, egyszerre áll meg az autófolyam. Épp hogy megérkeztünk, Róma mintha máris befogadott volna? Sportnyelven szólva:legalábbis kaptunk egy szabad kártyát. Nem lehetünk messze a céltól, de csak nem akar meglenni a Via Francesco Tamagno szállásunkkal a Villa Mater Redemptorissal. Sokadik érdeklődésnél megtaláljuk emberünk. Egy nyugdíjas úr visszakérdez, hogy a nővéreket(suore) keressük Határozottan, ugyanakkor kedvesen közli velünk, hogy vissza kell forduljunk, de el is vezet minket a közelben lévő utcatorkolatig. Csak ma harmadszor kapunk lefegyverző módon segítséget és még nincs vége a pozitív élményeknek. Befordulunk a szállás felé, a meredek emelkedő még kicsit megtornáztat minket és arra leszünk figyelmesek, hogy legalább tízen tapsolnak és magyarul biztatnak minket. A ház nővérei és néhány vendég már hallott érkezésünkről, ők üdvözölnek minket nagy ovációval. Kissé szégyenlősen fogadjuk a gratulációkat. Annyira örülnek a vendégnek, hogy nem nagyon akarnak az adminisztrációval foglalkozni. Azért az udvaron kívül még a szobát és a házat is megismertetik velünk. Megérkeztünk. Mondjuk hogy ma már harmadszor. Először a Porta Maggiore és feleségem fogadott minket. Másodszor a hárommilliós metropolis. Végül a nővérek néhány vendéggel karöltve. Egynek is örültünk volna, de nekünk három is jutott.

Írta és a felét tekerte: Ágoston Laci(dcr8)

Címkék: Róma Kerékpártúra Arcok





Bejegyzések 1 - 5-ig. Összes bejegyzésed: 5

dcr8
2012/03/08 21:15:29


kerekparos62 írta:

kellemes érzés újra átélni a túrát a karosszékből nézelődve

A
képek zömét te adtad, ezzel a munka orszlánrészét  elvégezted. Én meg
mesélek, pontosan azért, amit írtál. Emlékezni és kedvcsinálónak.

Sajnos, 
hála Istennek, itt a jó idő. Szombaton délelőtt lehet Biatorbágyról
indulok. oda vonatal mennék a Keletiből 8:38-kor. A cél most is
Hajmáskér. A terv egy 90-120km-es túra minél több heggyel. Ha akkorák
nem is lehetnek, mint  Itáliában voltak.





kerekparos62
2012/03/08 19:57:36

kellemes érzés újra átélni a túrát a karosszékből nézelődve



dcr8
2012/03/01 18:03:13


guruloo írta:

A rengetegember,rengetegautó,aszfaltosút az szuper(jó-rossz)dolog. Ez az én életem. Innen kiszabadulni a vadonba hihetetlen extázis.  A bicajozást az aszfalton már én sem bírom,ez már túl sok,örülök ha minden szabad percemet az aszfalttól távol tölthetem. De épp ezért nagyra értékelem azt amit Ti ketten véghezvittetek és hogy főleg ennyi energiát vittél abba ,hogy mi is részese lehettünk az Útnak!



Tekerjed!

Nekem is élmény a természetben lenni. Van egy kis szőlő, amit művelek.
Mozdonyvezetőként az ismert és új helyeken pl. tehervonattal megállva az

újabb szabad jelzési kép megjelenéséig kisebb felfedezéseket tehetek.
Letépek egy jó savanyú vadalmát vagy vackort, megszagolok egy
vadvirágot, vagy nem régen még taposhattam a 35cm-es friss töretlen
havat. Ehhez sokszor elég lelépnem a mozdony vezetőállásáról.

Elfogadom
korlátaimat. Nálam a túrázás év közben egyenlő azzal, hogy elkarikázok
150km-re lakó édesanyámhoz és vissza. Ha nem sietek, 20-30km kerülővel
végig kellemes mellékutakon tudok tekerni.

Statisztikusok
kimutatták, hogy a magyar autós  többet használja gépkocsiját, mint
például az osztrák. Helyette vonatozik, tömegközlekedést használ.
Emellett az osztrák úthálózat fejlettebb. Hasonlót tapasztaltunk
Itáliában is. Ott a sok autópálya tehermentesíti a többi utat. Ezen
kívül, mi leginkább a hegyekben jártunk, nem túlzok sokat, ha azt
mondom, itthon erdeinkben néha nagyobb a forgalom, mint ott
tapasztaltuk.

Középfokon építészetet tanultam, és ez majdnem
annyira megfertőzött mint a vasút. Amerre járok ez az egyik vonzó téma
számomra. Itália minden téren, ezen is megér egy misét, vagyis aki
tanulni vagy szépet látni akar  legalább egyszer érdemes ellátogatni
oda.

Egy újabb nézőpont. Édesanyámnak már számtalanszor
elsütöttem a viccet, hogy hozzá menve kerékpáron feldobódok, vonaton
autóval elfáradok. Inkább tekerek valamennyit forgalomban, mint
ücsörögjek és ásítozzam.

Túránk nekem meglehetős költséggel
járt. De... A bringát már csak karban tartani kell, mert a gyártó a
vázra élettertamgaranciát vállalt 132kg-os terhelésig. Lehet nem lesz
még egy ilyen túrám, de még unokáimnak is mesélni fogom. És hát, amit a
bringa gyártója vállalt, szeretném tesztelni ...

A
rengeteg emberről. Nagy élmény volt kedves emberekkel találkozni egész
úton. A tömeggel is jó tapasztalataim voltak pl. Rómában. Említettem,
mintha rögtön befogadott volna a város.

Itt
megragadom az alkalmat, hogy a római tartózkodásról és a hazaútról is
van anyagom. Viszont megjött a jó idő. Lehet menni a szőlőbe, tekerni,
és közeleg az időszakos vizsga munkahelyemen, amire készülni is
szeretnék. Ezek okán le fog lassulni, vagy tán le is fog állni a közlés.
Talán a következő tél hoszú éjszakáin még lesz lehetőségem.





dcr8
2012/02/28 13:56:38



guruloo írta:

1000 köszönet!

Nem tehetek róla, hogy ilyen helyeken járhattam.

De például mit szólsz az alcímválasztásokhoz? Háromból kettőnél egy-egy dal első sorát idéztem.




dcr8
2012/02/27 23:42:18

Szervusz Megyula!

Elég hosszú a blog?




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.